EquestrianBlog
Első tábor – Simonpuszta
2021. szeptember 12., vasárnap
Olvasási idő: 9 perc

A felvételi és a tábor közötti időszakban nem történt sok minden, létrejött a FB csoportunk, kaptunk értesítő emaileket a Lovassportok Csoporttól és a TO-tól a tanévkezdéssel és a beiratkozással kapcsolatban.

Egyet sajnálok azonban, hogy nem jártam el Szandrához edzeni, de – így utólag nézve – szerencsére annyira nem ütközött ki. Remin természetesen sokat lovagoltam, de inkább terepeztünk, mint idomítóztunk.

Az utolsó két hétben izgatottan vártam, hogy elkezdődjön a tábor, egyszerűen fel sem fogtam, hogy szerdától végre azt tanulohatom, amit szeretek és élvezek.

09.08 – Szerda

A reggelt a Testnevelési Egyetemen kezdtük. Hamarabb odaértem, mint az óra kezdése, de már ott voltak néhányan a csoportból, velük beszélgettem amíg be nem mentünk a terembe.

Első óránk Vér Imrével volt, aki a Lovas balesetvédelem órát adta le és miután mindenki mondott pár szót magáról a tanárnak bemutatkozásképp, főként a lovak körüli biztonságról és a tereplovaglásról beszélt, vagy inkább mesélt. Gyorsan elröppent a 3 óra. Az óra első fele után átmentünk egy másik terembe, ahol óra után megejtettük a beiratkozást, illetve a TO is bemutatkozott, és mondtak néhány hivatalos információt.

Ez után mindenki összepakolt és elindultunk Simonpusztára. Laurához csatlakoztam, odafelé beszélgettünk. Megérkezve bepakoltunk a szállodába, majd mentünk is ebédelni, hiszen kb. minden percünket betáblázták.

Második óránk a Futószárazás volt Balog Orsival, először az elmélet, majd két óra múlva a gyakorlat is. A foglalkozásra három lovat kaptunk: Oszkárt, Mázlit és Robertot. Oszkár egy magas, fekete nóniusz, Mázli egy kisló méretű pej kanca, Roberto pedig egy nagyon lusta, trükkös gypsy vanner ló. Először Szecső (lovardavezető) idegenvezetésével és irányításával felnyergeltük a lovakat, majd kimentünk a hátsó fedeles mögötti pályára. Itt egymás után futószáraztuk a lovakat, miközben (jó szándékkal) szóban a hibáinkat javítgatta. A legtrükkösebb ló Roberto volt, nagyon nem akart előre menni és folyton a földet túrta az orrával, még ügetés közben is és ha nem figyeltünk egy pillanatra, akkor megpróbált lefeküdni, ami először sikerült is és majdnem meghempergett a nyereggel együtt. Mázli aranyos volt, neki sem volt túl nagy menőkéje, ráadásul szegény sánta is volt az egyik lábára és fel volt törve. Oszkár viszont nagyon pörgött, néha túlságosan is, de akik őt futószárazták, ügyesen megoldották. Én Mázlihoz kerültem utolsóként, és bár jöhetett volna utánam valaki, inkább hagytuk pihenni a fentiek miatt: fel-alá sétálgattam vele, majd végül megálltam, míg a maradék társam sorra került a másik két lónál.

Végül lenyergeltük a lovakat. Néhányan hazamentek, mi, akik ott aludtunk a tábor alatt, mentünk vacsorázni, majd vacsi után beszélgettünk.

09.09 – Csütörtök

Reggeli után rögtön Futószárazás elmélettel kezdtük a napot Orsival, majd óra után kimentünk 3 lóval az egyik pályára, hogy megtartsuk a gyakorlatot is. Ezúttal Oszkárt, Mázlit és Polettet (szürke, érzékeny kanca) kellett futószárazni. Mindenki a futószárazó edzés adott pontját végezte a lóval aktív kikötőszár használattal. Újfent Mázlihoz kerültem és az én feladatom az ügetés-vágta átmenetek gyakorlása volt. Miután mindenki sorra került és a lovak is leléptek, visszavittük őket lenyergelni és mentünk is enni.

Ebéd után A ló egészségvédelme előadás volt dr. Bába András állatorvossal. Az óra keretén belül beszélgettünk a lovak papírozásáról, majd minden olyan betegséget átvettünk, amit tulajdonosként ismernünk kell és ezzel el is telt az óra.

Óra után beszélgettünk, majd elmentünk vacsorázni, utána pedig pár üveg bor mellett folytattuk a beszélgetést.

09.10 – Péntek

A pénteket egész nap Száz Petrával töltöttük nagyon jó hangulatban. Először Lovasjátékok előadás volt, mely keretén belül megbeszéltünk, hogy a gyerekeknek mennyire fontos a játékos oktatás és videókat néztünk a világ körül rendezett lovas játékokról, mint például a working equitation vagy a kok boru.

