FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Első hagyományörző tábor – Kassai-völgy
2022. 04. 07. • Egyetem
Olvasási idő: 8 perc

Ez a két nap volt az egyik, amit, akár fogalmazhatnék úgy is, hogy az egész csoport nagyon várt. Mégiscsak A Kassainál töltöttünk két napot. Előzetesen már berezeltettük egymást olyanokkal, hogy le kell futni a felvételi távot, magunknak kell behozni a lovakat stb.

Mivel tegnap reggel kezdődött a program, Kaposmérő pedig tőlünk minimum 3 órányira van, ezért már kedden estére foglaltam szállást a birtokon négy másik csoporttársammal együtt. Én voltam az első, aki megérkezett, egész korán, 6 körül. Írtam Kristának, hogy megjöttem, ő pedig beengedett és nagyjából körbevezetett a birtokon és elmondta az egyetlen szabályt: minden ajtót mindig be kell zárni az állatok miatt. Megmutatta a szobámat, majd felmentünk a dombra a jurtához és azt is megmutatta, ugyanis a továbbiakban az én dolgom volt a lányokat elszállásolni.

Éjfélig meg is jött mindenki, aki aznap este ott akart aludni, ötünk közül pedig ketten voltak olyan vakmerőek, hogy az április elejei hidegben kint aludjon a jurtában, így kétszer is felmentünk domb oldalára a csillagos ég alatt. Nagyon hangulatos volt. A lovak is ott voltak körülöttünk, így meg tudtuk őket simogatni.

Hárman visszamentünk a szobánkba és lefekvéshez készülődtünk, mert másnap korán kellett kelni.

04.06 – Szerda

Reggel fél kilenckor találkoztunk a Pannon Lógyógyászati Klinikánál, ahol 9-kor elkezdődött az előadás. Dr. Hevesi Tibor Ákos mesélt a klinikáról, majd körbevezetett minket, illetve megmutatta az épp bent tartózkodó, gyógyuló lovakat. Nagyon tartalmas volt a konzultáció, megmutatta a röntgent, a műtőasztalt (ágyat), az álló CT-t, illetve két olyan eszközt, aminek a használata erősen ajánlott lelkiismeretes lovasoknak: az egyik a sántaságot és nyeregillesztést vizsgáló Equinosist, illetve a StopColic-ot, ami egyenlőre még nem jelent meg, viszont már az utolsó fázisban tartanak a fejlesztéssel. Nagyon jó cucc és nagyon hasznos bokszban tartott lovaknál, így lovasiskolákban és pláne versenyistállókban.

Olvass tovább!
Meghoztuk Bogyót
2022. 04. 02. • Bogyó
Olvasási idő: 5 perc

Miután Benit eltemettük, Tarzan teljesen megzuhant, ami érthető is, hiszen ő már úgy érkezett hozzánk, hogy volt mellette másik kutya és most életében először egyedül maradt.

Szegényke egész nap csak feküdt, nem mozgott túl sokat. Lehetőségeimhez mérten próbáltam minél több időt vele tölteni (voltunk terepen, a szokásosnál többet labdáztam vele, gyakrabban kimentem hozzá megsimogatni, a megengedettnél többet lehetett bent a házban stb.), de nyilvánvaló volt, hogy kell mellé egy társ.

Nem volt mese, hamar elkezdtünk agyalni azon, hogy milyen kiskutyát hozzunk haza. Anyunak továbbra is a magyar vizsla volt a legnagyobb álma, nekem pedig az ausztrál juhászkutya volt a szimpatikus (Jn.-éknek aussiejuk van / volt, ott tetszett meg először a fajta, illetve Imi kistermetű aussieja, Pepsi is nagyon tetszik). Azonban anyu nem mert belevágni, mondván, hogy megeszi a csirkéket, én meg azzal érveltem, hogy hát Lady sem csinált semmit.

Én amúgy is tartózkodtam attól, hogy vizslát hozzunk haza, mivel abból előbb-utóbb vadászkutyát nevelünk, azonban én nem akartam Tarzantól elvenni a vadászat lehetőségét és el akartam kerülni azt a szituációt, hogy a vadászat reggelén arról kelljen dönteni, hogy vajon melyik kutya jöjjön velünk. Tarzan a mi vadászkutyánk és kész.

