Nem tudom kifejezni szavakkal, mennyire hálás vagyok azért, hogy ide járhatok, és hogy egy ilyen összetartó csapat vesz körül. Eddig is segítettünk egymásnak, de ez a hét mutatta meg igazán, hogy mennyire összetartunk.
A másik dolog, amiért nagyon hálás vagyok az az, hogy most először történt a héten az hosszú idő után, hogy nem féltem sem az ugráskor, sem a felpörgött ló vágtája közben, sőt még élveztem is.
És a mellett se menjünk el szó nélkül, hogy a héten ugrattam az eddig legmagasabb akadályomat. Ami még mindig nem túl magas, de valahol el kell kezdeni.
Egy maratoni, 6 napos tábort szerveztek nekünk a Debreceni Lovasakadémiába illetve Hortobágyra, elég erős programmal, ugyanis a tervek alapján három napra is napi két lovaglást írtak elő (továbbá a tervek szerint még 2+1 napon volt napi egy lovaglás).
Hétfő délután indultam Debrecenbe vonattal. Két átszállás után érkeztem meg, a pályaudvaron átérve vettem magamnak bérletet, inkább elővigyázatosságból, bár utólag nézve nem volt rá szükség a többi napokon. A vonatúton jöttem rá, hogy itthon hagytam a fényképezőgépbe való SD kártyát, így málhás szamárként felpakolva (teli hátizsák + bőrönd + nagy oldaltáska a lovas cuccok miatt) kitérőt tettem a Fórum plázába, hogy a Media Marktba vegyek egyet. Ha már ott voltam, akkor vettem magamnak KFC-t vacsorára, illetve vizet is. Egy kis séta után buszra szálltam, ami a diákszálló előtt tett le. A recepción rendeztem a dolgaimat, megkaptam a kulcsot, majd megkerestem a szobámat.
Nem voltam sokáig egyedül, szóltak a lányok, hogy megjöttek, úgyhogy lementem segíteni nekik bepakolni. Laurával, akivel a héten egy szobában aludtam, megbeszéltük, kivel mi újság, majd mindketten lefeküdtünk aludni.
05.17 – Kedd
Karináékkal mentem át a szállásunktól pár percre levő lovardába. A klubhelyiségben találkoztunk Zupival, illetve a leendő tanárainkkal: Dr. Szabó Csabával, Szűcs Andrással illetve Bujdosó Zsuzsával. Rövid köszöntő után mindenki elmondta röviden a lovas múltját, legfőképp az ugró részére voltak kíváncsi, ugyanis az elmondottak alapján tervezte meg Zsuzsa a ló-lovas párosokat.
Fél tizenegykor kezdődött az első elméleti óránk Dr. Mihók Sándorral, aki a Lótenyésztési ismeretekről beszélt. Félidőben rendeltünk kaját egy étteremből ám mivel ez hosszúra nyúlt, ezért az ebédidőnk is rövidebb lett. Az óra második felének a végére sem érkezett még meg az ebédünk, mert a futársrác nem tudta, hova kell kiszállítani, így a többiek jobb híján már az istállónál voltak, én meg Lilla pedig a sráccal egyeztettünk telefonon. Nagy nehezen átvettük a rendeléseket, amiket két csoporttársunk befelé menet átvett, ugyanis miközben mi ketten az ebédre vártunk, a többiek már megtudták, hogy melyik lovat fogják kapni. Odasiettünk a többiekhez az istálló elé és mi is megtudtuk, ki lesz héten a négylábú társunk. Én Hamvast kaptam, az egyetlen májsárga kancát. Zsuzsa úgy jellemezte, hogy egy nagyon jó lovat, egy professzort fogok lovagolni. Megnyugodtam, hiszen ez már csak jobb lehet, mint Simonpusztán az ugrani nem tudó haflingin szenvedni. Mivel a csapatot két részre szedték és engem a második csoportba soroltak be, ezért segítettem Lillának nyergelni. Zsuzsa megmutatta mit hol és hogyan találunk, innentől kezdve mindenki önállóan tette a dolgát.
