Május 6. – Cocco
Coccot nyergeltem, megint többen voltunk. Igazából a szokásos lovaglás volt, sok patanyomfigurával, na meg korrigálással. A vágta egy kicsit jobban ment, mint előző alkalommal, de még mindig nem stabil, illetve sokat kellett rám szólni, hogy ne dőljek előre. Edzés után ez alkalommal is a következő lovassal cseréltünk helyet.
Május 23. – Cocco
Egyetemi teendőim miatt több, mint két hét kihagyás után tudtam csak újra menni. Mivel késésben voltam, ezért igyekeztem gyorsan felszerelni Cocco-t, így kb. negyed óra múlva már lovon is voltam. Ezúttal egyedül voltam a pályán. Pár kör bemelegítés után azzal kezdtük az órát, hogy tudom-e a programot. Csak az elejét tudtam, ezért a megadott módon lovagoltam a program részeit, kihegyezve az utolsó, kritikus felére. Végül vágtáztam egyet mindkét kézre, folyamatos korrigálásokkal, majd leléptettem a lovat. A leléptetés 10. percétől ácsorgás lett, hiszen leálltam beszélgetni egy anyukával, akinek a lányával, hát… több, mint 10 éve együtt lovagoltam Robinál. Mivel jött a következő lovas, így nem kellett őt bevinnem lenyergelni, hanem kb. 10 perc beszélgetés után helyet cseréltünk, majd tovább beszélgettem, ezúttal pályán kívül. Sztorizgattunk a „régi szép időkről”.
Május 24. – Cocco
Most próbáltam korábban indulni (nem sikerült), így gyorsan leápoltam és felnyergeltem Cocco-t, majd kimentünk a pályára. Hasonló volt az edzés az előző napéhoz: most is egyedül lovagoltam. Azzal kezdtük, hogy megtanultam-e a programot, majd lépésben lelovagoltam, ezután kezdődött az edzés lényegi része: lépés-ügetés átmenetek, patanyomfigurák, majd megint gyakoroltam a kritikus részt, végül leléptetés következett és az előző naphoz hasonlóan, helyet cseréltem a következő lovassal.
Május 27. – Szerény
2-re mentem, de nem volt senki, furcsa is volt az előző alkalmakhoz képest. Ez alkalommal (számomra) új lovat kellett felnyergelnem, Szerényt. Nyergeléskor kicsit túlreagálta a helyzetet (oda-oda sunyított), de rászólás után abbahagyta. A pályán felszállás előtt kerültem egy kört, majd bemelegítettünk (egyedül voltam ezúton is). Ezután nyugis ügetés, patanyomfigurák, közben a testtartásomat korrigáltam. Talán már nem kell annyit rám szólni, hogy dőljek hátrébb ügetésben. Nagy körön ügetés, tanügetés (bal kézre katasztrófa), közben folyamatos korrigálás (dőlj hátra, engedj a belső száron, fogj rövidebb szárat…). Majd vágta. Egészen meglepődtem, hogy első alkalommal sikerült beugratni, mentünk mindkét kézen nagy körön, majd a négyszögön belül teljes lovardában. Itt még folyamatos az előre dőlés, nyilván rajta vagyok az ügyön. Végül a vágták után, Szandra megkérdezte, hogy szeretném-e Szerénnyel is lelovagolni a feladatot. Mondom, előbb fújok egyet. Megtettünk fél lovardát lépésben a négyszögön belül, majd elkezdtem a programot. Az első vágta-ügetés átlóváltás után elfelejtettem a következő pontot és bepánikoltam, de Szandra emlékeztetett, hogy jó lett volna az irány, úgyhogy az átlóváltástól újra csináltam és befejeztem. Sok még a hiba, pl. a második vágtás nagy kör nem volt pontos, és utána az átlóváltás sem, de legalább már ment a vágta. Végül leléptettem a lovat, majd bent lenyergeltem és leápoltam. Befelé menet egyébként vicces volt a szituáció, mert a következő óra lovasa már jött ki Coccoval, és mivel egy vékony „folyosón” kell eljutni a bokszokhoz, ezért egy kisebb dugó alakult ki. Úgy oldottuk meg végül, hogy én kitolattattam Szerényt a „folyosóról” és elengedtük a másik párost. Miután elrendeztem Szerényt, visszamentem Szandrához és beszélgettünk még egy kicsit, majd elindultam haza.
Május 30. – Szerény
Kivételesen osztályban lovagoltam 6 másik lovassal együtt és ennek részben az volt a célja, hogy ne kelljen annyira a ló irányítására figyelnem, hanem inkább az ülésemre és a lovaglásra helyezzem a hangsúlyt. Így is tettem, mert figyeltem az ülésemre, a sarkok kilovaglására, a patanyomfigurák minél pontosabb lovaglására stb. Az óra vége felé én vágtáztam először, majd lelovagoltam a programot. Miután végeztem, sorban jöttek a többiek. Végül leléptettük a lovakat és ment mindenki lenyergelni.
Június 8. – Szerény
Eléggé sietősre kellett venni a figurát, ugyanis 3-ra lovon kellett lennem ahhoz, hogy edzés után 5 előtt el tudjak indulni a vonatra. Háromnegyed három előtt értem be és kezdtem el roham tempóba nyergelni, majd miután elkészültem, a pályán sétáltam Szerénnyel pár, a locsoló miatt csonka kört, majd felszálltam és a bemelegítésképp is sétáltunk pár kört (közben Zoli elzárta és elrakta a locsolót). Ezután Szandra utasítására elkezdtem ügetni. Ezt az alkalmat főként a tanügetésnek és a vágtának szenteltük, hiszen ez a két dolog az, ami rizikós. A program lelovaglása sem maradt el. Végül „gyorsan” leléptettem a lovat, lenyergeltem és siettem is haza.
Lovardai lovaglásokon kívül Reménnyel is gyakoroltam. Az egyik alkalommal bójákból nagyjából arányosan felépítettem a díjlovagló négyszöget és abban gyakoroltuk, bár túlzás lenne gyakorlásnak nevezni, ugyanis olyan érzésem volt, mintha Remény elefánt lenne a porcelánboltban (ez esetben a bolt a négyszög). Ez a gyakorlás inkább a program memorizálására volt jó. A másik alkalommal meg csak simán idomítóztunk.