EquestrianBlog
Mezőhegyesen jártunk
2011. augusztus 11., csütörtök
Olvasási idő: 3 perc

Pénteken Mezőhegyes felé tartottunk, de előtte Tótkomlóson körbenéztünk, ugyanis anyuék valamikor ott laktak. Kerestünk egy kiskocsmát, hogy anyu kávézhasson, én pedig elfogyasztottam egy jégkrémet. Kicsit kóvályogtunk a városban, majd átmentünk Mezőhegyesre, egyenesen a ménesbirtok területére.

Nagyon gyönyörű az egész terület: ahogy behajtottunk, jobb kézre a motel terült el, bal kézre pedig több körkarám és egy lovagló pálya. A karámok között pedig egy csomó, platán(?) fa terült el, jó öregek lehettek. Az egyik körkarámban volt egy fiatal ló (mint utóbb kiderült 4 éves).

Bementünk és a recepcióstól megkérdeztük, hogy körbe lehet-e nézni. Miután visszamentünk a kocsihoz, ahol apu maradt, meséli, hogy a körkarámban levő ló kiugrott onnan. Nekifutott, átugrotta a nem éppen alacsony karámot (több, mint másfél méter, inkább a két méterhez közelít) és kint nem rohangált, hanem megállt legelni. Jöttek is a lovászok és bevitték – én már csak ezt láttam.

Aztán elindultunk, hogy körbenézzünk. Alaposan megvizsgáltuk a bokszokat – hogyan is épülnek fel -, amolyan tapasztalat szerzésként. Végig mentünk a folyósón, a legtöbb ló nóniusz volt. Gyönyörűek egytől egyig. Aztán megtaláltuk Hamlet bokszát, aki a tavalyi legsikeresebb díjugrató ló apja. Szép mén, jó testes, sötétpej. Aztán áttértünk a kocsis lovakhoz. Éppen etetési idő volt. Majd az egyik istállóssal beszélgetett anyu. Addig mi, apával kimentünk megfigyelni a körkarámot – szintén tapasztalat szerzésből. Majd átmentünk az istállón és megnéztük a fedelest. Nagyon szép, hasonlít a lovardában levőre, csak az nagyobb. Anyu rögtön kiszúrta a csigalépcsőt, mondván: ilyen lesz a feljáró az istálló fölötti szobába. Kötelességem minden szemszögből lefényképezni. Hát meg is tettem. Majd anyu leült a motel teraszára, én meg apuval visszamentem az istállóba, hogy sunyiba lefényképezzem a bokszokat. (nem szeretek kínait játszani, akik ugye csak a kamerán keresztül látnak mindent, azt készül többezer kép egyetlen dologról, azt majd otthon megnézik. Én az emlékeimben szeretem tárolni az ilyen dolgokat) Még mentünk össze-vissza a városban, majd találtunk egy éttermet, ahol megebédeltünk (rántottsajt sült krumpival 800 ft!? Nagyon drága!!!) A városból kimenve pedig megnéztük a lovaspályát.

Visszamentünk Tótkomlósra, ott fürödtünk egy jó két órát, majd késve, rohanva elindultunk Szeged felé, hogy beérjünk a lovasboltba. Öt óra (zárás ideje) előtt három perccel be is estünk. Gerincvédőért jöttünk. Felpróbáltam egy hátat-védőset, majd egy elöl-hátul védőset ami nagyun furcsa volt. Az utóbbira esett a választásunk. Míg apu beszélgetett a csajjal, addig én gyorsan körbe néztem: pataharangot kerestem Kristályra. Gyorsan megtaláltam, majd nézelődtem tovább. Egyszer csak hív apu, csomózott kötőfék van a kezében: mondja, milyen színűt válasszak Remire. Hát fehér alapon fekete pöttyös lett. Végezetül kaptam egy zoknit ajándékba és robogtunk haza.