Miután mind a hatan felnyergeltek, a fedett, de oldalt nyitott pályára mentünk át, ugyanis a locsoló traktor még nem fejezte be a nagy pálya locsolását. Nem kellett sokat várni, mindannyian átmentünk a nagy pályára, a második körösök segítettek a lovasoknak felszállni és elkezdődött az első edzés Csabával. Nem volt semmi extra, ezen az edzésen inkább az volt a cél, hogy megismerjenek minket, felmérjék a lovas tudásunkat, illetve megállapítsák, hogy mennyire passzolunk a kapott lovakkal. Az egyedüli „extra” igazából a négy rudas cavaletti volt csak.
Mikor a többiek a vágtánál tartottak, szólt Zsuzsa, hogy menjünk nyergelni. Így is történt, összeszedtem Hamvas cuccát, kikötöttem őt a boxban (mindenki a boxban ápolt és nyergelt) és itt szembesültem Hamvas egyetlen hibájával: ápoláskor hevederiszonyos, szóval a hátán és a heveder környékén óvatosnak kellett vele lennem. Más probléma egyébként nem volt vele.
Miután mind a négyen felnyergeltük a lovakat (ketten lovat cseréltek), kimentünk a nagy pályára és elkezdtünk lépni. A többiek lovat cseréltek, illetve az első körösök bementek a lovakkal, mi is elkezdtük az edzést. Ügetés közben sokszor mondták, hogy rohan a lovam, de nekem meg pont az volt a kényelmes tempó (Reményből kifolyólag), de egyébként is éreztem sokszor, hogy a ló felvesz egy, a saját magához képest rohanó tempót és elvan vele. És ekkor szóltak rám mindig, hogy siet. Szóval próbáltam lassítani szárral, de nagyon nem működött, sőt azt éreztem inkább, hogy belefekszik és egy picit még jobban siet. Aztán jött a váltott vágta (egyszerre csak a fele csapat (hárman) vágtáztunk). A vágta aránylag jó volt, bár itt is éreztem némi kontrollálatlanságot. Ezután már csak egy-két kör ügetés volt cavalettivel, majd leléptettük a lovakat és bementünk lenyergelni őket.
Miután rendbe tettem Hamvast és a felszerelést, odamentem Zsuzsához és megkérdeztem, hogy mit gondol és megerősítette azt, amit én is éreztem: kicsit erős nekem ez a ló. De aztán megbeszéltük, hogy adunk még egy esélyt a dolognak, és ha másnap sem változik a dolog, akkor meglátjuk, mit tudnak tenni. Megkérdeztem, hogy mit tudok én tenni a dolog érdekében és azt mondta Zsuzsa, hogy több deréksegítséget használjak. És én ekkor felszisszentem, hiszen sajnos az én szótáramban a deréksegítség sajnos nem nagyon létezik, Reménynél nem feltétlen szoktam alkalmazni (vagy nem tudatosan).
Ebben maradtunk, úgyhogy én mentem is az esti Lótenyésztési ismeretek előadásra, amit szintén Dr. Mihók Sándor tartott.
Elmélet után közösen megbeszélve felkerestünk egy Lidl-t és bevásároltunk 2-3 napra. Visszaérve a szállásunkra, mindenki ment a saját helyére, ugyanis azt beszéltük meg, hogy másnap órarenden kívül, már 7-re a lovardában kell lennünk és bepótoljuk az előző konzultáción elmaradt voltizs vizsgát.
05.18 – Szerda
A megbeszéltek szerint korán kezdtünk a lovardában. Mikor mi megérkeztünk, Csabáék már félig felszerelték a voltizs lovunkat, Imágót. Mivel ő nem voltizshoz szokott, csak a mi részünkre adták voltizsálni, ezért a ló nagyon aranyosan mindig, amikor úgy érezte, hogy „le akarunk esni a lóról” (pl. malomnál), megállt a köríven, így Csabának kellett vezetnie őt. András pedig értékelt minket. Négyesnél rosszabb jegyet senki sem kapott.
Voltizs után rögtön mentünk is nyergelni a második edzéshez. Ezúttal is a második körben voltam, ám Hamvas kapott még egy lovast: Bogit, így neki segítettem nyergelni, aki az első körben lovagolta Hamvast. A lépés-ügetés-vágtán túl ezúttal a cavaletti után először egy, aztán kettő X-et kellett megugrani, a két akadály egy vágtaugrásra volt egymástól.
