FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
II. félév – első konzultáció
2022. 02. 06. • Egyetem
Olvasási idő: 13 perc

Szerdán dél után indultunk apuval Simonpuszta felé, érintve egy Burger Kinget és egy Tesco-t Érden. Az előbbiben megebédeltünk, utóbbiban pedig bevásároltam a négy napra. Miután kipakoltuk a cuccomat a szobába, apu indult is vissza, hogy minél kevesebbet kelljen sötétben vezetnie. A nap maradék részét még egy kis munkával töltöttem, aztán megjött Lilla is (akivel egy szobában aludtam), illetve Kati és Laura is, végül a mi szobánkban gyűltünk össze és beszélgettünk lefekvésig.

02.03 – Csütörtök

7-kor keltünk a 7:30-as nyergeléshez a Díjugratás órához, így felöltözés után mentünk is le az istállóba. Közben kiosztottak hat lovat, akiket elkezdtünk felnyergelni: Polett, Gianna, Oszkár, Betyár, Dakota, Mohikán (?). Katival felnyergeltük kedvenc lovunkat, Betyárt, majd felült a csapat első fele. Bemelegítés után (egyéni bemelegítés volt), két nagykörre oszlott a csapat, majd nagykörön, mindkét kézen vágta, ezután pedig az volt a feladat, hogy bal kézen ügetésben körön cavaletti, majd a kör végén oxer, jobb kézre pedig először az ugrás, utána a cavaletti. Itt volt egy kis kavarodás, ugyanis Laura volt Polettel, és amint elkezdtek ügetni, ügetés közben erősen kattogott a ló térde, így az lett a döntés, hogy vissza kell vinni a lovat és felnyergeljük egy másikat. Páran bementünk Laurával és következő lóként a Bolerot kaptuk, így amíg Laura lenyergelte Polettet, mi Bolerot nyergeltük fel. Ő viszont pár kör bemelegítő lépés után ügetésben elkezdett látványosan sántítani, pedig azt mondta a vezető, hogy előtte nap még nem volt semmi baja. Így hát Laura őt is visszavitte (ekkor már nem tartottam vele), a végső döntés az lett, hogy a tervezett kettő helyett így három osztály lesz.

Második körben ültem fel Betyárra, kicsit tele volt, de jó volt rajta lovagolni. Mi már nem melegítettünk be (inkább mi, lovasok melegedtünk be), így pár kör ügetés után rögtön vágtáztunk két nagykörön. Én Lillával voltam, aki Oszkáron lovagolt (a legnagyobb és a legkisebb ló egy körön..). Mi voltunk a belső oldalon és jobb kézen kezdtük. Kb. a második kör vágta alatt Oszkár feldobott a patájával egy adag homokot a fém ajtóra, mire Betyár megugrott és elindult alattam. Szerencsére nem történt semmi extra, gyorsan visszavettem, majd osztály szinten kezet váltottunk és másik kézen is vágtáztunk. Ezután kaptuk ugyanazt a feladatot, mint az előző csapat: cavaletti és oxer. Betyár jól ugrott én meg arra figyeltem, mit csinálok. Néha azt éreztem, hogy nagyon előre dőlök. Feladatozás közben is volt egy kicsi ijedés / elrohanás, mert Dakota rárúgott a fedeles oldalára, és Betyár attól megijedt, de szerencsére itt is gyorsan le tudtam nyugtatni. Mindkét kézre megcsináltuk a gyakorlatot négyszer-ötször, közben Zupi korrigált minket, meg volt hogy valamit újra kellett csinálni, mert pl. egyenesen vagy nem ütemben mentünk rá az íves cavalettire.

Feladat után léptünk egy-egy kört, majd már mondhatni rutinosan felálltunk középen és Zupi szólt hozzánk egy-két szót, nekem azt, hogy “Ez jó volt!”. Örültem neki, de visszakérdeztem, hogy nem dőltem-e előre, ő pedig megerősítette a sejtésemet, hogy igen. Ezen majd javítunk. Betyár és Gianna kivételével a többi ló hosszú száron lépett tovább, ők ketten pedig az előzőekben végigvette a feladatot megcsinálták harmadik lovassal is.

