Ez a hosszú hétvége egy kicsit lightosabban alakult, főleg azért, mert két délelőtt kivételével végig Pesten voltunk.
03.24. – Csütörtök
Sajnos ki kellett hagynom a délelőtti díjlovaglás edzést és előadást Dallos Zsófival, de megkaptam a jegyzeteket, illetve mesélték a többiek, hogy az eleje körüli fordulatot vették, ami majd a farat be feladathoz fog vezetni.
Mivel csak fél négykor kezdődött az Élettan előadás, ezért csak 11-kor kellett elindulnom itthonról. Az egyetemen vártam a többieket, ők pedig lelkesen kezdték mesélni, miről maradtam le. Az élettan óra érdekes volt. Negyed órával a fél 8-as vége előtt indultam vissza vonathoz és utaztam haza.
03.25. – Péntek
Mivel késett a vonat, ezért én is lecsúsztam a 8-kor kezdődő Lóegészségtan elejéről, de szerencsére nem volt semmi fontos, illetve a többiek is megosztották velem, hogy miről maradtam le. Ezen túl az 1-ig tartó előadáson átvettük a sebekkel kapcsolatos tudnivalókat, teendőket, illetve az óra második felében nagyjából átbeszéltük a vizsga anyagot.
A tervezett órarend szerint lett volna egy Lóanatómia óránk is, ám megbeszéltük Lacival, hogy mivel az ő elfoglaltsága miatt két órával később tudott volna csak kezdeni a tervezettnél, ezért ezt az órát hozzácsaptuk a vasárnapi gyakorlathoz, így a délutánunk szabad volt.
A többiek a Tattiba mentek díjlovagló versenyt nézni, azonban nekem el kellett indulnom haza, ugyanis születésnapra voltam hivatalos.
03.26. – Szombat
6-kor indultunk családilag Dunaharasztira, ugyanis ott kezdtük a napunkat. A többiek épp a lovakat nyergelték, mikor a lovardába értem, nem is kellett segítenem semmit, készen is voltak. Végül négy lóval mentünk ki a pályára, ahol ahogy az az előző Bevezetés a lovasoktatásba gyakorlaton volt, szituációkat játszottunk el, miután lovat választottunk és csapatokat alkottunk. Én Laurával és Bogival voltam, a lovunk pedig Dumbi volt (legmagasabb pej herélt, kb. 12 éves).
Az első két feladat futószárazásos szitu volt. Elsőként az ügetést kellett megtanítani a lovasnak, nálunk Laura volt az edző (és futószárazó), Bogi pedig a lovas, én pedig őket figyeltem és értékeltem. Haladtunk előre az idővel, mindenki tartotta az edzését, Lauráék azon a ponton tartottak, hogy akkor elindulnak ügetésben, amikor Dumbi fogta magát és nekiállt ugrálni, Bogi pedig azzal a lendülettel le is esett. Innentől természetesen mindenkinek állj volt. Bogi szerencsére nem sérült meg komolyan, csupán megütötte magát. Miután kicsit megnyugodtak a kedélyek, a többiek folytatták az oktatást, Laura pedig Anikó tanácsára elkezdte Dumbit hajtani, hogy lemozogja magát.
A második futószáras szitu az ülésjavításról szólt, itt én voltam a futószárazó (természetesen ostor nélkül), Laura pedig a lovasom. A biztonság kedvéért Laura szárat fogott, hogy ha Dumbi megint elkezdene tombolni, akkor meg tudja állítani, de szerencsére már nem történt semmi. Először Laura eljátszott néhány hibát (székülés, kezeket magasban tartotta stb.), ezeket javítgattam, majd elkezdtük a komolyabb munkát. A pálya szélére rakott betűk segítségével adtam feladatokat (pl. C-től ügetés), először lépés-ügetés átmeneteket, majd kértem Laurától tanügetést, könnyített ügetést, a végén pedig kengyelnélkülizett, de nem sokat. Igyekeztem dicsérni és egyébként öröm volt őt „tanítani”.