A mi csoportunknak is ugyanez volt a feladat. Zsuzsa tanácsát megfogadva megpróbáltam használni a derekamat, aminek néhol éreztem csak a hatását, de már ennek is megörültem. Ám vágtakor még volt egy kis bizonytalanság, sokkal nehezebb volt a derekamat használni, ezért a szársegítség volt túlsúlyban, amin nem segített az, hogy jobb kézen Hamvas teljesen bepörgött, de szerencsére nagy körre tudtam venni. Ezután rakták fel az első X-et nekünk is, aztán a másodikat. Már ekkor nagyon örültem, hiszen a suli alatt ez volt abban a pillanatban a legtöbb, amit egyszerre ugrattam (hiszen a hafival Sp-n nem vállaltuk be a két X ugrását). Ezután volt még kicsi ügetés, majd hosszú száras léptetés után bevittük a lovakat lenyergelni.
Újabb Lótenyésztési ismeretek előadásunk volt Sándorral, ám az óra végén Lillával leléptünk, hogy a szünetben megrendelt ebédünket behordjuk.
Ebéd után újabb lovaglás következett, ezúttal is a második csoportba voltam beosztva. Segítettem Boginak felnyergelni, ám nem volt lehetőségünk a többieket nézni, mert Zsuzsa kitalált nekünk gyakorlatokat. Az első feladat az volt, hogy egymáshoz szorított bokával és térddel, kapaszkodó nélkül kell tudnunk leülni a sarkunkra. Állítólag nehéz ezt megcsinálni, nekem viszont sikerült. Második gyakorlatként a földre fektetett rúdra kellett állnunk a talppárnáinkon kis terpeszben, mintha a kengyelben állnánk, majd egy társunkban kapaszkodva le kellett tudnunk úgy guggolni, mintha a lovon ülnénk (vagyis lent a sarok, egyenes derék stb.). Na ez már nehezebb volt, teljesen olyan érzésem volt, mintha hátra akarnék esni, ami ha nem kapaszkodnék, akkor megtörtént volna. Következőleg kaptunk egy nagy fitnesz labdát, arra kellett helyesen, az ülőcsontunkra ülni, és a derékmeghúzást gyakorolni. Számomra is tökre meglepő volt, hogy azonnal sikerült helyesen ráülni a labdára (kétszer is) és a derékmeghúzás is Zsuzsa elmondása szerint tök jó volt, közben nekem meg az volt az érzésem, hogy nem csinálok semmit, annyira apró mozdulatról van szó. Még két feladatot csináltunk meg, az egyik az volt, hogy a nagy labdát a térdünk közé fogva az ugró ülést gyakoroltuk, a másik feladatban pedig egy foci labdát a térdünk közé fogva az elfordulást kellett tudatosítani csizmasegítség szempontjából, ami számomra teljesen meglepő volt, hiszen anno Gödöllőn teljesen az ellenkezőjét mutatták (helyesen a belső csizma a hevederre simul, külső egy picivel hátrébb mozdul, ezzel akadályozva a lovat a kifarolásban). (Időközben egyébként, akiknek nyergelni kellett, elmentek.)
Teljesen fellelkesülve ültünk lóra, hiszen az elmúlt háromnegyed-egy óra nem telt el haszontalanul. Ezúttal nem volt ugratás, sem cavaletti, hanem a pálya árnyékos részén bóják voltak letéve, amit lépésben, majd ügetésben kellett megoldani. Ügetésben megint gyakoroltam a lassítást derékmeghúzással, illetve játszottam a jármódon belüli tempóval, hogy ne abba a kényelmes tempójában menjen: hol lassítottam, hol gyorsítottam a lovat, hogy én irányítsam őt és meglepően jól reagált a segítségekre. A vágta is kényelmesebb, kellemesebb tempóban ment, nem volt olyan elrohanós, mint reggel.
Nyergelés után kezdődött az újabb Lótenyésztési ismeretek előadás, aminek a végén összepakoltunk és a tanárral az élen kimentünk a Debrecen külterületén lévő Állattenyésztési Kísérleti Telepre, ahol Sándor vezetésével megtekinthettük az éves, kétéves csikókat, illetve legnagyobb örömünkre a hatalmas karámban legelő, a tavasszal született csikókat és mamájukat. Mindenki oda és vissza volt tőlük, közben Sándor megosztotta velünk kb. az összes kanca családfáját, történetét, születési időpontját. Megnéztük még a birkákat, majd végül a fedezőmént.
Sötétben, kb. kilenc után fáradtan, de teljes mértékben feltöltődve indultunk vissza a szállásunkra.
