EquestrianBlog
Két hét után
2013. november 16., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Suli beálltával és a végzős évnek köszönhetően eléggé megcsappant a szabadidőm száma, ezt tetőzi az óraátállítás, így mire hazaérek, fél óra és sötét lesz. Nem lehet semmit csinálni. De a hétvégék még mindig szabadok – legtöbbször. Így volt ez ma is, így sikerült két hét után újból lóra ülnöm.

Kristállyal töltöttem el két órát. Igen nagyot kerültünk, 14 kilométert. A játékboltos néniék tanyája mellett mentünk el, és bár a kapu nyitva volt, a kutyák szerencsére nem jöttek ki. De nem is nagyon ugattak (szokásuk ellenére). Miután kiértünk a buckára, és elindultunk az úton, egyszer csak kutyaugatást hallok. Mondom magamban, mit keres kutya a puszta közepén? Aztán megláttam a kutyát is a fák mögül. Megállítottam Kristet, hogy mozgásunkkal ne mérgesítsük tovább a jószágot. Vártam, míg megun minket és inkább mással foglalkozik.

Nem kellett sokáig várni. Lépésben indultunk tovább. A fenyőerdőn keresztül vezető úton pedig egy motorossal, az út végén pedig egy Bodrival, vagyis pulival találkoztunk. Elég rossz állapotban volt. Ügetett felénk, nem vett észre minket. De amikor meglátott bennünket, besprintelt az erdőbe. Én persze megállítottam Kristet és azon kezdtem tanakodni, hogy ha kerülni kell, merre. Szerencsére nem kellett. Itt már kezdett Krist felpörögni, a vasútig végig ügettünk, kicsit vissza is kellett húzni, ne rohanjon el, mert már csurom víz volt. A vasúton, majd a főúton átkelve mentünk tovább. Az egyik leágazásról patanyomok vezettek arra az útra, amerre mi mentünk, és végig követtük egészen a betonig. A második balra leágazásnál fordultunk el. Végig ügettük az utat, jó tempóban (Krist nagyon ment volna), egészen egy tanyáig, ahol a bácsi épp beállt a kocsijával. A németjuhászok meg nagyon ugattak minket, így inkább megvártam, míg a bácsi becsukja a kaput. Aztán elbeszélgettem vele. Kikérdezett a lovaglásról, mondta, hogy ő is szereti a lovakat. Meg hogy a tőlünk vitte a szomszédba a lovaknak a zabot. Továbbmenve megnéztem, hogy kik azok a lovak. Hát nem mások, mint a N. Timiék. Először nem is jöttem rá, hogy merre vagyok, csak miután megláttam a tanyájukat. Timivel elbeszélgettem egy kicsit. És a kiscsikót, Záport is végre láttam. Nagyon aranyos és szelíd kispaci. Ám mikor elindultam tovább, a csikó utánunk akart jönni, és a kerítést törve-zúzva ki is szabadult. Én gyorsan leugrottam a lóról, nehogy valami baj legyen. Elindultam vissza a bejárathoz, közben Tibi próbálta elkapni Záport a kerítésen keresztül. Végül sikerült és nagy nehezen be is lett vezetve. Én visszaszálltam és elindultunk a város felé. Az út a merkbaus úttal szemben lyukad ki. Jobbra kanyarodtam, mert lovakat, szám szerint kettőt (vélhetően ezeknek a nyomát láttuk) láttam a kocsmánál. Gondoltam, megnézem, kik azok. A város másik végéből mentek át a másik faluba, de már visszafelé álltak meg pihenni. A pasi kijött beszélgetni, hogy megkérdezze, ki vagyok. Elkezdte Krist szügyét vakargatni, mire megszólal, hogy hopp, itt egy kullancs. A frászt hozta rám. Lovakban, eddig, nálunk még nem volt kullancs. A másik srác kiszedte a kullancsokat (!). Aztán elindultunk haza. B. bácsi lucernáján is ügettünk, bár Krist elég lankadt volt. Elfáradt a drága. Bent lenyergeltem és visszavittem az udvarra legelni.

A beszélgetésekkel az út 2 óra volt, szóval kb. másfél óra alatt tettük meg a 14 km-t. Az átlagsebesség 6,89km/h, de szerintem volt ez több is (14km/1,5h=9,3km/h). (az adatokat az Endomondo nevű telefonos alkalmazás mérte)

A kullancsok miatt hétfőn felhívjuk a dokit, hogy oltsa be a lovakat tetanusz ellen. Meg amúgy is időszerű volna. Holnap átnézem a lovakat, van-e még bennük. Nagyon remélem, hogy nincs.