EquestrianBlog
Elsőőő
2011. május 20., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Nos hát. Ma mentem Teddyzni, de az óra sajnos elmaradt, mert – mint kiderült – Szilvi tegnap óta Kaposváron van valamilyen versenyen. Miután anyu visszajött értem, elmentünk fagyizni. A fagyizóban pedig ott volt a régi "barátnőm" (hosszú történet) a pasijával. Ezután mentünk ki a tanyára. Mindent csináltam már, anya mondja, hogy vagy mosogatok, vagy lovagolok. Szerintetek? 

Kihoztam Kristályt, gyorsan nyereghelyen leápoltam, sörényét kifésülltem, aztán otthagytam legelni (a jelenlegi futós helyen), elmentem a nyeregért. Jöttem vissza, Krist hallja a csörtetést és elindul befelé az udvarba. Mondom, azt hittem, megbízhatok benned… Letettem a nyerget valahova (nem a földre), elmentem Kristért és kikötöttem. Felnyergeltem és elkezdtem futózni. De annyira tele volt – rögtön vágtázott a kis helyen (pedig aki tudja, nem szokása) -, mondom ez így nem lesz jó. Kerestem hosszabb kötelet (mert ugye a futószár javítóban van), ami végül a villanypásztor egy darabja lett. Kimentem a "legelőre" (lucernára) és jól lehajtottam. Jobb kézre ügyesen ment vágtában, alig kellett az ostort használni, bal kézre pedig azt a lassú, lágy ügetését mutatta, de vágtába nem nagyon sikerült beugratni. Kicsit leléptettem (csupán pár kör), majd felültem rá. Először bent az udvarban köröztem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz vettem a kobakot és a pálcát és elindultam. A külső kapunál egy kicsit használni kellett a pálcát. Megkerültük a tanyát, ami kb. háromnegyed órát vett igénybe lépésben. Ennyi erővel átmehetnék akár a Robiékhoz. Az út amit választottam, egy részig csak egy kicsit volt ismerős, mert egyszer végig bicajoztam azt az utat. Kristály néhol üdvözölte az ismerős-ismeretlen lovakat. Én nem láttam őket, ő nyerített nagyban. A kutya ugatástól nem ijedt meg, de azért érezhető volt rajta, hogy régen járt terepen. Az út közepén kb. annyira fel volt izgatva, hogy ha nem húzom vissza, biztos beindul ügetésbe. Pedig csak leléptetni akartam. Az út egyik részén eléggé deja vu érzésem volt, ugyanis a Robis lovaglásomnál ugyanilyen útszakaszon mentünk (ez nem lehetett az, mert kb. 10 km-rel arrébb lovagoltunk akkor). 

Visszaértem, lenyergeltem, lemostam Kristet a hasa aljáig, majd bevittem és Remit hoztam ki legelni. Kis legelés után visszavittem és mentünk haza.

Utólag: ezt a posztot még tegnap írtam meg, csak nem tudtam befejezni. Mostmár nem másítom meg.