EquestrianBlog
Nincs rossz idő…
2013. december 7., szombat
Olvasási idő: 3 perc

… csak extrém helyzet.

Már egy hete beszéltük, hogy lovagoljunk, végül ma került rá a sor. Fészbúkos egyeztetések során abban egyeztünk meg, hogy mindjárt indul otthonról, nyergel és ha én is kész vagyok, felhívom. Én szép kényelmesen átöltöztem, a nyergelést se siettem el. Kiértem a bekötőre és előkapartam a telefonomat és felhívtam őt. Mondta, hogy még otthon van, később gondolt kimenni. Én meg mondtam, hogy akkor elmegyek egy kisebb körre. Visszamentem a tanyába, beszéltem két percet apuval, majd újra kimentem a bekötőre. Elindultam B. bácsi lucernáján feléjük, mikor hívott, hogy merre vagyok. Mondtam, hogy a lucernán. Ám ekkor észrevettem, hogy két oldalról két kutya: Beni meg a Panka vág át a lucernán. Utánam lopóztak. Mondtam a Pankának, hogy befelé, de ő csak fülét-farkát behúzva ment tovább.

Végére értem a lucernának és felhívtam aput, hogy jöjjön már el a kutyákért, hisz nem hiányoznak, pláne, hogy a Pisti lova eléggé tapasztalatlan még. Miután apu elvitte a kutyákat, mi Kristtel elmentünk a vasútig, át is mentünk rajta, de rögtön fordultunk vissza, hisz láttam, hogy Pisti száll fel a pejre. Gyorsan odaügettem és indultunk is.

Mindenen keresztülvágva haladtunk el egy tanya mellett, ahol ráálltunk a bekötőútra. Beszélgettünk, közben mutogattam a tanya felé, hogy nagyon lóg az eső lába, ráadásképpen a szél is igen nagy irammal fújt. Mikor kiértünk a bekötőről, kérdés volt, hogy továbbmenjünk-e egyenesen, vagy inkább induljunk vissza. Mivel pont akkor kapott el egy olyan szélroham, hogy majdnem az usánkámat vitte, meg a homokot egyenesen a szánkba fújta, így inkább elindultunk haza. Ügetésbe csaptunk át, én mentem elöl és egyszer csak nem hallottam mögöttem a pata csattogását. Visszafordultam, ugyanis Pisti át akarta vágni az utat hazafelé, így egy másik tanya bekötőjén mentünk hazafelé. Utána mindenen keresztül ügettünk mi Kristtel, Pistiék vágtáztak. Ám B. bácsi kerítésénél épp lépésre akartam fogni a lovat, mikor Kristály botlott egyet és felborultunk. Visszahúzni már nem bírtam, úgyhogy gyorsan leugrottam a lóról, nehogy baj legyen. Nem volt, de mikor Krist felállt, azzal a lendülettel rálépett a szárra és eltépte a csatnál. Pisti kérdezte jól vagyok-e, nem fájt semmim, úgyhogy gyorsan visszaültem és indultunk tovább. Kicsit ügetésre fogtam (nem akart), hogy sántít-e, de nem volt baja. Lépésben mentünk át L. bácsiéknál a kövesúton, rá a lucernára. Itt egy kicsit elkísértem a Pistiéket, majd mentünk haza. Ügettem egy kicsit Kristtel, de a szélroham miatt inkább hagytam, mert fél kézzel a szakadt szárakat (ami nem is olyan baj), fél kézzel pedig a sapkát fogtam, mert levitte volna a szél.

Nyergelésnél, a nyergesnél, míg bevittem a nyerget, jobb híján leejtett szárakkal elengedtem a lovat. Hiba volt. Ugyanis Krist elindult és a jobb szárat letépte a zabláról, és a másikra is folyton rátaposott. Végül a karámnál megfogtam és a kantárat sikerült kötőfékre lecserélni. Remit is kiengedtem legelni az anyja után.