FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Gondolatok az I. félév margójára
2022. 01. 31. • Egyetem
Olvasási idő: 4 perc

Arra gondoltam, hogy miután minden vizsga megvan és mielőtt elkezdődik az új félév, írok egy rövid összefoglalót az elmúlt félév tapasztalatairól.

Félév befejezése, vizsgák

A Futószárazás és a Lovas képzésének alapjai / Bevezetés a lovassportokba, illetve a Gimnasztika vizsgákat az utolsó konzultáción ejtettük meg (ráadásul a Futószárazást a csoport nagy része – köztük én is – hibátlanra írta meg), bár még egy lovaglással “tartozik” Zupi, tekintve, hogy a szél miatt le kellett fújni (haha) a vizsga lovaglást. A ló egészségvédelméből nem volt semmi (majd következő félévben), hanem Lóanatómiából kellett leadni a jegyzettervezet lektorálását. Pedagógia I.-ből sem kellett vizsgázni, ez is következő félévre marad. Humán anatómiából volt egy elearninges vizsga, ami nekem elsőre sikerült, de másodjára már mindenkinek megvolt. Lovastornából beadandót kellett írni a lovastorna történetéből, én ezt külföldi forrásokból oldottam meg. Lósportokból aláírást kaptunk. És hát maradt a Lovaskultúra alapjai, amivel a fele csapat (és én is) nagyon megszenvedett. Beugróként be kellett adni egy beadandót egy kiválasztott művészeti alkotás történetéről, ami a lakóhelyünkön található. Ezt a feladatot mindenki sikeresen megugrotta, a vizsga azonban egy fokkal nehezebb volt. Először úgy volt, hogy egy előre megbeszélt időpontban fel kell menni az egyetemre és szóbelizni fogunk, azonban a vizsgaidőszakra hoztak egy olyan szabályt, hogy a pandémiára való tekintettel nem lehet szemtől szemben szóbelizni, csak írásban lehet vizsgázni. Végül megegyeztünk ebben, és kaptunk egy olyan ígéretet, hogy kapunk tételeket, amik végül nem érkeztek meg. Így hát kb. vakon mentünk dolgozatot írni, nem tudtuk, mire számítsunk. Végül csupán kérdéseket kaptunk meg egy rövid esszéfeladatot. Első körben nekem nem sikerült a dolgozat, így még egyszer fel kellett menni az egyetemre, de másodjára már mindenkinek meglett a vizsgája.

Vélemény, tapasztalatok

Visszatekintve az első félévre az jut először eszembe, hogy mennyire örülök, hogy itt vagyok és hogy jó helyen vagyok. Nagyon sok megerősítést kaptam arra, amit félig ösztönből, félig vakon, és mint kiderült helyesen csináltam, de ugyanígy kiderült, hogy azért van mit javítani és nyilván van hova fejlődni. Még mindig hihetetlen számomra, hogy nem hülyeség az amit és ahogyan csinálok/csináltam és ezt nem csak a tapasztaltabb csoporttársak gondolják így, hanem pl. Zupi is.

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy a képzés végén majd egy bizonyos magasságú pályát le kell tudnunk lovagolni, ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy már a második alkalommal elkezdünk ugratni. Mégis örülök, hiszen hosszú évek után végre megtanulok ugratni, bár tegyük hozzá, hogy közben a preferencia némiképp változott és mióta betekintést nyertem a díjlovaglás világába, ez a szakág egy fokkal szimpatikusabb a számomra.

Meggyőződtem arról is, hogy sürgősen fel kell hívnom Szandrát, hogy járhatok-e újra hozzá, ugyanis túl nagy az ugrás két óra között tudásban ahhoz, hogy azt edzőhöz járás nélkül teljesíteni lehessen, illetve Zupi rögtön kiszúrja, ha nem ültünk lóra két konzultáció között. Ebben a félévben nem kerestem fel edzőt, mert nem volt rá kapacitásom és kb. félév eleje óta az is volt a terv, hogy majd a második félévtől szeretnék (és mint kiderült, kell is) újra edzőhöz járni.

Személy szerint kettős érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy Simonpusztán és nem a Ludovikán tartják a gyakorlatot. Nem örülök neki, mert Simonpusztára nem lehet kocsi nélkül kijutni, így a kijutás kicsit nehézkes, mindenképp szervezést igényel, illetve kb. minden nap ingázni kell az elméleti órák miatt Pestre amit egymás között már meg tudunk oldani. Azonban Sp-n egy helyen van a szállás és az étterem is, így ilyen szempontból ez nagyon kényelmes megoldás.

Másik dolog, amiért nem örülök Sp-nak, az az, hogy valljuk be, Ludovika színvonala messze meghaladja Sp-ét értve ezt a lovakra és a “körülményre”. Viszont felszereltséget tekintve a jelenlegi helyünkkel nincs semmi baj. Visszatérve a lovakra: ezek iskolalovak a szó minden értelmében, ami gyerekek lovagoltatására teljesen megfelelő, azonban a mi magasabb szintű igényeinknek nem feltétlen felelnek meg. Pl. egy-két ló alattunk ugrott először egy kis x-et, hogy fognak a képzés végén teszem azt egy 90 cm-s pályán végigmenni. Viszont ezzel kapcsolatban egyszerre pozitívan is érzek, hiszen a Ludovikán elitebb lovak vannak, akik nem biztos hogy ilyen türelemmel tűrik a bénázásainkat. Szóval az előbb említetteknek két oldala van.

Sajnos hárman úgy döntöttek, hogy nem tudják velünk folytatni a tanulmányaikat, így a következő félévet 15-en fogjuk folytatni.

A tavaszi időpontokat a decemberi konzultáció után nem sokkal kaptuk meg, izgi félév előtt állunk, tök jó helyekkel, ahova majd menni fogunk.