Miután az utolsó két lovas is befejezte az osztályát, leléptetés után néhányan visszakísértük őket az istállóba és segítettünk a lenyergelésben. Pikk-pakk meg is lettünk vele, mert aránylag sokan voltunk a két lóra.

Én visszamentem a szobánkba átöltözni, utána összeszedtem a cuccomat és mentem is le a konferenciaterembe, ahol megtartottuk a Díjugratás elméletet is.

Elmélet után ebédeltünk, aztán kocsiba ültünk és mentünk be Pestre az egyetemre, én viszont sajnos nem tudtam a többiekkel tartani, mert volt egy kis munkahelyi elintéznivalóm.

Végül két óra késéssel érkeztem meg a Horányi Zsolt által tartott Oktatás-nevelés módszertana órára, a maradék időt viszont nagyon élveztem, jó volt hallgatni. Egészen hatig tartott az óránk, miután véget ért, átmentünk a MOM-ba bevásárolni és miután ott is végeztünk, indultunk is vissza a szálláshelyünkre.

A nap zárásaképpen átmentünk vacsorázni a csárdába egy nagyon jó hangulatú beszélgetés mellett.

02.05 – Péntek

Új helyszínen, mégpedig Dunaharasztin töltöttük a napot. Mivel az órarendből nem igazán derült ki, hogy mivel készüljünk, kell-e komplett felszerelés, vagy elég csak a nadrág + térdzokni + cipő-kombó (végül ebben voltunk egész nap, csak a kobakra volt szükség), így teljes felszereltséggel utaztunk át és érkeztünk meg egy egyórás út után fél nyolcra.

Érkezés után rövid eligazítást kaptunk aznapi tanárunktól Száz Petrától, illetve a lovarda vezetőjétől, Anikótól, ezután kaptunk három lovat, Moncsit, Szilajt és Bumbit, akiket közösen felnyergeltünk a Bevezetés a lovasoktatásba gyakorlat órához. Nyergelés után a lovakat vezetve (én Moncsit) átmentünk a fedelesbe. Bent a többiek bemelegítettek, míg mi hárman tovább vezettük kézen a lovakat. Ezután mindenki kivákaszotta a magának tetsző lovat és így alkottunk három csapatot, nagyjából négy-öt fővel. Petra irányításával négy körön át szituációkat kellett eljátszani, amiben két fő szereplő volt, a “lovas” és az “edző”, a többiek a csoporton belül pedig jegyzetelték az edző tevékenységeit és így értünk körbe.

Az első szituáció az volt, hogy egy 8 éves kisgyerek első lovagló alkalmát kellett eljátszani, melynek a célja az volt, hogy megtartsuk a gyerek lelkesedését, hogy következő alkalommal is jöjjön. Ez esetben én voltam a 8 éves gyerek, amit úgy gondolom, elég hitelesen sikerült eljátszanom (sok ötletet vettem kereszttesóm nyolcéveskori első alkalmaiból, mikor először ült Kristályon): ugráltam, tapsikoltam, bökdöstem a ló hátsó lábát, sok kérdést tettem fel az “edzőmnek”, Zalánnak. Szegény birka türelemmel magyarázta el az alapvető dolgokat (nem teszünk hirtelen mozdulatokat a ló közelében…), érthetően válaszolt a kérdéseimre. Felülés után alapvető, tornáztató feladatokat kaptam, miközben körön vezette a lovat, hisz első alkalommal még az a cél, hogy a gyerek megszokja a mozgást, magabiztosságát építsük a ló hátán. Miután Petra szólt, hogy utolsó feladat, gyerekesen feltettem a kérdést Zalánnak, hogy “És mikor ugrathatok?”, mire ő nagyon türelmesen elmondta, hogy ha kitartó leszek, és nem adom fel és mindig jövök, akkor el fogom érni az álmaimat, mire erre gyermeki lelkesedéssel: “Akkor jöhetek holnap?”. Személy szerint nagyon jó volt kicsit visszamenni gyerekbe és Zalánt is szívesen fogadnám edzőmnek.