Elmélet után felnyergeltünk három lovat, Mohikánt (magas, sötét pej), Tündért (foltos kisló) és Bajnokot (haflingi), majd bepakoltuk az órához szükséges felszerelést a fedelesbe. Három csapatba oszlottunk, majd választottunk magunknak csapatneveket: Utolsó mohikánok, Feri és a tündérek és Bajnokok (ezek voltunk mi). Lényegében csapatverseny volt. Először próbaképp frizbit kellett az egyik kezünkben tartani, közben odafelé szlalomozni, visszafelé elég volt egyenesen lovagolni lépésben. Nagyon sokat nevettünk, de az igazi “verseny” még csak most kezdődött. Egymást követték a verseny feladatok:

  • 1.: kezdésként ruhacsipeszt tettünk a lovak sörényére, annyit ahányan a csapatban voltunk és a túlsó oldalra felállított ostorra kellett egy darabot átcsipeszelni, itt már lehetett ügetni.
  • 2.: kicsi szivacs labdát kellett magunkkal vinni, majd a túlsó oldalon beledobni a hullahopp karikába, majd visszafelé szlalom, a második lovas pedig leszállva felvette és visszahozta és így tovább.
  • 3.: teniszlabdát kellett egyensúlyozni teniszütőn.
  • 4.: floorball ütővel kellett egy nagy gimnasztika labdát terelgetni (először teszteltük a lovakkal, hogy megijednek-e ettől, alacsony lovak előnyben!)
  • 5.: lovas szemét bekötöttük és másik társunk irányította szavakkal, neki nem szabadott a lóhoz érnie. Ez a feladat igen érdekes élmény volt, teljesen el voltam tájolva, mert folyton balra akartam menni, holott közben úgy éreztem, hogy előrefelé megyek.

Itt vége volt a versenynek, a Mohikán csapat nyert, a másik csapattal pedig holtversenyben végeztünk.

Többiek (4-5-en) bevitték a lovakat, mi pedig csináltunk egy versenyen kívüli versenyt: talicskafutam volt, melyet mi nyertünk.

Visszapakoltuk a felszerelést a kocsiba és elmentünk enni.

Ebéd után a jó időre való tekintettel kipakoltuk az asztalokat a hotel teraszára a Lovas etika, lovardai ismeretek órához, de nem ültünk sokat, mert két csapatra oszlottunk és az volt a feladat, hogy a csapaton belül valaki felolvas egy, az oktató kötelezettségeiről szóló szöveget, amit egy másik csapattag nem hallott és le kellett írnia, a többiek pedig láncban elmondták egymásnak. Miután végeztünk, lapot cseréltünk és leellenőriztük a másik csapatét. Az a csapat nyert, aki pontosabb volt. Második feladat az volt, hogy a két csapat egymással szemben felálltunk egymás mögé és az oszlop első emberének el kell kapnia a másik csapat utolsó tagjára a aggatott vezetőszárat. Nem lehetett szétszakadni, különben a másik csapat pontot nyer.

Nagyon sokat nevettünk, nagyon jó hangulatban telt a nap, kb. újra osztálykiránduláson éreztük magunkat.

Vacsoráig beszélgettünk, én viszont utána korán lefeküdtem aludni.

09.11 – Szombat

Reggel újra az állatorvossal volt A ló egészségvédelme óránk, mely keretén belül megbeszéltünk a sántasággal kapcsolatos tudnivalókat, majd megkaptuk Mázlit vizsgálati tesztlónak. Meghallgattuk a szívverését, megszámoltuk a pulzusát, megmértük a lázát, aztán elvégeztük rajta András utasításai szerint a sántaság-tesztet. Végül bevezettük a lovat az istállóba, ahol sötétebb volt és szemfenék vizsgálatot végeztünk a lovon.

Lovardai ismeretek óra következett Zupán Péterrel, beszélt a lovaglásról, hibákról, patanyomfigurákról. Sok sztori is elhangzott.

Ebéd után ismét vele volt óránk, Lovaglás gyakorlati alapjai előadás. Lovassportokat hasonlítottuk össze és ez órán sem maradtak el a sztorik.

Kivételesen korán volt vége az előadásoknak, mivel délután rendezvény volt a lovardában és úgy alakították az előadásokat, hogy részt tudjunk rajta venni.

