Ma is idomítottunk inkább, kint a szomszéd legelőn (mert a szomszéd fűje mindig zöldebb). Megint a bálák között köröztünk, próbáltam minél nagyobb tempóban megkerülni azokat. Aztán bálák nélkül kanyarogtunk jobbra-balra. Végül azt gyakoroltuk, hogy ügetésből állj, és fordítva: álljból ügetés. Gyorsan megértette, mit akarok. És már a második után közel tökéletesen sikerült. Meg amúgy is már. Kölcsönösen kitaláljuk egymás gondolatát. Tudja, mikor, mennyit és hol akarok ügetni, merre akarok tovább menni stb. Csak a gondolatnak kell megszületnie és ő már tudja is, mit kell tennie. Imádom.