A második szituációban a lovas egy felnőtt kezdő volt, aki még sosem ült lovon és lovat is csak távolról látott, de szeretne megtanulni lovagolni. Ebben a helyzetben én voltam az edző és Bogi volt a lovasom. Örültem, hogy ez volt a szitu, mert ezzel tudtam azonosulni, tudtam a helyzettel mit kezdeni. Először bemutatkoztam Boginak, majd bemutattam a lovat is, elmagyaráztam, hogy kell felszállni kengyelből (bár jobban preferálom a fellépős verziót, de erre most nem volt lehetőség). Miután Bogi fenn ült a lovon, pár kör erejéig hagytam, had ismerkedjen a ló mozgásával, majd elkezdtem neki tornáztató feladatokat adni. Közben kérdeztem őt, hogy miért akar megtanulni lovagolni és mi a célja, illetve, hogy hogy találta meg a lovardát. Gyorsan eltelt a 10 perc.

A harmadik szituációban megint egy gyermek volt a lovas, aki már eljutott az ügetésig, de más lovardában, így nem tudtuk valójában, milyen szinten is van. Az egyik csapat pedig nehezített feladatot kapott, mert a gyerek figyelemzavaros volt. Ebben az esetben nálunk Bogi volt az edző és Kati volt a lovas, míg én és Zalán jegyzeteltünk.

Mindeközben Petra minden csapathoz odament, hallgatózott, jegyzetelt, megfigyelt minket.

A három futószáras szituáció után jött egy összesített osztály szituáció, hiszen akik a utoljára a lovon ültek, ők nem voltak edzők. Én felültem Moncsira, illetve Zalán és Karina is a másik kettőre, közben Petra elmondta a saját feladatát a három edzőnek. Első körben az egyívű kígyóvonalat kellett megtanulnunk, a második körben, csak egy sima osztálylovaglás volt patanyomfigurákkal, míg a harmadik edző a leléptetést tartotta meg nekünk.

Leszállás után a többiek nyújtottak, illetve mi is némileg részt vettünk benne, miközben a lovakat vezettük kézben, majd elindultunk vissza az istállóba lenyergelni a lovakat, és miután végeztünk, a saját karámjukba vezettük őket.

Rövid szusszanás után bele is kezdtünk az elméleti órába. Végigvettük a szituációk során szerzett tapasztalatokat, értékeltük saját magunkat, mint edzők, a lovasok és a jegyzetelők is értékelték az edzőket, illetve Petra is megosztotta a tapasztalatait velünk kapcsolatban. Miután ezzel végeztünk, órai anyagot vettünk.

Egytől háromnegyed órás ebédszünet következett, mi pedig elmentünk egy közeli étterembe, ahol nem voltak sokan. Már a rendeléskor láttuk, hogy nem fogunk végezni, mire vissza kell érni, így írtunk Petrának, de nagyon nem örült. Amikor végre kihozták az ebédünket, mindenki rekordgyorsan megette és aki végzett, ment is fizetni, hogy ne kelljen egymásra várni. Végül háromnegyed órás csúszással (hupsz), értünk vissza, Petra ki is osztott minket.

Bevezetés az oktatási gyakorlatba óránk következett, amin megkaptuk a féléves házi feladatunkat: legalább 10 órányi hospitálást kell megnézni, jegyzetelni az adott szempontok szerint, illetve két keddi alkalommal az általános iskolásoknak tartott Lovaskultúra órán részt kell venni megfigyelőként, mindkettő Anikónál, Dunaharasztin. Mindez alárírással lesz igazolva és a teljesítés (részben) a tárgy teljesítését jelenti. Miután minden ezzel kapcsolatos kérdést átbeszéltünk, kimentünk Anikóhoz edzést nézni, ezzel már két óra ki lett pipálva.

Elsőként egy kislány futószárazását néztük, másodjára egy négyfős, vegyes tudású osztályt figyeltünk, harmadik edzésen pedig egy póniról nagy lóra váltott lányt néztünk. Mialatt az edzéseket néztük, fokozatosan beesteledett, a harmadik óra már teljes sötétségben ment. A sötétedéssel egyre hidegebb lett, mi meg majd megfagytunk egy helyben állva, némileg alul öltözve.