Egyébként is különleges nap volt ez számomra, ugyanis pont ott és aznap tartotta a Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete az országos ménvizsgát és haflingi tenyészszemlét. Már pénteken megérkezett sok haflingi a lovardába. Amikor csak lehetett (szünetekben, majdnem ebéd helyett), a programot néztem és gyönyörködtem a lovakban. Egy illetékesnek tűnő bácsihoz is odamentem és beszélgettem vele a kancavizsga követelményeiről. Alkalmam volt látni egy csikós bemutatót, illetve egy két kancából és csikóikból összeállított fogatbemutatót. Ebédkor a kancák gyakorlati vizsgáját néztem. Nagyon érdekes volt, pláne azzal a tudattal, hogy a jövőben lehet, hogy Lujzival fogok részt venni egy ilyenen.

Délután Zupi két tanítványa mutatott be egy rögtönzött ugróedzést, illetve ő tartott bemutatót a lovakról. Ezután a lovarda lovasai lovagoltak a színpad előtt egy carussel programot, majd este 7-kor elkezdődött A kőszívű ember fiai c. lovas, két felvonásos rockopera. Meg kell hagyni, jó volt az előadás, én személy szerint élveztem.

Mondanom sem kell, nem kellett altatni.

09.12 – Vasárnap

Ez a nap egész káoszosan alakult. 7:30-kor mindenki jelen volt az istállónál (sokan még lélekben az ágyban), azonban negyed óra múlva sem jött senki, aki irányítaná a felnyergelést. Végül 8-kor szóltak, hogy nem jó helyre irányították a Lovastornát adó tanárt, ugyanis ő a Ludovikára ment, és várnunk kellett még egy órát, hogy elkezdhessünk nyergelni. Rögtön programmódosítás történt, vagyis az volt a döntés, hogy Páska Ildikó, az órát tartó tanár csak a gyakorlatot fogja megtartani. Gyorsan felnyergeltük a már jól ismert lovainkat: Mázlit, Oszkárt és Robertot.

Hárman közülünk a lovakat vezette a melegítő pályán kézen, hogy bemelegedjenek a lovak, közben mi, többiek szintén bemelegítettünk Ildikó vezényletével. Egyszerű gimnasztika volt, két-két kör futással a végén. Végül lovat választottunk és egymást futószáraztuk és irányítottuk, hogy mit csináljon a lovon ülő.

Az óra utolsó perceiben még Oszkárral gyakoroltuk a lovastornászok lóhoz futását, majd miután mindenki sorra került, felálltunk egymás mellé Ildikóval szemben és befejeztük az órát. Lenyergeltünk és mentünk enni.

Sok idő nem volt ebéd után szusszanni, gyors öltözés után mentünk újra nyergelni, ezúttal nyolc lovat, melyek közül volt pár ismerős (pl. Oszkár és Polett). Kettessével nyergeltük őket, a szerint, hogy ki melyik lóra ül fel. Két csapatra bontottak minket, először azok a lovasok ültek fel, akik már rendelkeznek rajtengedély vizsgával, illetve Jani is bekerült a csapatba. Noémi hozott saját lovat, ő is az első csapatba került. Amíg az első csapat lovagolt, addig mi ittuk Zupi minden szavát és figyeltük a többieket. Bemelegítették a lovakat, majd ügetésben patanyomfiguráztak, végül egy-egy nagykörben mindkét kézre vágtáztak. Végül felálltak egymás mellé és Zupi mindenkinek mondott pár szót a lovaglásáról. Aztán jöttünk mi.

Én Betyárra kerültem, egy, a Reménynél kisebb, de épp elég magas, nagyon aranyos, kényelmes pej kislóra. Egyetlen hibája volt: csapkodta felfelé a fejét, de egyébként nagyon ügyes volt és annak ellenére, hogy kisló, nagyon ügyesen tartotta a tempót a nagy lovakkal. Mi is patanyomfiguráztunk, majd mi is alkottunk két nagykört és vágtáztunk. Nem ment túl simán, de legalább be tudtam ugratni és egy ideig tartani. Volt közöttönk egy hucul póni is, aki az első és a második körben is külön vágtázott a saját tempójában.

Már csak egy lovasunk nem lovagolt még, Anna, akinek ez amolyan vizsgalovaglása volt, mivel nem tudott részt venni a felvételin. Mi közben szabadon, rá figyelve leléptettük a lovakat. Nagyon ügyes volt és fel is vették, mi pedig megtapsoltuk őt. Ő is lépett kicsit a lovával, végül mi is felálltunk a pálya középvonalán. “Voltak jó pillanatok, most lazább voltál, mint a felvételin” – ezt mondta nekem Zupi, amin őszintén szólva meglepődtem. Leszálltunk és mindnyájan bementünk lenyergelni.

Most sem volt sok időnk pihenni, kezdődött is a Lovaglás gyakorlati alapjai előadás, szintén Zupival. A lovardáról és a díjugratásról tartott nekünk előadást, de igazából részben egy interaktív beszélgetés volt.

Végül vasárnap este fél hétkor befejeződött a négy napos tábor Simonpusztán.