Húztuk-nyúztuk egymást, nem jutottunk dűlőre, közben anyu megtudta, hogy az egyik ügyfélnél született vadász vizsla kantól és vizsla szukától kiskutya, ám az ügyfél eladta az almot egy kiképző családnak, ezért hozzá irányítottak minket.

Múlt hét szerdán végül elmentünk megnézni a kiskutyákat. Odafelé megbeszéltük, hogy elsősorban kan kiskutyát nézünk, hiszen Tarzan is kan kutya és nem szeretnénk lány kutyával bajlódni.

Olvass tovább!
II. félév – harmadik konzultáció
2022. 03. 27. • Egyetem
Olvasási idő: 8 perc

Ez a hosszú hétvége egy kicsit lightosabban alakult, főleg azért, mert két délelőtt kivételével végig Pesten voltunk.

03.24. – Csütörtök

Sajnos ki kellett hagynom a délelőtti díjlovaglás edzést és előadást Dallos Zsófival, de megkaptam a jegyzeteket, illetve mesélték a többiek, hogy az eleje körüli fordulatot vették, ami majd a farat be feladathoz fog vezetni.

Mivel csak fél négykor kezdődött az Élettan előadás, ezért csak 11-kor kellett elindulnom itthonról. Az egyetemen vártam a többieket, ők pedig lelkesen kezdték mesélni, miről maradtam le. Az élettan óra érdekes volt. Negyed órával a fél 8-as vége előtt indultam vissza vonathoz és utaztam haza.

03.25. – Péntek

Mivel késett a vonat, ezért én is lecsúsztam a 8-kor kezdődő Lóegészségtan elejéről, de szerencsére nem volt semmi fontos, illetve a többiek is megosztották velem, hogy miről maradtam le. Ezen túl az 1-ig tartó előadáson átvettük a sebekkel kapcsolatos tudnivalókat, teendőket, illetve az óra második felében nagyjából átbeszéltük a vizsga anyagot.

A tervezett órarend szerint lett volna egy Lóanatómia óránk is, ám megbeszéltük Lacival, hogy mivel az ő elfoglaltsága miatt két órával később tudott volna csak kezdeni a tervezettnél, ezért ezt az órát hozzácsaptuk a vasárnapi gyakorlathoz, így a délutánunk szabad volt.

A többiek a Tattiba mentek díjlovagló versenyt nézni, azonban nekem el kellett indulnom haza, ugyanis születésnapra voltam hivatalos.

03.26. – Szombat

6-kor indultunk családilag Dunaharasztira, ugyanis ott kezdtük a napunkat. A többiek épp a lovakat nyergelték, mikor a lovardába értem, nem is kellett segítenem semmit, készen is voltak. Végül négy lóval mentünk ki a pályára, ahol ahogy az az előző Bevezetés a lovasoktatásba gyakorlaton volt, szituációkat játszottunk el, miután lovat választottunk és csapatokat alkottunk. Én Laurával és Bogival voltam, a lovunk pedig Dumbi volt (legmagasabb pej herélt, kb. 12 éves).

Olvass tovább!
Beni
2022. 03. 16. • Beni
Olvasási idő: 6 perc

Megint kevesebbek lettünk egy kutyával.

Második hete próbálom megírni ezt a bejegyzést (ma 04.01-e van), de nem jönnek a szavak. Hirtelen történt az egész.

Beni nálunk született Pankától és igazából nem őt akartuk megtartani az alomból, azonban miután Dorkát el kellett altatni, ő rá esett a választásom. Beni mindig alap volt a tanyán, mindig ott volt a háttérben. Nem mondom, hogy kifejezetten az én kutyám volt, inkább úgy fogalmaznék, hogy a család kutyája volt.

Kapcsolatom nem is igazán volt vele, ugyanis ott volt Panka meg Lady, akik kimondottan az én kutyáim voltak. Lényegében azóta kezdtem el vele foglalkozni, amióta Tarzan megvan, vagy mondhatjuk úgy is, hogy amióta a járvány miatt lényegében itthon vagyok.