05.19 – Csütörtök
Reggel egy kicsit emberibb időben, fél nyolcra mentünk a lovardába. Kényelmesen kezdtem el készülni a klubhelyiségben, aztán mondták, hogy akik eddig az második csoportban voltak, azok most az elsőben lesznek. Rögtön sietősebbre vettem a dolgot, és Bogi segítségével felnyergeltem Hamvast, így nagyjából egyszerre végeztünk a többiekkel és indultunk is ki a nagy pályára, hogy elkezdjük a negyedik edzésünket. A deréksegítségemnek egy kicsit még jobban ment, mint előző nap, vagy legalábbis egy fokkal még jobban éreztem a hatását lépésben és ügetésben. Ezen az edzésen is volt ugratás: először egy X, aztán kettő, majd a harmadik is, de az volt a trükk, hogy az előző alkalmakkal ellentétben, ezt két vágtaugrásnyira tették le egymástól. Végül meg kellett ugrani egy negyedik akadályt is, egy oxert, mely a két utolsó X mellé volt merőlegesen felállítva. Hamvas megint felpörgött, de nagyon élveztem. Átadtam Boginak a lovat, aztán drukkoltam a többieknek.
Edzés után Takarmányozástan előadásunk volt Csabával.
Előadás után újra felnyergeltük a lovakat, ám ezúttal Zsuzsával volt idomító edzésünk a fedelesben. Ez alkalommal három csapatra voltunk bontva 4-5-5 páros volt alkalmanként, ugyanis mára csatlakozott hozzánk két versenyző társunk is. Én az első körben voltam benne Hamvassal. Felszállás után rögtön azzal kezdtük a lovaglást, hogy Zsuzsa kijelölte négy sarokban egy 6*6 méter széles négyzetet úgy, hogy a sarokkal szembe egy-egy csoporttársunk állt be, ők adták a négyzet keretét és így kellett kis kört lovagolni minél pontosabban, a lovat hajlítva. Azt hiszem, egész jól ment a végére. Ezután lényegében iskolalovaglás volt nagy körben majd teljes lovardában, lépésben és ügetésben, közben Zsuzsa magyarázott mindent, amit nem értettünk. Ahhoz képest, hogy nem vágtáztunk, eléggé elfáradtam a koncentrálásban.
Utánunk jött a másik két csapat, ők is nagyjából ugyanazt csinálták, mint amit mi, annyi volt a különbség csupán, hogy az utolsó csapatban volt a két frissen érkezett lovas, ők teljes lovardában vágtáztak, hogy Zsuzsa fel tudja mérni az ő tudásukat is.
A nap végén újabb Takarmányozástan előadásunk volt, mi pedig fáradtan próbáltunk figyelni.
Elmélet után újfent felkerestük a Lidl-t, hogy bevásároljunk az esti szoba partira. Szállásunkhoz érve gyorsan összerántottam a szobánkat, ugyanis nálunk gyűltünk össze, összesen 8-an. Nagyon jót beszélgettünk, nagyon sokat nevettünk, mondjuk ebben segítségünkre volt némi ital. Végül éjjel egykor csuktuk be a szobaajtót az utolsó vendégünk után és nem sokkal később mi is aludtunk.
05.20 – Péntek
A délelőtti első előadáson a Lovaglás mozgástanáról volt szó, Zsuzsa mutatott praktikus dolgokat, amiket figyelni kell a lovakon hasznosítási szándéktól függően. Nagyon érdekes volt és olyan dolgok hangzottak el, amiket a való életben is tudunk hasznosítani.
