EquestrianBlog
Külön, de mégis együtt
2012. január 15., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Tavaly ilyenkor már rég kint legeltek a lucernáson. Most azonban féltem őket együtt kiengedni, külön meg pláne. Miért? Kristály oké egyedül, de Remit megfogni nehéz lenne. Az együttlevéstől meg totál alaptalanul féltem.
Ma viszont megtört a jég és fél órára kiengedtem őket a legelőre (=lucernás). Először kiengedtem a Kristet, futott egy picit (közben Remi megőrült a karámban), majd a Remit is, ő pedig rakétaként lódult kifelé. Ott hagytam őket.
10 perce, etetéskor behívtam őket, mivel Krist a legelő egyik, Remi meg a másik oldalán legelt, így Remi odafutott az anyjához, majd együtt elindultak befelé. De nem ám a karámba, hanem be az udvarba. Onnan Krist karámjába. Miután Remi mindent végigszaglászott, kiment én pedig gyorsan le tudtam zárni a karámot. Mivel a sajátjába nem akart bemenni (és a kötőfék sem volt rajta), így a hasánál fogva jött be velem, vagyis tartottam a kancsóba a zabot, ő pedig követte.
Remélem nem lesz rutin ebből a "nemakarokbemenni, hátgyerünkbeazudvarba" dologból, mert nem nagyon szeretem. Mellesleg ilyenkor be kell csukni a kutyákat, mint ahogy erre rájöttem.