Csütörtökön szokás szerint voltam lovagolni. Teddyt már egy másik lány, Póli lovagolta, megvártam az órája  végét és én is felültem. Tök nyugis volt, el voltunk. 🙂 Lépés, ügetés. Szilvi kitett 3 rudat, hogy azon menjek át. Sikerült. És a drága Teddykém egyszer sem rúgott bele a rudakba. Aztán megejtettük az első futószár nélküli vágtát. (Jó tudom, hogy a Robiéknál is vágtáztam, de azok a lovak sokkal nyugodtabbak, meg ott osztályban vagyunk és egymást követik…) Először visszahúztam a fejét, aztán másodszorra amikor kicsit egyenesedtem volna akkor is, harmadjára rossz lábra ugrott be, a negyedik pedig kiváló volt, elfogadható testtartással és tempóval. Aztán egy-két kör ügetés pihenésképpen, de ekkor kihozta Póli a Rozit. Teddy meg enyhén szólva becsavarodott. Ráült Szilvi, levágtáztatta, aztán visszaültem, mondta, hogy nagyon élénk. Még pár kör ügetés, és leléptethettem. Az egész lovardában császkáltam (pontossan Teddy), elmentem az akadályok között, ránéztem a füves-verseny pályára (amely már készül a CSI*-re), párszor átmentem a lerakott rudakon. A felénél kb. mondta Szilvi, hogy várjuk meg Rozit+Pólit, és csak akkor mentünk be. Gyorsan lenyergeltem, majd kivittük a lovakat a patamosóba. Elhordtuk a cuccokat a nyergesbe és kész.

Óra elején megkérdeztem Szilvit, hogy segíthetek-e. Hát persze. Azt mondta, kitalálunk majd valamit, de valószínűleg majd jutalom-átnyújtó lány leszek. Aztán az óra elején kiderült a sejtésem, hogy Fanni csak miattam jött át, mert velem akar lenni. Mert én jó barátnő vagyok. Hogyne. ÉS! Azért bosszankodott Szilvi, hogy úgy volt, hogy csütörtökön is jön, és nem jött, és nem is szólt semmit, hogy nem jön.

Óra után pedig megkért Szilvi, hogy pénteken is ugorjak be neki segíteni lovat vezetgetni, mert sem Póli, sem Márkó nem ért rá. Szíves örörmest. Be is mentem, kicsit hamarabb, mint kellett, így gyorsan leápoltam Teddyt – jó koszos volt. Aztán megjött Szilvi + a lányok, felnyergeltük Teddyt, és ő kiment a kisebbik lánnyal. Következett Rozi: gyorsan leápoltam, felnyergeltem, de a kantározással már „vért izzadtam”: zablagumi volt a karikán, és az sosem akart Rozi száján kívül lenni. De negyedszerre sikerült. (az a bűvös 4-es. nemhiába, máj. 4-én születtem) Végül nagy nehezen felkantároztam, és mehettünk is ki. Egy picit vezetgettem, rajta a nagyobbik lánnyal, aztán jöttek anyuék, hogy menjek matekra. Gyorsan bevezettem Rozit, lenyergeltem és már mentem is.

Nemsokára pedig Vili bácsihoz megyek.