A második előadáson a Lótenyésztési ismeretek keretén belül jött el hozzánk Dr. Posta János, aki nagyon ismerős volt valahonnan. Aztán rájöttem, hogy ő is ott volt szeptemberben Simonpusztán a haflingi tenyészszemlén, ugyanis ő a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesületnek az ügyvezetője. Óra végén odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy mit kell tudnia Lujzinak, és mit kell tennem nekem, hogy tenyészkancává váljon. Szóval jövőre…
Ebéd után nyergeltünk is és a Bogival megbeszéltek szerint ő ment először az hatodik edzésen, én addig a többieket fényképeztem. Miután ők végeztek, cserélt a csapat. Természetesen nekünk is ugyanaz volt a feladatunk, mint az első csapatnak. Igazából a feladat nem különbözött az előző napétól, vagyis három akadályból álló ugrást kellett megtenni, az akadályok két vágtaugrásnyira voltak egymástól. Csaba fokozatosan építette fel 3 db X-ről úgy, hogy a végén az első egy X, a második meredek, a harmadik pedig egy oxer volt, olyan 60-70 cm (a merőleges oxer ez alkalommal nem volt felrakva). Természetesen Hamvasnak nem volt gond, sőt nagyon is élvezte, én pedig már a leléptetéskor jöttem rá, hogy eddig ez volt a legmagasabb ugrásom valaha és hát elsírtam magam. Az örömtől, a hálától, és hogy x év után végre ugrok félelem nélkül. A többiek is tök cukik voltak, velem együtt örültek. Viszont nem csak én voltam meghatódva, hanem Anna is, aki még az áprilisi konzultációkor még az X-et sem merte megugrani, most meg már kb. az utolsó emelés előttig velünk ugrott. De mi is együttesen bíztattuk őt.
Ennél boldogabban nem is szállhattam volna le a lóról, de előtte még csináltunk egy csapatképet. Nyergelés után Takarmányozástanból írtunk ZH-t, amit inkább úgy tudnék jellemezni, hogy közös munka volt.
Dolgozat után elmentünk egy Aldiba, hogy újra bevásároljunk az esti tanulásnak álcázott szobabulihoz, ám ezúttal Mariannéknál volt, és csak hatan voltunk. Próbáltunk tanulni, de inkább beszélgettünk. Nem voltunk olyan sokáig náluk, 11 körül már ment is mindenki a saját szobájába, hiszen másnapra egy nehéz nap várt ránk.
05.21 – Szombat
A tegnapi nap során változtattunk a terveken, természetesen mindent egyeztetve Zupival. Eredetileg délelőtt lett volna még egy lovaglás és délután a jegyszerzési lehetőség, vasárnap pedig második esély a jegyszerzésre, továbbá a Lovassportok ZH is és csak utána, 3-ra megyünk Hortobágyra. Megbeszéltük viszont, hogy a ma délelőtti lovagláson vizsgázunk és mindenki megkapja a megajánlott jegyét, a délutáni helyett pedig megírjuk a ZH-t, vasárnap pedig már reggel megyünk Hortobágyra.
Reggel a legtöbbünk fehér felsőbe bújt, lévén mégiscsak vizsgázunk. Izgatottan nyergeltük fel a lovakat, még a gyakorlott ugrók is izgultak, meg hát nyilván én is, de igyekeztem tudatosítani és leküzdeni. Megint a második körben lovagoltam, így segítettem Boginak felnyergelni. Végig fényképeztem az első csapatot, illetve egy csoporttársam videózott. Mindenkinek szurkoltunk, Annának különösképp és nagyon ügyesen megoldotta a feladatot (ő azért egy fokkal könnyebb feladatot kapott). Mindenki megugrotta a vizsga pályát, készült egy újabb csoportkép, ezúttal a tanárok is beálltak közénk, aztán cseréltünk.
Természetesen nekünk is ugyanaz volt az edzés felépítése, mint az első csapatnak. Szombatra már eljutottam odáig, hogy már egész jól reagált Hamvas a deréksegítségekre, illetve a vágta is már lassú és összeszedett volt és gyorsan reagált a segítségekre. Amíg nem ugrottunk, mert természetesen felpörgött. De örültem neki. Ahogy az előző edzéseken, most is fokozatosan épült fel a pálya: ezúttal is először három akadály volt, de most az első kettő között egy vágtaugrásnyi, a második és harmadik között azonban kettő vágtaugrásnyi távolság volt. Először cavalettivel kezdtünk, majd vágta után ügetésből az X-ek, aztán kb. 50 cm-re emelt X, meredek és oxer és ezt emelték körről körre, míg odáig jutottunk, hogy X, kb. 60 cm-es meredek, és egy szélesre hagyott kb. 70-75 cm-es oxer, aztán jobbra fordulva az ugrássorra meredeken rakott újabb 60 cm-es oxer, végül egy újabb éles forduló után egy szintén nagyjából 60 cm-es meredek. Szóval a vizsga feladaton kellett a legtöbbet és a legmagasabbat ugrani. Mikor az utolsó körünk volt és én voltam az utolsó lovas, aki még nem csinálta meg a pályát és ügetésből közelítettünk az X felé, olyan adrenalin hullám söpört végig rajtam, hogy attól féltem, hogy megérzi a ló és elmegy a világ végére. Nagyon-nagyon élveztem a pálya lovaglását, Hamvas tökre bepörgött, pláne az utolsó kettő ugrás után (oxer és az éles forduló utáni meredek után), hagytam is menni, így megtettünk egy teljes lovardányi kört, mire visszább vette magát.