Már nem emlékszem, hogy kezdett el velünk terepre járni, viszont visszaolvasás után rájöttem, hogy már egy éves kora óta jön velünk. Azóta is fáradhatatlan társunk volt, sosem volt olyan, hogy elég messze, mindig tudta tartani velünk a tempót és szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor nem jött velünk (akkor is főként azért, mert ha a városban vagy beton mellett lovagoltunk, nyilván nem hívtam magammal).

Kétszer “rabolták” el a kutyát, mindkétszer csavargott és azt hitték, hogy elveszett kutya. Szerencsére mindkét esetben hamar meglett.

Próbáltunk belőle vadászkutyát faragni, de arra kellett rájönnünk, hogy fél a hangos zajoktól, mint a lufi durrogás, a puska dörrenés vagy a tűzijáték hangja.

Nagyon nem volt tanítva, ennek ellenére a Helyedre! és az Ül! jól ment, a Fekszik! már kevésbé ám az utóbbi időben ez és a Marad! is egyre jobban ment.

Az elején még hozta a botot (találtam képeket), de egy idő után már nem érdekelte az apportírozás.

Ha tóra mentünk, még éppen hogy belement a vízbe, nem volt túlzottan vízi kutya.

Az embereket viszont nagyon szerette. Anyuval volt egy reggeli rituáléjuk: melegebb időben anyu kiült a ház elé az udvarra felébredni, ilyenkor Beni odament hozzá és addig böködte, míg anyu meg nem simogatta (anyu nincs túlzottan odáig a kutyákért). Onnan tudtam, hogy a közelemben volt, hogy óvatosan aprókat böködött a kezemen, hogy simogassam meg őt.

Miután Lady elpusztult, nagyon megzuhant, kb. állandóan csak aludt és csak akkor kelt fel, ha jött hozzánk valaki vagy kilovagoltam, szóval elég életunt lett a rá következő fél évben. Úgy gondolom, hogy Tarzan nagyon jót tett neki, mondhatni felrázta Benit. Elkezdett újra játszani és mozogni, azonban ez a mozgás az utóbbi pár hónapban újfent alább hagyott, nagyon sokat pihent a fotelben a gangon.

Sosem volt beengedve a házba, ám most a télen az idős korára és a rövid szőrére való tekintettel -10 foknál azért beengedtem éjszakára. Itt is azért megvolt a rutin, amit kb. két este alatt megtanult: sötétedéskor bejött, rámutattam a helyére (egy kiszuperált puha szőnyeg, ami a padlófűtés által melegen volt tartva), ő ott lefeküdt és aludt. Éjfélkor lefekvés előtt még kiengedtem egyet pisilni és mentünk aludni. Kb. 10 napot aludt bent összesen, de nem volt baleset.

És hogy mi történt ma?

Imi jött ma edzést tartani és 3 körül ment el, de mielőtt elment, egy ügyfelünk jött hozzánk. Én feljöttem a szobába dolgozni. Nem telt bele fél óra, anyu hívott, hogy baj van, menjek le. Közben apu épp felém tartott és mondta a döbbentő hírt: az ügyfél elütötte Benit. Miközben ment az autó, a két kutya a kocsi mellett játszott és Tarzan az autó elé lökte Benit és így ütötték el.

Odaszaladtam hozzá, kint volt a belső kapu előtti fák alatt és mivel egyedül volt hagyva, megpróbált felállni, de nem tudott. Amit kapásból észrevettem, hogy a bal első válla teljesen kiugrott, semmi sem tartotta. Óvatosan leguggoltam mellé és áttapogattam a kutyát, más sérülést így kívülről nem vettem észre. Felhívtam Imit, hogy ez történt, ő pedig azt mondta, hogy majd csak 6 után lesz bent a rendelőben, menjünk akkor.

Mivel nem akartuk magára hagyni a kutyát, így kerestem egy húsos ládát, amibe nagyjából belefért, abba beleraktam a fekhelyéül szolgáló rossz takarót és apuval ketten óvatosan beletettük a kutyát, ám akármilyen óvatosak is voltunk, felénk kapott fájdalmában.

Bevittük az irodába a kutyát, ám mivel pont a bal oldalán feküdt, ezért meg akartam fordítani, de mivel a fejénél álltam (apu a másik oldalon) és valamit rosszul fogtunk meg, a fejemhez kapott, eltalálva a homlokomat. Ekkor úgy döntöttünk, hogy inkább nem háborgatjuk, nehogy kárt tegyen bennünk.

