Ma nem igazán voltam kint az állataimnál, csupán körbenéztem és mentem be lepény-palacsintákat sütni. 😀 Végül is megesszük, nem számít milyen. Holnap meg (házi) pizza lesz. Sonkás-kukoricás. Nyamm. És ami a legjobb, hogy én fogom csinálni. Upsz, egy kicsit elterelődött.
Annyit tudok, hogy a kicsik egész nap ki voltak engedve. Csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy aggódok. Mégis miért? Mert bármit összeehetnek, ami nekem nem tetszik. De hát ez van, nem raboskodhatnak állandóan a "szobájukban".
Aztán apu mesélte, hogy mi történt, amikor reggel kiengedte Kristet. Először is kidugta a fejét a karámkapun, aztán huss, már vágtázott is. Egy "nyugdíjas" ügető ló? Nagyon hiszek benne, hogy a végén a sok legelős-szabadság miatt rá fog jönni, mi is az a vágta. Két év alatt nem produkált nálunk ennyi vágtát, mint az utóbbi két napban. A leghőbb vágyam pedig az, hogy rajta ülve rávegyem a vágtára. Milyen lenne. Pedig futószáron ráveszem a vágtára, csak eléggé kényelmetlen neki a 6-7 m átmérőjű körben vágtázni. Jobban szeret egyenes vonalon.