EquestrianBlog
Nőnek a kicsik
2010. december 27., hétfő
Olvasási idő: 2 perc

Noszóval. Jó lenne arra emlékezni, hogy 30-án lesz 4 (!) éves az a fogalom, hogy Csikesz!!! Először mlapon, aztán eoldal, aztán gp (mint most), egy kicsi html és megint itt vagyunk. Elég hosszú utat megjártam, sokat tanultam, és mit ne mondjak, az életem részévé vált az oldal. Nem tudnám abbahagyni, vagyis öhm… bezárni. Sose voltunk benne az első tízben, kivéve lapunkon, ott az első is voltam, ha jól emlékszem. És jól esik, hogy olyanokat kapok vissza, hogy "csikesz függőség", jól blogolsz, szeretem az álltaidat stb. Jöjjön egy kis blog:

Tegnap meg ma délig végig esett a hó, és ennek örültem. Ma is meg tegnap is szánkóztunk egy kicsit Pankával, bár kevesebbet, csupán 1-2 kört, mivel hát kismama ugye. Ha már a kicsiknél tartunk, hazahoztam a fénygépet és feltöltöttem a képeket, már csak annyi van, hogy a DA-ra feltegyem. Tegnap sok időt töltöttem velük, ma nem igazán, mert később mentem ki.
Próbálom őket leszoktatni arról, hogy állandóan rám másszanak, kisebb-nagyobb sikerrel. Az egy dolog, hogy ha leülök közéjük és be akarnak mászni az ölembe, de az már más, hogy a mellkasomnak támaszkodva az arcomat akarják nyalogatni, mert már bizony elérik.
Meg kezdenek abban a korban lenni, hogy amit találnak, visznek, mint pl. a fényképezőm tokját, vagy a fényképezőmet is, ha engedném. Itt baj lesz.
És elkezdődött a gazdikereső projekt, először még ismerősöknél, majd csinálunk plakátot és beadjuk a vadászok közé. Mert hát mégis vadászkutyák. Pláne a kisfiú, az úgy fülel, hogy gyönyör nézni, a világosabb barnaorrú kislánynak meg olyan a szaglása, hogy az valami kitűnő, meg a nagyobbik feketeorrúnak is. Megtalálták a tápot, amit a hátam mögé tettem.
Remi meg elhagyta ma délutánra a kötőfékjét. Vagy elszakadt, vagy kibújt belőle, bár hogy, az titok. Remélem azért nem szakadt el, bár ezt majd valószínűleg olvadás után tudjuk meg, mert szerintem a hó alatt van.