Hónapokkal Lady halála előtt elkezdtünk arról beszélgetni, hogy milyen kutyánk legyen következőleg. Több fajta is szóba került, mint a golden retriever, a border collie és az angol szetter (az én részemről), magyar vizsla (anyu szeretné), illetve a moszkvai őrkutya (apu szeretne ilyet, de több ponton is elbukik).

Aztán novemberben Lady elpusztult, így hamar sürgőssé vált a dolog, mivel Beni nem egy ugatós kutya, illetve mióta egyedül maradt, elég sokszor „félre” ugatott (nem jött senki, vadak sem voltak, valószínűleg a másik tanyában elő kutyákkal kommunikált), ami elég bosszantó volt. Viszont még mindig nem döntöttünk a fajtáról.

December utolsó vadászatánál az egyik vadásztól csak úgy mellékesen megkérdeztem, hogy tud-e vadászatra tenyésztett goldi kiskutyát, aztán mondta hogy tud, de inkább Ausztriában és 1200€-ért. Egy kicsit meglepődtem, ugyanis Ladyt anno a bőven a töredékéért vettem tenyésztőtől.

Otthon vitattuk a dolgot, megéri, nem éri… Én egyet szerettem volna: ne szaporítótól vegyünk kutyát.

Eljött január, a vásárban pedig megláttam egy alomnyi kisgoldit az egyik autó nyitott csomagtartójában és ott valami történt, mert elsírtam magam.

A vásárból hazaérve – mivel a megilletődöttségemben pont elfelejtettem kérdezősködni – aztán elkezdtünk agyalni, hogy honnan jöhettek, felhívtuk az egyik ismerőst, hátha tud róluk valamit és tudott!

Jh.-ról jöttek és egy kiskutya akkor még szabad volt, de tesójának is vannak kiskutyái, viszont épp csak elmúltak két hetesek. Hívjuk fel a tesóját, Sz.-t és beszéljünk vele. Azon melegében felhívtuk Sz.-t, és megbeszéltük, hogy a következő héten szombaton mehetünk is hozzá.

El is mentünk a következő szombaton, először azt a szuka kiskutyát néztük meg egy másik háznál, aki a vásárból maradt, de mivel nem volt lehetőség több kutya közül választani, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy a kisebbekből szeretnénk egyet. Ezért hát a srác az ölembe adta a kutyát, hogy nálam legyen a kocsiban amíg átmegyünk az ő házához. Ott megmutatta a három kisfiút, de a Lady esetéből tanulva nem akartam akkor még választani, így szabad választással foglalóztunk egy kölyökre. Azzal váltunk el, hogy majd szól, ha hazahozhatjuk a kicsit.

Az öt hét nagyon lassan telt el, közben félidőben kaptunk egy képet a három kanról. Múlt hét vasárnap megpróbáltuk felhívni Sz.-t, de nem vette fel, végül hétfőn visszahívta aput és megbeszélték, hogy a hétvégén elhozhatjuk a kicsit. Szívem szerint áttoltam volna a dolgot jövő hétre, ugyanis meghívtuk a barátainkat ebédre és nem szerettem volna, hogy a sok kisgyerek összetapicskolja a kiskutyát, de Sz. győzködött, hogy akkor egyedül marad. Végül aztán ma reggel útnak indultunk, hogy hazahozzuk a goldinkat.