FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Önkénteskedés a Nemzetközi Versenyen
2020. 08. 07. • Esemény
Olvasási idő: 7 perc

A lovasok.hu Fb oldalán láttam egy posztot július elején, miszerint az Unikornis Lovarda önkénteseket keres augusztusra többek között az Európa Bajnokságra is. Miért ne alapon én is jelentkeztem, pláne mert a járvány miatt amúgy sem volt lehetőségem házon kívül tölteni időt és én ezt amolyan nyaralásnak fogtam fel.

Egy-két héttel később kaptam egy telefont, melyben kikérdeztek az eddigi tapasztalataimról (amit egyébként bele is írtam az űrlapba, amit le kelllett adni). Sokáig nem volt semmi információ, végül július utolsó napjaiban kaptam egy mailt, miszerint van két opcióm választani, illetve hogy írjam le újra, hogy milyen nyelven beszélek és mikor szeretnék menni (ezeket már meg kellett adni az űrlapban). Július utolsó napján kaptuk a tájékoztató emailt, amelyben leírták, hogy augusztus 2-án (vasárnap) tartanak egy tájékoztatót, de arról már nem írtak, hogy aznap este hol fogunk aludni, ugyanis az email szerint másnap reggel kezdődött volna a munka. Mivel átszeltem a fél országot, hogy ott legyek, ezért nekem (és rajtam kívül még pár embernek) abszolút nem volt opció az, hogy vasárnap este hazamenjek és másnap reggel hétkor már jelenjek is meg.

Kicsit bizonytalan voltam az indulást illetőleg az információhiány miatt, de úgy voltam vele, hogy minden mindegy alapon felmegyek és ha nem érzem jól magam, legfeljebb elindulok haza.

Végül vasárnap fél 10-kor elindultam itthonról és végül 2 után értem a lovardába. 3-ig egy csomó tinédzser és szülei jelent meg, hogy meghallgassák a tájékoztatót. Először Yom-Tov beszélt angolul pár szót arról, hogy ez mennyire történelmi pillanat, hiszen még egyik ország sem rendezte meg egyszerre (mármint minden héten egy verseny, egy országon belül) a Nemzetközi Díjlovagló Versenyt (CDI), Junior & Children (CH-EU-J-D & CH-EU-Ch-D), Young Riders & U25 (CH-EU-Y-D & CH-EU-U25-D) és Pony EB-t (CH-EU-P-D). Ez úgy jöhetett létre, hogy a rendezésre jogosult országok a járvány miatt visszamondták a verseny rendezését, viszont a lovarda (tulajdonosa) bevállalta. És hát ehhez kerestek önkénteseket.

Ezután Juli és Kriszta vette át a szót, megkérdezték többek között, hogy kinek van szüksége szállásra, ki melyik héten tud jönni segíteni, elmondták, milyen feladataink lesznek és válaszoltak a szülői kérdésekre. A tájékoztató kb. egy óra hosszú volt, ezután a legtöbben hazamentek, akik pedig nem tudtak, mert messze laktunk, nekik megmondták, hogy hol van a szállás és elmentünk oda kocsival (én az egyik családdal mentem). Bepakoltunk, elrendezkedtünk, a szülők elköszöntek, volt aki pizzázni ment, volt aki bevásárolni. Én a szobatársammal, Andival tettünk egy kört a városban.

Este a csapattal összejöttünk a konyhában beszélgetni. Nagyon jó hangulatú volt, sokat nevettünk és sztoriztunk, beszéltünk lovakról, lovaglásról, élményekről és tapasztalatokról. 12-en voltunk és az este folyamán a szervezők elkérték a nevünket, mint másnap kiderült, azért, mert másnap reggel írtak a többi jelentkezőnek egy sms-t, hogy köszönik szépen, de egyenlőre nem kell több segítő és hogy majd szólnak.

Hétfő reggel reggeli után a sorompónál Juli és Daniel tartott eligazítást és egyben ki is osztották a feladatokat. Hármunkat kakit szedni osztottak be lovarda-szerte, a többieket pedig más pozíciókra, de őket elküldték, hogy a díjlovagló négyszög rúdjaiba homokot töltsenek (hogy ne lebegjenek annyira). Miután felszedtük a kakit, én otthagytam a többieket és én is beálltam homokot tölteni. Péter szólt, hogy le kellene szedni a félig visszapakolt és töltött négyszöget, mert szeretnének boronálni. Gyorsan meg is tettük, majd visszamentünk homokot tölteni. Ebédkor szóltak, hogy egy újabb négyszögnyi rudat kellene megtölteni és mind a kettőt le kellene még pluszban takarítani, de elég csak ebéd után nekiállni. Miután végeztünk a második adag betöltéssel, Péter vezényletével felépítettük a versenynégyszöget, elmentünk fagyizni, ezután a 10 percesre építettük fel a pályát. Megvacsoráztunk, majd visszavittek minket a szállásra, de ezúttal nem nagyon volt esti beszélgetés, mert mindenki kidőlt.

Ám este megjelent négy újabb leányzó, akik félreértették a kiküldött sms-t, ezért jöttek segíteni.