A harmadik szituáció már osztálylovaglás volt. Én végül megadtam magam és felültem Dumbira. Bogi tartott nekünk edzést, az ő feladata a patanyomfigurák gyakoroltatása volt. A lónak, mivel elég magas, egész kényelmes mozgása volt, viszont mivel nem volt rajtam rendes lovas felszerelés (csak egy térdzokni + edzőcipő kombóval érkeztem), ezért eléggé instabilnak éreztem magam. Miután letelt a szitu ideje, leszálltam a lóról és cseréltem más lovassal.
Negyedik és ötödik szituban is osztályt kellett ülésjavítani. Először Edda került sorra, aki annak ellenére, hogy neki ez volt az első alkalma edzőként, a pálya széléről figyelve ezt meg nem mondtuk volna róla, olyan határozottan és meggyőződéssel adta az utasításokat. Még az edzés elején kialakított káosz is direktnek hatott a számunkra (először egy lovas, aztán a másik lovas is a másik kézre ment mint a többiek, végül a maradék két lovast is átállította másik kézre), de utólag bevallotta, hogy nem gondolta végig, mit csinál, csak azon volt, hogy megoldja a szitut. Ők már vágtáztak és egyébként Eddának figyelembe kellett vennie az egyes lovak preferenciáit, amikor osztályban mennek, de meg kell, hogy mondjam, teljes mértékben az volt az érzésem, hogy mennék hozzá lovagolni. És, ismétlem, ez csak az első edzése volt, amit tartott.
Másodikként Mariann került sorra, ő viszont már gyakorlottan vette a dolgot, ugyanis neki lovardája van. Amit ő bemutatott, meggyőzött arról, hogy hozzá is szívesen járnék edzésre, az ő óráin nincs lebzselés.
Végül Zalán tartott egy 10 perces leléptetést és ezzel vége is volt a gyakorlati résznek.
Bevittük a lovakat lenyergelni, elpakoltuk a cuccokat és a lovak is kikerültek a karámjukba, majd mi is szusszantunk egyet egy kávé erejéig és kezdődött is az elméleti óra.
Előadáson átbeszéltük a tapasztalatokat, mindenki értékelt mindenkit. Az edzők önmagukat, hogy hogy érezték magukat, miközben az edzést tartották, aztán a lovasok és a pálya szélén állók, és Petra is megosztották a tapasztalatukat. Nekem „csak” annyi volt a hibám, hogy aránylag későn mondtam a feladatokat, ami a betűk használatánál nem szerencsés. Jó volt viszont a magyarázatom és hogy sokat dicsértem, és nagyjából Laura minden hibáját felismertem, továbbá Petra jó ötletnek tartotta ezt a betűs feladatozást futószáron, mert fejleszti a lovas térérzékelését (hol van a…).
Az értékeléssel el is telt az óra nagy része, végül már csak annyira volt időnk, hogy átbeszéljük, hogy milyen lépcsőkön megy keresztül egy lovas a tanulása során az első futószárazástól az osztálylovagláson át az önálló lovaglásig (és versenyzésig).
Egykor végeztünk és egy gyors megbeszélés után egy kis kitérővel végül egy helyi olasz étteremben ebédeltünk meg, majd ebéd után késve bementünk az egyetemre (nem hozták túl hamar az ebédünket).
Háromtól volt Oktatás-nevelés módszertana előadásunk Horányi Zsolttal. Hát ez az előadás valami fantasztikus volt. Pont azokról a dolgokról beszélt, amiket mostanában tapasztalok meg az Imi által tartott edzéseken és az, hogy Zsolt pont ezt fogalmazta meg, hogy ezt kell elérni a lovasnál… hát vigyorogtam órán. Le is írom ide, mert… minden szava arany:
Úgy kell tudni instruálni, hogy a lovas elérje a kívánt állapotot, még ha nincs is tudatában, majd amikor elérte, akkor tudatosítani az érzést, amit érezni kell a helyes végrehajtáskor.
