A decemberben kiküldött tervekkel ellentétben ez a konzultációs hétvége a tervezettel ellentétben már szerdán elkezdődött.
03.02. – Szerda
Izgalmasan indult a szerda reggelem, mivel ez volt az első alkalom, hogy az új menetrend szerint utaztam fel Pestre, hiszen beláthatatlan ideig javítják a vasutat.
Természetesen késett a vonat, de szerencsére nem maradtam le sokmindenről, mikor beértem az egyetemre Élettan előadásra.
Rövid szünet után kezdődött a maratoni Pszichológia előadás, mely fél 12 után kezdődött és egészen fél hétig tartott, de izgalmas volt. Ebben a félévben csak ez az egy alkalmunk volt a tanárnővel, így most az általános pszichológiát vettük át nagy vonalakban, mivel csak ennyire volt idő. Jól telt az óra, én személy szerint nem unatkoztam.
Óra után Lillával elmentünk a kocsijához, lepakoltuk a cuccomat, és felmentünk a SPAR-ba bevásárolni a hétvégére. Bevásárlás után pedig indultunk is ki Sp-ra. Felpakolás után én kiboxoltam a csizmámat, majd lefekvéshez készülődtem, miközben valami könnyű filmet néztünk a tv-ben.
03.03. – Csütörtök
Az egész nap a Lovastúráé volt, melyet Dr. Varga Katalin tartott, a szakág elnöke. Reggel aránylag későn, csak 8:30-kor kezdtük el nyergelni a lovakat: Lumpit, Dáliát, Oszkárt és Betyárt. Nyergelés után kimentünk a galopp pályára, ahol rövid bemelegítés után felült az első négy lovas. A kengyeleket azonban hosszabbra kellett állítani, mint rendesen, hiszen imitáltuk, hogy éppen túralovaglás van (természetesen sem a felszerelés, sem a lovak felkészültsége nem tette lehetővé, hogy valóban megtapasztaljuk, milyen is ez a szakág, csupán nyertünk egy kis betekintést).
Az első lovasok megtettek egy kört lépésben, majd 10 perc ügetés következett (ami nagyjából megegyezett azzal, hogy két-két kört tettek meg mindkét kézre), méghozzá úgy, hogy lényegében ki kellett könnyíteni, már amennyire a hosszú kengyel engedte.
Ez így szép és jó lett volna, azonban amikor elkezdtek ügetni, Betyár gondolt egyet és konkrétan helyben állva bakolt egyet, ennek következtében Kati lebukfencezett a lóról. Szerencsére nem lett semmi baja, viszont belém tette az ideget, amit így utólag még magam sem értek, de akkor nagyon megijedtem.
Végül Edda ült fel Betyárra és elkezdték az ügetést. Miközben a többiek lovagoltak, addig Katalin bemutatta nekünk a lovastúra felszerelést. Természetesen minden a lovastúrára volt optimalizálva, így például az ő nyergük kb. csak egy vázból áll kengyelekkel, illetve a kantárt nem bőrből, hanem speciális műanyagból áll, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak.
Közben megérkeztek a többiek a 10 perc ügetésből, a következő feladatként pedig egyesével vágtáztak, de a korábbiak tekintetében csak azok, akik csak szerették volna, ennek ellenére mindenki megtett egy-egy kör vágtát.
A második négy lovasnak is ugyanez volt a feladata: 10 perc ügetés, majd 1-1 kör vágta mindkét kézre.
Ezután már csak mi ketten mentünk Katival egy-egy kör ügetést, ő a már nyugodtabb Betyáron, én pedig Lumpin, aki eddigre már eléggé elfáradt. (Nyilván a lovak nem voltak a hosszútávú ügetéshez hozzászokva.) Nekem már nem volt kedvem vágtázni, így a két kör ügetés után leszálltunk a lovakról.
Katalin megmutatta, hogy milyen vizsgálatokat és hogyan végeznek a lovakon, amikor a lovastúrások beérkeznek az állatorvosi ellenőrzési ponthoz. Betyáron elvégezte a sántaság ellenőrzést és a pulzus mérést.
Visszamentünk az istállóhoz lenyergelni a lovakat, majd rövid pihenő után elmentünk enni.
Ebéd után elkezdődött az előadás, mely során végigbeszéltük, hogyan zajlik egy lovastúra verseny, mutatott edzéstervet, illetve beszélt a takarmányozásról és az előforduló betegségek, állapotok kezeléséről és megelőzéséről.
Egész korán ért véget a nap, már csak beszélgettünk, vacsoráztunk, és filmet néztünk.
03.04. – Péntek
Ezt a napot az Állatorvosi Egyetemen töltöttük. Először Andrással volt óránk A ló egészségvédelme keretén belül. Megbeszéltük a ló fog- és szájüregi problémáit, a légzőszervek anatómiáját és betegségeit, végül beszélgettünk a tenyésztéssel kapcsolatban, hogy mi történik, mire kell odafigyelni.
Ezután ebédszünetünk volt, Lillával átmentünk a Westendbe, de mivel a troli is késett és a sor is nagy volt, így sajnos késve érkeztünk a következő órára, ami Anatómia volt Dr. Reinitz Lászlóval.