Kedden már elkezdődött a nemzetközi verseny, ezért hamarabb vittek minket a loviba, ahol mindenki beállt az előző nap beosztott posztjára (kakit szedni, karszalagot nézni, patamosózni), illetve beosztották a tegnap érkezetteket, meg a három újabb lányt, akik reggel érkeztek. Illetve volt velünk egy srác is, de ő bejárós volt és a nyelvtudása miatt volt rá szükség. Én szintén mindenes voltam, úgyhogy a lovardát járva kakit szedtem, közben beszéltem pár szót a többiekkel. Reggel a versenyzőknek vet check volt a fedelesben. Így telt el a délelőtt. A nap folyamán megkaptuk a karszalagot, de az emailben ígért pólóról még semmi hír nem volt. Mivel nem nagyon volt mit csinálni, ezért kitaláltam, hogy a melegítő előtt a betont fel kéne söpörni, mert csúnyán nézett ki, ugyanis a pályáról lejőve a lovak lehordták a homokot. Szóltak, hogy ebéd, de az ígért pizza helyett megint csak rántott húsos szendvicset kaptunk. Ezután leváltottam a karszalag ellenőrzőket, hogy ők is tudjanak enni. 5-től a többieknek pálya építés volt, de Andival elmentünk bálát kiadni egy órán át (ez a is a mindenes feladata volt).

A szerda volt a leghosszabb napunk a két hét alatt, 6-tól voltunk este 8-ig. A nap ugyanúgy telt el, mint a keddi: reggel széna kiadás, majd felsöprögetés, karszalag figyelés, patamosónál takarítás, onnantól kezdve meg ott segítettem, ahol épp szükség volt rám. Este újra széna kiadás.

Szerda este kitaláltuk, hogy el szeretnénk menni boltba, mivel másnapra 6 órai kezdést mondtak, ezért a messzebb levő Coop boltot céloztuk meg páran (talán 6-8-an voltunk), mert az fél 6-kor nyitott (a közelebbi meg 6-kor). Mindezt még este megírtuk Julinak, hogy reggel a Coophoz jöjjön írtuk (azt is megírtuk melyikbe szeretnénk menni).

Csütörtökön aztán háromnegyed 5-kor keltünk, hogy elgyalogoljunk a fél ötös nyitásra a bolthoz. 6 előtt lettünk mindannyian be is vásároltunk, de csak fél 7-kor jöttek értünk a bolthoz, mert volt egy kis kavarodás és annak ellenére, hogy az üzenetben pontosan megírtuk, hova megyünk, ennek ellenére a közelebbi boltnál kerestek minket. Végül két körben elvittek minket a lovardában, ott gyorsan megreggeliztünk, én mentem hátra a patamosóhoz, hogy összetakarítsak és a széna kiadásban segítsek. Ma is felsöprögettem és innentől kb nem volt semmi feladatom egész délután. Ebédkor felváltottam a kapusokat, hogy tudjanak enni, majd ebéd után körbejártam, hogy mindenki rendben van-e, és ha kell keverjem a csapatot. Délután megkaptuk az ígért pólókat, amiket naponta váltogattunk (a nap végén Kriszta hazavitte kimosni, másnap reggel pedig újat kaptunk). Este volt egy kis kavarodás és csapat szintű veszekedés, mert nem volt kocsi, aki visszavigyen minket a szállásra és említve lett, hogy menjünk vissza, ahogy szeretnénk (gyalog) és ettől a csapat fiatalabb tagjai már nem voltak épp boldogak (felelősség mizéria). De persze végül megoldották és két kocsival hazavittek minket.

Péntek reggel eléggé fagyos volt a hangulat az előző napi veszekedés miatt, de dél körül ez nagyjából felengedett .

Kb. az utolsó falat reggelimet kaptam be, amikor megkértek, hogy a kezdés előtt gyorsan töltsem fel a zsűri fülkéket vízzel és üdítőkkel és a szemetet is szedjem össze. A nap folyamán voltam a kapunál, hátul tevékenykedtem, elől fotóztam, kakit szedtem. A freestyle eredményhirdetése után szétszedtük az összes pályát, hogy le tudják boronálni.

Péntekkel a nemzetközi verseny véget is ért és a lányok egy része is hazament a nap folyamán, hiszen ők ennyit tudtak vállalni.

Mi pedig szombat reggel vártuk az EB versenyzőinek érkezését, de erről következő bejegyzésben írok képekkel kiegészítve.

A hét elég fárasztó volt, hiszen minden nap legalább 10+ órára be voltunk állítva (ráadásul szerdán és csütörtökön 14 óráztunk) és az időjárás is elég meleg volt. Mivel 20-an voltunk összesen én úgy gondolom, hogy azért a második héthez képest tök sokat lehetett pihenni, hiszen tudtuk egymást váltani.

Ám a lovarda tulaj kikötötte, hogy a következő héten csak 12-en lehetünk, ezért a frissen érkezetteknek és nekünk négyünknek, akik a második hétre is maradtak, fel kellett kötnünk a gatyánkat.

Folyt. köv.