Már több, mint egy hónapja történt a baleset, most várjuk a dokit hogy levegye azt az utolsó kötést, amit már említettem. Közben Kristet elkezdtem egy-másfél órára kihozni legelni, végül a szombaton visszaengedtük a Remihez. Egyrészt mert legelés helyett néha tombolt (tisztára teli van), másrészt meg már úgy se lehet semmi baja. Ráadásul most Németországban vagyok, úgyhogy kapott egy plusz hetet, hogy élvezze a betegszabiját, de holnap után viszont nincs megállás. Úgyis megígértem néhány barátnőmnek a közös lovaglást (de persze majd fokozatosan).

Na meg volt a kovács is (mint ahogy aputól értesültem), rendbe rakta a lovak patáját. Mindkettő kitűnően tűrte, és ami a legnagyobb öröm, hogy Reminek már meg sem kottyant. Kristálynak volt egy kis patarothadása a bal hátsó lábán, de szerintem ez betudható az egy helyben állásnak.