Leléptetés után mindenki megtudta nemcsak a gyakorlati vizsga, hanem a Takarmányozástan ZH és a voltizs gyakorlat eredményét is, majd bementünk lenyergelni a lovakat.
A délelőtti előadásunk a Lovaglás mozgástanról szólt, melynek keretén belül Zsuzsa a gyakorlatban is megmutatta azt, amit előző nap vettünk. Felmértük a lánya lovának felépítését, majd a ló mozgását figyeltük nyereg alatt. Ezután átmentünk az istállóhoz és Zsuzsa elővezetett két gidránt, akiken megnézhettük az egyes testfelépítésből eredő hibákat és megbeszéltük ezeknek a hibáknak a lovaglásra tett hatását. Beszélgettünk még egy kicsit, majd megettük az ebédünket az udvaron.
Ebéd után megírtuk a Lovassportok ZH-t, majd jött a meglepetés, amivel már két napja készültünk Katinak, ugyanis tegnap volt a szülinapja. Megvártuk, mire ő is utolsóként beadta a dolgozatát, majd behoztuk a tortát és megkapta az ajándékát is a kötelező boldog szülinapot dal mellett. Teljesen megleptük őt ezzel, nagyon meghatódott. Tortáztunk, aztán átadtuk a tanárainknak a bort és a bonbont, emellett meghívtuk őket estére vacsorázni a belvárosba (amit már szintén napok óta terveztünk), ami így szülinapi vacsi helyett inkább amolyan tábor záró bankett lett.
Összepakoltunk, elköszöntünk a négylábú társainktól (sok-sok répát kaptak), majd visszamentünk a szállásunkhoz. Ekkor már elmúlt három óra.
Mindenki a saját szobájába vonult pihenni, én mégis azon gondolkoztam, hogy bemegyek a belvárosba körbenézni és majd hétkor találkozok a többiekkel az étteremnél, de végül maradtam a helyemen és elfoglaltam magam.
Fél hétre jött a taxi a csapatért, mindenki csiniben volt és mentünk a Belga étteremhez. Csaba és András jött el végül, nagyon jót beszélgettünk, nagyon finomat vacsoráztunk, sokat nevettünk, nagyon jó volt a hangulat. Este 11-kor asztalt bontottunk, 8-an (7-en lányok és egy fiú) viszont a közeli Chicago Clubba mentünk át táncolni, ami nem telt eseménytelenül (volt egy-két nyomulós paraszt). 1-kor hagytuk el a clubbot, ráadásul az utca tele volt rendőrautóval, ugyanis az egyik paraszt megsértődött, és belengette, hogy bombát hagyott az épületben. Gyorsan leléptünk taxival. Szállásunkra érve elköszöntünk a többiektől és mindenki ment aludni.
05.22 – Vasárnap
Mivel 9-re egyeztettük a találkozót Hortobágyon, ezért 8 után összepakolva indultunk Hortobágy felé. 9-kor jött értünk a Mátai Ménes / Hortobágyi lovarda vezetője, kaptunk egy rövid történelmi betekintést a ménessel kapcsolatban. Épp elcsíptük a fél 10-es fias kanca ménes kihajtását. Körbenéztünk a telepen, megnéztük a csikó istállót, a fedezőméneket és a fedelest. Végül három másik csapat kiránduló társaságában felszálltunk a negyedik lovaskocsira és végigvezettek minket azon az útvonalon, ahol néhány éve voltunk anyuékkal. A kirándulás után kocsiba ültünk, átmentünk a kilenc lyukú hídhoz, megnéztük felmentünk a szembe lévő hídra, csináltunk csoportképeket, majd megnéztük a kirakodót is.
Dél körül újra kocsiba ültünk és a csapat egy részével átmentünk egy közeli étterembe megebédelni.
Ebéd után elköszöntünk mindenkitől és négyen lányok útnak indultunk Simonpuszta felé, ahol a lovardában Laurával kocsit váltottunk és elindultunk haza.