Kicsit későn, de akkor is megírom azt a blogot. Nem esik nehezemre, csak tegnap lélekben igen xarul voltam. Csak ilyen tinédzseres hangulat-ingadozás.

Pénteken voltam Pankával a városban. Először a város szélén húzott meg minden, aztán lenyugodott, mire beértünk a városba. Akkor már szépen jött mellettem. A zebránál (ami nem volt túl sokszor) leültettem, aztán míg apát vártam, azt gyakoroltam, hogy ha megállok, leüljön mellettem. Ladynél ez már megy, mert a kutyasuliban megtanulta – csak nála ebből kellett kinevelnem. A kiállításos beállás miatt. Ja meg az elején követett minket egy (valószínűleg szuka) kutya. Nem igazán akart minket elhagyni. Paráztam, nem kicsit… 

Úgy döntöttünk, Beni mégis nálunk fog maradni. Egyrészt, nekem nagyon tetszik az a hülye játékossága, úgy pörög, mint egy búgócsiga. Tanítása izgi lesz.

Aztán csütörtökön voltam lovagolni. Szokás szerint Teddy-vel. Fújt a szél. Ügettem-ügettem, aztán bejött a pályára egy mén, erre meg a drága besárlik. Az utolsó negyed órában, amikor lett volna az ugratás. Alig lehetett elmozdítani. Mondta Szilvi, inkább száljak le. Azt is hozzáfűzte, hogy először a szél miatt nem akarta megkockáztatni, hogy ne legyen rossz élményem. Inkább. Jelen pillanatban esik az eső, nem tudom, mi lesz csütörtökön.