A kislány órája után elköszöntünk Anikótól és elindultunk Simonpusztára. A hotelben némi átmelegedés után beszélgetve átmentünk a csárdába, ott megvacsoráztunk és vacsi után a lefektetett szabályokkal játszottunk pár kör UNO-t. Nagyon jól éreztük magunkat.

02.05 – Szombat

Végre a várva várt óra következett, melyet azóra vártam, hogy múlt héten megkaptuk az órarendet. Ez pedig a Díjlovaglás, mégpedig nem mással, mint Dallos Zsófival.

Reggel fél nyolcra mentünk nyergelni, ezúttal Dakotát, Mohikánt, Betyárt, Giannát, Oszkárt és Dáliát nyergeltük, illetve Cinti hozott saját lovat. Önként jelentkeztem Dáliára, mert amióta decemberben lefújta Zupi a díjugró edzést, azóta szeretnék rá ülni és végre lehetőségem volt rá.

Gyorsan megvoltunk a nyergeléssel, így indultunk is ki a rendezvénysátor alá, aminek a mérete egy kisebb díjlovagló négyszög méretének felelt meg. Nem nagyon szerettem meg a helyet, maradjunk ennyiben.

Ez az első óra az ismerkedésre volt szánva, mind a lovak szempontjából, mind a mi lovaglástudásunk felmérése okán. Az első körben voltam és először csak bemelegítettünk pár körön át egyenletes elosztásban, ezután teljes lovardában ügetés, a hosszú falon kígyóvonalakat csináltunk, ezúttal direkt hajlítgatva a lovat. Ezután két nagykörre osztotta Zsófi a csapatot és ott is voltak feladatok: körszűkítés, tágítás, ügetésben körben válts. Eddig minden szuper volt, Dália szépen hajlíható volt lépésben és ügetésben, nagyon jól reagált az ilyen irányú csizmasegítségekre, na de a vágta… Amint elkezdtünk nagykörön vágtázni, úgy bemerevedett, hogy én még ilyet nem láttam. Mint egy deszka. Akármit csináltam vele, nem reagált, így nagyon kényelmetlen volt vele vágtázni, ezért ki is fáradtam, így hamarabb visszavettem ügetésbe, mert nem láttam értelmét küzdeni vele. Átmentünk másik kézre, de ott sem volt jobb, így pár kör elég kényelmetlen vágta után inkább visszavettem ügetésbe, és belül körözve megvártam, míg a többiek végeznek a vágtával.

Ekkor elkezdett viharos szél fújni és mivel a sátor alja nincs lerögzítve, csak kötelekkel összekötve, így azt a szél eléggé cibálta. A lovak aránylag jól viselték, meg kell mondjam én egy fokkal jobban meg voltam ijedve.

Vágta után megint teljes lovardában volt ügetés, végül pár kör lépés után Dália, Oszkár és Betyár kivételével a többi ló lovast cserélt, mi pedig tovább léptettük a lovakat. Pár kör után szólt Zsófi, hogy lóról, mi pedig bementünk lenyergelni.

Miután elraktuk a lovakat, visszamentünk figyelni a többieket. Ekkor már erősebb szél fújt, de ők is már az edzés vége felé jártak. Mikor már a leléptetés volt, olyan szél kerekedett, hogy szó szerint csattogott a sátor, Mohikán meg is ijedt, mire mindenki leszált inkább a nyeregből (mi pedig odamentünk a lovasokhoz és akinek kellett, segítettünk) és kézen sétáltatták a lovakat tovább. Nem sokkal később ők bementek, én viszont a visszamentem a hotelbe néhány társammal együtt átöltözni.

Gyakorlat után következett a Díjlovaglás elmélet, melyen gyors bemutatkozás után átvettük a tantárgy követelményeit (három féléven át lesz díjlovaglás, a végén egy E8-nál magasabb szinten kell vizsgázni, az E8 pedig a REV szintje… REV?!). Követelmények megbeszélése után átvettük a versenyszabályokat, a versenyek típusait, az egyes szinteket, a szintek kritériumait és a fejlebbjutási lehetőségeket. Élveztem minden percét, nagyon gyorsan eltelt az idő.

