Írások a hobbimról: két lóról, lovaglásról, két kutyáról, csomó macskáról és egyebekről.

Kristályt 13 évesen cseréltem, jelenleg nyugdíjas lóként éli a mindennapokat. Fiatalkorában ügetőversenyeken vett részt Svédországban, aztán importálták, itthon pedig tenyész- és hobbilóként tartották, míg hozzám nem került. 2007-ben találkoztunk először és azóta nagyon sok élményt éltünk meg együtt.

Remény nálunk született 2010-ben. Eleinte sokat kellett küzdenünk egymással, de 8 éves korára nagyjából benőtt a feje lágya, azóta imádok rajta lovagolni. Sokat tanulunk egymástól és egymásról, feszegetjük egymás határait.

Beni nálunk született, vizsla-keverék lévén igazi vadászkutya. Imád velünk jönni, mikor valamelyik lóval kimegyek terepre. Mindenkitől simogatást kunyerál, a gyerekek kedvence.

Tarzan egy golden retriever, családunk négylábú bohóca. Mindenhol ott van, mindenben "segít": ha kell, kertészkedik, vezeti a lovat, pakol. Jelenleg vadászkutyának képezzük, de majd kiderül, hogy ő is szeretne-e az lenni.

Macskaállományunk létszáma és tagjai sajnos mindig változik, ennek oka a balesetek, elkóborlások és a nagyobb ragadozók általi áldozattá válás, de mindent megteszünk azért, hogy minél hosszabb időt velünk töltsenek.

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztünk le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Lady egy különleges színfoltja, mint ahogy a neve is sugallja: királynője volt a tanyának. Természete miatt inkább hátrébb húzódott a tanya életében, de egy lelkes, jószívű kutyus gazdija voltam 11 éven át.