Én megint feljöttem dolgozni, de nyilvánvalóan nem tudtam sokat koncentrálni.

Ötkor megint lementem az irodába, ekkor már a ládán kívül a földön volt, apu kiborította a ládából, mert verte magát a ládában (nyilvánvalóan kényelmetlen volt neki). Mikor odaértem, még az ajtón kívül hallottam, hogy nyüszített, ám amikor beléptem, akkor elhallgatott. Ott maradtam negyed órát simogatni, majdnem elaludt a kezem alatt, meg sem mukkant. Közben betakartam a takarójával, hogy valamennyire visszamelegedjen, lévén a kőpadlón feküdt.

Negyed óra múlva visszajöttem a szobába, mivel haladnom kellett a munkával és háromnegyed hatkor mentem le újra, indulásra készen. Beleraktam a takarót a ládába, csavartunk a fejére egy törülközőt, én fogtam a fejénél, apu hátul. Nagyon jól ötlet volt a törülköző, mert a kezemhez akart kapni, egész agresszíven viselkedett. Meg akartam simogatni nyugtatásképp, mikor már a ládában volt, de szintén odakapott a kezemhez. Elég ijesztő volt, gondolom kezdett elmúlni a sokk hatása. Ráraktuk a fejére a törülközőt, apu pedig odatolatott az ajtóhoz és egy másik, közben megérkezett ügyféllel berakták a csomagtérbe a kutyát és elindultunk.

Bementünk az állatorvosi rendelőbe, a kutyát viszont kint hagytuk a kocsiban. Egy macskát vizsgáltak, mielőtt mi sorra kerültünk, addig Imivel és egy jó ismerősünkkel beszélgettünk (aki nagyon kiborult a hír hallatán).

A fiúk behozták Benit, a doktornő pedig rögtön rákötött a kutya szájára egy fásliból készített madzagot / kötelet, hogy ne tudjon senkit Beni megharapni, majd ráfektették őt a vizsgálóasztalra (mondanom sem kell, megpróbálta megharapni Imit). A dokinő először is csipesszel összecsippentette a kutya úszóhártyáit, hogy van-e reakciója. Felhívtam a dokinő figyelmét egy furcsaságra, hogy az normális-e: Beni pénisze megvastagodva kilógott, amit ő megvizsgált és nyomásra pisi jött ki, ami nem volt jó jel: belső sérülésre utalt. Imi és egy másik asszisztens átvitték Benit a másik helyiségbe röntgenezni.

Először a kificamodott válláról csináltak egy röntgent, aztán egyet úgy, hogy a hátán feküdt (ekkor hallani lehetett a nyüszítést), ám valami gyanús volt a doktornőnek, miközben a második röntgent vizsgálta, így kért egy olyat is, amin a kutya az oldalán fekszik. Ez a röntgenkép mindent elárult: a medencétől számított második gerinccsigolya ripityára volt törve, ezáltal Beni lebénult a hátsó lábaira. Ehhez még hozzájött a valószínűsített belső sérülés, így sajnos nem volt más választásunk, el kellett őt altatni.

Összedezdtem magam és odaléptem a kutyához a röntgenező helyiségben és csak simogattam őt. Először megkapta az altatóját, és végül a végleges folyadékot. Végig simogattam, amíg csak nem lélegzett. Ekkor kimentem a folyosóra (amiről még rá lehetett látni a kutyára), majd a doktornő foglalta el a helyemet és egy perces vizsgálódás után kijelentette, hogy Beni elaludt.

Fiúk odahozták a ládát és belerakták a kutyát, majd kivitték a kocsihoz. Elköszöntünk a bent levőktől és elindultunk haza.

Másnap reggel temettük el a játszótér mögötti kerítés és a bokrok közé, a többi kutya nyughelye mellé.

Beni

2010.11.16. – 2022.03.16.

II. félév – második konzultáció
2022. 03. 06. • EgyetemEsemény
Olvasási idő: 7 perc

A decemberben kiküldött tervekkel ellentétben ez a konzultációs hétvége a tervezettel ellentétben már szerdán elkezdődött.

