Ma, mikor betereltem a lovakat nem vettem észre semmit. Valamit tettem-vettem és mikor visszamentem, láttam, hogy Kristály fekszik. Ennek még örültem is, odamentem simogattam. Gyorsan beszaladtam a fényképezőmért és reménykedtem, hogy nem kel fel addig. Nem kelt fel. A kötőfékénél fogva felhúztam, tettem vele egy kört és elengedtem. Kapált egy kicsit a lábával, majd visszafeküdt oda, ahol előzőleg volt. Na, ez már gyanús volt. Hívtam aput, hogy jöjjön ki, nézze meg ő is. Megint felhúztuk Kristet, de nem feküdt rögtön le, csak kapálta a földet. Megegyeztünk annyiban, hogy ha negyed óra múlva megint fekszik, akkor kihívjuk a dokit. Mondjuk már késő volt, olyan 5 óra fele. Húsz perc múlva visszamegyek: fekszik. Felhívtuk M. doktort, kérdezgetett (miteszik, miótaeszi stb), majd mondta, hogy mozgassam addig, amíg nem kakil. Oké, felkantároztam, felültem rá szőrén. Kerültünk egy nagyot a tanyában, kimentem a betonra, de mivel már eléggé sötét volt, így istállólámpa mellett futószárra vettem. Semmi nem történt, csak nagyokat szellentett. Közben anyu felhívta V. doktort is, ő azt mondta, hogy fél óra és jön. Ez akkor volt, amikor még lovagoltam, de visszacsörgött, hogy egy sürgős elléshez hívták, egy óra múlva jön. Én visszaengedtem Kristet a karámba, majd feljöttem. Mondtam anyuéknak, ha jön V. doktor, akkor szóljanak. Túl sokáig nem szóltak, így lementem az irodába, de addigra már minden el volt rendezve. Kapott görcsoldót.

Szerintem jó, hogy nem vártunk reggelig, mert M. doki csak reggel jött volna.