Horányi Zsolt
Én teljesen feltöltődtem ezen az órán, pont azok voltak a témák, amik engem is érintenek mostanában, amiket megtapasztalok: érzés alapú lovaglás, önmotiváció, önmotiválás. Egy teljesen új világ.
Óra végén végül megbeszéltük, hogy még ebben a félévben ellátogatunk hozzá és gyakorlatban is megmutatja, amiről ezen az előadáson szó volt, illetve én még egyénileg is kérdeztem tőle pár dolgot, ami majd a nyáron lesz aktuális.
Még épp időben értem a pályaudvarra, hogy elérjem az utolsó vonatot és elinduljak haza.
03.26. – Vasárnap
Pestre érkezés után a Ludovika felé vettem az irányt, hogy Cinti várt meg, a többiek pedig a közösségi térben fogyasztották a reggeli kávéjukat. Nem kellett sokat várni és Laci is befutott, így csapatostul átmentünk az oktató terembe, közben csatlakoztak hozzánk az NKE hallgatói is.
Először mesélt Laci a ló rekeszizmáról röviden, majd áttért arra a kérdésre, hogy a lovaknál miért nem fordul elő a méhen kívüli vemhesség, illetve megnéztük a herélést anatómiailag is.
A rövid szünet alatt a lovászok előkészítettek három lovat a gyakorlati bemutatóra, addig mi kint beszélgettünk, illetve én még megkerestem a vizsgalovamat, Mítoszt, de az egyik lovász mondta, hogy valakinek megtetszett a ló és eladták neki, ezért nem találtam meg. Végül előhozták a lovakat és Laci Íródeákon mutatta be az eddig tanultakat és mindenki élvezettel hallgatta az előadást. Ezután előkerült a fonendoszkóp és egyesével meghallgattuk a ló bal oldalán a szívverését, majd a másik oldalon a bélhangokat.
Miután Laci befejezte a bemutatást, mindannyian körbetapiztuk a lovakat, ezúttal a megmutatott szempontok szerint. Végül elköszöntünk Lacitól és ő is megköszönte a megtisztelő figyelmet.
Rövid variálás után végül átmentünk a MOM-ba ebédelni, de én csak elvitelre rendeltem, mivel az volt a tervem, hogy átmegyek az egyetemre és a terem előtti folyosón megeszem az ebédemet, közben átolvasom az anyagot az Edzéselmélet és módszertan ZH-ra.
Így is történt: ebédeltem és mondjuk úgy, hogy tanultam. Kb. egy óra múlva a többiek is megérkeztek, és néma csendben mindenki az anyagot bújta (fel is tűnt a csönd, mi mindig elég zajosak vagyunk). Megjött a tanárúr, kinyitotta a termet, mi pedig leültünk és miután megkaptuk az üres lapunkat és két darab kérdést, megírtuk a dolgozatot. A lényeg, hogy minden jelenlevőnek sikerült a ZH, így az Edzéselmélet és módszertan tantárgy pipa.
Dolgozat után még vettünk egy kis anyagot, de őszintén, nekem ezúttal nem volt sok türelmem odafigyelni.
Óra után átmentünk a tornateremhez, hogy megtartsuk a Gimnasztika vizsgát, de az nem volt nyitva (annak ellenére, hogy a portás az ellenkezőjét állította), így jobb híján az aulában töröltük fel a port tornázás közben. A vizsga úgy zajlott, hogy egy ember felkészült, egy pedig mondta a bemagolt feladatsort, amit a többieknek le kellett követni. Mindenkinek sikerült, a legrosszabb jegy is négyes volt. Mivel egész hamar végeztünk, ezért hamarabb is mehettünk el, ezzel véget is ért ez a konzultáció.