EquestrianBlog
Lovaglás új helyen
2021. április 29., csütörtök
Olvasási idő: 4 perc

A lovardába járásról ott hagytam abba a történetet, hogy november végén már nem mentem, illetve írtam is, hogy decemberben a vizsgák és a munka mellé már nem fogok tudni rá időt áldozni és ez így is volt. Azonban november végén jött a rossz hír, hogy az egyesület és a lovarda között felbontották a szerződést, aminek következtében januártól az edzők nem tartanak órát a lovardában. Mit ne mondjak, nem örültem. Nagyon nem. Hiszen végre egy hely, ahol valóban lovagolni tanítanak és nem csak futószalag módjára ültetnek a lóra. A másik hatalmas pozitívum pedig az volt, hogy foglalkoztak velem egyénileg is, miután látták rajtam, hogy bizony elkél a fejlesztés. Nagyon sajnáltam, hogy csak négy alkalmat tudtam járni és még mindig sajnálom, bármikor visszamennék hozzájuk.

Az év első három hónapjában nem történt semmi, de április elsején írtam annak az edzőnek, akit még az önkénteskedés során ajánlottak és akit egyébként augusztus végén fel is kerestem, de mivel szeptemberben fel kellett költöznöm Pestre a suli és a munka miatt, így tudtam, hogy hozzá nem fogok tudni járni.

Azonban február óta 1-1 hét kivételével itthonról dolgozom (és úgy néz ki, hogy még egy ideig így lesz), ezért nem Pesten kerestem másik helyet, ahova járhatok, hanem felkerestem Szandrát, hogy van-e lehetőség hozzá járni. És van lehetőség.

Április 10.

Első alkalommal egy kicsit késve érkeztem (kb. negyed óra volt a kezdésig), de a lányok segítségével (megmutatták mi hol van) gyorsan leápoltam és felnyergeltem a lovat, majd a mutatott irányban megközelítettem a pályát. Ott Szandra leellenőrizte a felnyergelést, illetve húzott a hevederen, majd miután ezzel kész volt, felültem a lóra. Az első alkalom inkább az ismerkedésről szólt. Másik három lovassal voltam együtt, léptünk, ügettünk, patanyomfiguráztunk (1 és 3 ívű kígyóvonal, nagykör, átlóváltások, féllovarda). Majd jött a mumusom, a vágta. Elsőként megkérdeztem, hogy nála hogyan kell beugratni a lovat vágtába (könnyű- vagy tanügetésből), majd mondtam neki, hogy ne várjon sok jót, mert nem nagyon megy a lovardai vágta. Miután ezt tisztáztuk, nagykörre fogott, először bal kézre, de sajnos nem sikerült, mert minden bajom volt: nem volt elég erős a csizma; amikor épp beugrott volna a ló, belerántottam a szájába vagy épp ellenkezőleg, nem tartottam meg, ezért visszaesett ügetésbe. Oké, akkor próbáljuk meg másik kézre. Ez talán egy fokkal jobb volt, mert legalább fél kört vágtáztunk. És az a szomorú vicc az egészben, hogy Cocco egyébként az a ló, amelyik a legpöpecebben ugrik be vágtába. Miután eleget kínlódtam a vágtáért, jöttek a többiek, addig én léptem a lóval. Miután mindenki vágtázott, Szandra segítségével végigmentem ügetésben és lépésben a felvételi feladaton. Végül leléptetés után leszálltunk a nyeregből és mindenki elment lenyergelni a saját lovát. Nyergelés után visszamentem Szandrához megbeszélni, hogy min kell a továbbiakban dolgoznunk: először is a VÁGTÁN, így nagy betűvel (nyilván ezzel teljes mértékben tisztában vagyok), rossz szokásom ügetésben és vágtában előre dőlni, illetve pontosabban kell lovagolnom. Meg legyen több önbizalmam.

Április 15.

Megint Cocco-t kaptam, így felnyergeltem és mentem is ki a pályára. Ezúttal hárman voltunk. Bemelegítő lépés után ügettünk, melynek során elég sokszor kellett rám szólni, hogy dőljek hátrébb, ezáltal viszont nekem meg kb. újra meg kellett találni az egyensúlyomat lovaglás közben. Megint voltak patanyomfigurák, majd jött a vágta. Először a többiek vágtáztak, addig akik nem voltak soron, a pálya másik oldalán nagykörön ügettünk. Utolsóként kerültem sorra és ezúttal talán egy kicsit jobban sikerült a beugratás és a vágtában tartás. Végül leléptettük a lovakat és leszállás után mentünk lenyergelni.

Április 25.

Újfent Cocco-t nyergeltem fel, majd ketten kezdtük el az órát. Volt sok patanyomfigurázás lépésben és ügetésben (hátradőlni!), majd az edzés közepén újat is tanultam: az eleje körüli fordulatot, majd a combra engedést. Természetesen nem ment tökéletesen, sőt. Itt derült ki igazán, hogy mennyire gyenge a csizmasegítségem, és valójában ezért sem megy a vágta. Ekkor csatlakozott hozzánk két újabb lovas pónikon. Pár kör ügetés után jött a vágta. Először bal kézre próbáltam meg nagykörön, de nem igazán ment, így Szandra utasítására a négyszögön belül mentünk egy teljes kört, miután sikerült beugratni az egyik sarokban. Ezután kezet váltottam és megtörtént ugyanez jobb kézen is. Nagyon sokat kell javítani a vágtán, de legalább megvolt 1-1 kör mindkét kézre. Utánam a másik lovas vágtázott, addig mi léptünk, közben hol a vágtázó lovast figyeltem, hol a kicsiket. Miután mi “nagyok” végeztünk, leléptettük a lovakat, közben a kicsikre került a vágta sora. Végül szólt Szandra, hogy végeztünk, így leszálltunk a lovakról és bementünk lenyergelni.