Óra után átmentünka a csárdába ebédelni, ebéd után pedig indultunk is, hogy időben érkezzünk az egyetemre, hiszen Petrával volt Lovaskultúra oktatása óránk. Petra beszélt a tantárgy jogszabályi körülményéről, és hogy mennyire fontos a gyerekeknek a játékos oktatás, a játék bevonása a tanulásba.

(Ezen az órán hívott először apu, majd Nándor Tarzannal kapcsolatban, így kétszer is ki kellett rohanni az óráról).

Óra után átmentünk a SPAR-ba bevásárolni, majd indultunk vissza a szálláshelyünkre, ahol az előző naphoz hasonlóan lepakolás után átmentünk a csárdába először vacsorázni, majd zárásig UNO-zni.

02.06 – Vasárnap

Reggel fél nyolckor az első utunk szintén az istállóba vezetett, ahol ezúttal csak három lovat nyergeltünk fel Lovastorna gyakorlatra voltizs felszerelésbe: Oszkárt, Bajnokot és Mázlit. Míg három csoporttársam a lovakat futószárazta bemelegítésképp, addig mi is bemelegítettünk egy kis tornával Ildikó irányítása mellett. Bajnok kicsit trükkös ló volt: nem volt hajlandó vágtázni, azonban az ostortól befeszült és megállt velünk szemben, azonban Ildikó ragaszkodott hozzá, mert hogy a futószárazás kötelező eleme az ostor. Ami igaz is, de szerintem ez lótól függ (pl. Remény is utálja az ostort). Szóra viszont szépen dolgozott a ló.

Az volt a feladat, hogy egymást tornáztassuk lóháton: az eddigiek mellett csináljunk zászlót, feltérdelést és felállást. Hárman foglalkoztunk Bajnokkal: Kati, Bogi és én, és így futószáraztuk körbe egymást, közben pedig a lovat nyugtattuk, mert vele még nem csináltunk ilyen feladatokat, de meg sem rezzent, csak egyensúly miatt helyezkedett. Az volt a folyamat, hogy a tornázást lépésben csináltuk, azonban az új dolgokat, mint a zászló először állásban, aztán lépésben, azonban a felállást mindenki kizárólag egy helyben csinálta. Érdekes élmény volt felállni a ló hátára.

Óra végén felálltunk egy vonalban és Ildikó készített rólunk egy nagyszerű csoport képet. Ezután visszavittük a lovakat lenyergelni, utána pedig a csárdában felmelegedtünk és megreggeliztünk.

Gyakorlat után Lovastorna elméleti óránk következett, melyen megbeszéltük a féléves követelményeket, majd rátértünk a tananyagra, melynek során átvettük a gyakorlatokat nehézségek szerint, illetve vidókat is néztünk.

Óra után átmentünk egy gyors ebédre, majd összepakoltuk a cuccainkat és indultunk is Pestre.

Először egy kevésbé érdekes másfél órás Edzéselmélet előadásunk volt, amit Derzsy Béla tartott, majd rövid szünet után átmentünk vele az “A” tornaterembe, ahol átöltöztünk és kb. tesiztünk, ugyanis Gimnasztika gyakotlatunk következett. Először is felálltunk tornasorba, majd kvázi bemelegítés nélkül (?!) minden izomcsoportra csináltunk egy-egy gimnasztikai feladatot, ezután irányított lépés volt, majd futás mindenféle feladattal. Nekünk is kellett egymást irányítani lépésben (Figyelem, lépés indulj!, Bal, bal, bal-jobb-bal… Figyelem, állj, egy-kettő!), ami elég jó hangulatot teremtett. Következőleg hármas csoportokat kellett alkotni, és minden csoport kapott egy-egy cetlit, melyen pálcikaemberekkel gyakorlatok voltak felrajzolva, melyeket a másik két társunkkal kellett megcsináltatni. És mint kiderült, ez is lesz félév végén az egyik vizsga feladat.

Óra után végül visszaöltöztünk, összeszedtük a cuccainkat, és elköszönés után elindultunk haza.