Átvettük anatómiailag a keringést és az emésztést és magyarázatot kaptunk arra, hogy valójában miért lehet olyan gyorsan súlyos a kólika. A szemléletes és jó hangulatú óra végén lementünk a nagy előadóba, ahol Laci a légzacskóról mutatott boncolásos képeket és videókat, majd megmutatta a ló szívét, amit mi is megtapizhattunk.
Jó későn végeztünk, háromnegyed hétkor, így egy órával később, mikor visszaértünk Sp-ra a szállásunkra, már nem is volt sem erőnk, sem időnk mást tenni, mint ágyba bújni.
03.05. – Szombat
Reggel egy kényelmes indulás után 10 előtt érkeztünk még az egyetemre, ahol előbb Edzéselmélet és módszertan előadásunk volt, aztán Gimnasztika gyakorlat a tornateremben. Megint kaptunk gyakorlatsorokat, amiket kisebb csoportokban le kellett vezényelni egymásnak. Ám az óra második felében előkerült egy kézilabda és először a feladatot abbahagyva inkább elkezdtük egymásnak dobálni, majd miután mindenki beállt, a tanárúr beleegyezésével két csapatot alkottunk (színesek a feketék ellen) és egy kapura kéziztünk. Valahogy ez sokkal jobban tetszett mindenkinek, mint a gimnasztikai feladatok vezénylése.
Gyors átöltözés után siettünk is át a MOM-ba ebédelni, hiszen a múltkori után nem akartunk elkésni Petra órájáról. És nem is késtünk.
Petrával Lovaskultúra oktatása előadásunk volt. Mindenféle játékba bevont minket, amiket később hasznosítani tudunk majd a gyerekek tanításánál. Behozott egy csomó ápoló felszerelést, amit először egy vászonzsákból csukott szemmel kihúzva fel kellett ismerni tapintás alapján, aztán ki kellett menni a táblához és olyan sorrendbe kellett állni, ahogy használjuk őket. De volt más ügyességi feladat is. Sokat nevettünk az óra során.
Mivel már negyed ötkor végeztünk a sulival, így úgy döntöttünk négyen lányok, hogy átmegyünk a Tattersalba megnézni a fedeles versenyt. Nekem ez volt az alkalmam a lovardában, úgyhogy ezzel kb. egy álmom vált valóra.
A 125-ös versenyszám felére értünk oda, pont a szünetre, így feltankoltunk kajával és vártuk a szünet végét. A második körben volt egyik személyes kedvenc párosom is, Walter és Fazekas István, akik az első körben hibátlan pályát mentek.
Sok új fiatal lovas volt, de felismertem néhány régit is, akiket még anno a lovardában rendezett nagy versenyeken láttam. A legjobban viszont az egyetlen német lány tetszett, aki még az akadályok lovaglása közben is vigyorgott, nem úgy mint a magyarok…
Végignéztük a 135-ös versenyszámot is, végig csacsogva, elemezve a lovaglásokat.
Ez volt az utolsó verseny szombaton, így miután véget ért a 135-ösnek a díjátadója, így mindannyian elindultunk vissza a szállásunkra.
03.06. – Vasárnap
A héten először kellett korán kelni, hogy felkészítsük a lovakat a Díjlovaglásra Zsófival. Kicsit hitetlenkedve érkeztünk az istállóba, ugyanis az előző esti rendezvény után, amiben a lovak is szerepeltek, eléggé hanyagul hagyták ott a felszerelést és a lovakat, pl. Betyáron rajta hagyták éjszakára az ínvédőt, illetve Dália nyergének a kengyeleit sem húzták fel. Rendrakás után felnyergeltük a szokásos öt lovat, majd kimentünk a nagy fedeles mögötti pályára. Három körben voltunk, én az utolsóban voltam Dáliával és másik három lovassal, Betyár pedig már csak lelépett. Főként patanyomfigurákat csináltunk, illetve vágtáztunk és legnagyobb örömömre kicsit jobban tudtam hajlítgatni vágta közben, most nem volt annyira merev. De meg kell hagyni, hogy ment mint a golyó, még így a harmadik körben is, annak ellenére, hogy az előző körben lovaglók nagyon sokat vágtáztak. Végül leléptettük a lovakat és mentünk lenyergelni a négy lovat (Betyár már korábban bement, hogy pihenjen). Zsófi sokszor megdícsért, főleg amikor az egyes feladatoknál hajlítgattam a lovat, ami nyilván jól esett.
A rövid szusszanás után elkezdődött az előadás is, melyben végigvettük a ló és a lovas felszerelését, aztán belevágtunk a gyakorlati részbe: végigvettük a három jármódot, az átmeneteket, végül végre beszéltünk a félfelvétel elméletéről, illetve a fordulatokról (sarkok kilovaglása, körök). Imádtam hallgatni és bár ezeket nagyjából tudom, de azért ez alkalommal is tanultam sokmindent (félfelvétel!).
Előadás után elmentünk a csárdába ebédelni, majd bepakoltunk a kocsiba és elindultunk az egyetemre.
Az előző naphoz hasonlóan Edzéselmélet és módszertan órával kezdtünk, majd másfél óra múlva lementünk a tornaterembe, hogy megtartsuk a Gimnasztika gyakorlatot, ám ezentúl sajnos kifejezett tiltást kaptunk mindenféle játékra, mert a tanárúr elmondása szerint, nem ment túl jól a gyakorlat vezetés.
Óra után fáradtan, de újabb élményekkel indultunk haza.