03.02. – Szerda

Izgalmasan indult a szerda reggelem, mivel ez volt az első alkalom, hogy az új menetrend szerint utaztam fel Pestre, hiszen beláthatatlan ideig javítják a vasutat.

Természetesen késett a vonat, de szerencsére nem maradtam le sokmindenről, mikor beértem az egyetemre Élettan előadásra.

Rövid szünet után kezdődött a maratoni Pszichológia előadás, mely fél 12 után kezdődött és egészen fél hétig tartott, de izgalmas volt. Ebben a félévben csak ez az egy alkalmunk volt a tanárnővel, így most az általános pszichológiát vettük át nagy vonalakban, mivel csak ennyire volt idő. Jól telt az óra, én személy szerint nem unatkoztam.

Óra után Lillával elmentünk a kocsijához, lepakoltuk a cuccomat, és felmentünk a SPAR-ba bevásárolni a hétvégére. Bevásárlás után pedig indultunk is ki Sp-ra. Felpakolás után én kiboxoltam a csizmámat, majd lefekvéshez készülődtem, miközben valami könnyű filmet néztünk a tv-ben.

03.03. – Csütörtök

Az egész nap a Lovastúráé volt, melyet Dr. Varga Katalin tartott, a szakág elnöke. Reggel aránylag későn, csak 8:30-kor kezdtük el nyergelni a lovakat: Lumpit, Dáliát, Oszkárt és Betyárt. Nyergelés után kimentünk a galopp pályára, ahol rövid bemelegítés után felült az első négy lovas. A kengyeleket azonban hosszabbra kellett állítani, mint rendesen, hiszen imitáltuk, hogy éppen túralovaglás van (természetesen sem a felszerelés, sem a lovak felkészültsége nem tette lehetővé, hogy valóban megtapasztaljuk, milyen is ez a szakág, csupán nyertünk egy kis betekintést).

Az első lovasok megtettek egy kört lépésben, majd 10 perc ügetés következett (ami nagyjából megegyezett azzal, hogy két-két kört tettek meg mindkét kézre), méghozzá úgy, hogy lényegében ki kellett könnyíteni, már amennyire a hosszú kengyel engedte.

Olvass tovább!
Anyámasszony katonája
2022. 02. 08. • Tarzan
Olvasási idő: 3 perc

Tarzanka megint magát adta.

Még a szeptemberi vadásznapon ugye odament először A.-hoz egy vadász, amikor még nála volt a kutya, majd miután A. elmesélte nekem, mi is történt velük, mi is összefutottunk Nándorral.

A lényeg az volt, hogy a kutya nem csinált semmit, csupán létezett, de nagyon megtetszett Nándornak és megkérdezte, hogy beleegyezünk-e abba, hogy Tarzan apuka legyen tavasszal, mikor majd az ő kutyája tüzelni fog. Mondom, persze, keressük egymást.

Nem nagyon hittem a dologban, igazából el is felejtettem a témát.

Hanem aztán. Szombat délelőtt ismeretlen szám hívott, én pedig nem vettem fel, mert nem szoktam, meg amúgy is a lovas suliban le volt némítva a telefon és utólag vettem csak észre a hívást. Napközben vacilláltam is, hogy vajon ki lehetett, mert nem nagyon szoktak keresni idegenek, és hogy visszahívjam-e a számot.

Telt a nap, teljesen elvoltam a sulival, épp Petra óráján voltunk a Testnevelési Egyetemen, mikor hívott apu. Teljesen meglepődtem, egyáltalán nem számítottam rá.

Apu elmondta a telefonban, hogy felkereste őket Nándor, kiment hozzánk a feleségével és beszélgettek (többek között a két kutya rokonságát is megbeszélték, hogy van-e átfedés), végül abban maradtak, hogy Nándor a nap folyamán később felhív és megbeszéli velem a dolgokat, hiszen Tarzan végülis az én kutyám és a végső döntés nálam van.

Apu hívása után nem telt el fél óra, be is futott Nándor hívása. Beszéltünk pár szót, természetesen beleegyeztem a dologba, végül abban maradtunk, hogy ma délután 4-kor jön és elviszi Tarzant a szukához.

Így is történt. Három után nekiálltam kikefélni a kutya bundáját, hiszen mégiscsak csajozni megy, vagy mi.

Olvass tovább!