EquestrianBlog
Timiéknél
2014. május 10., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Hogy kieresszem a gőzt érettségi után, mi is lenne a legjobb dolog, mint a lovaglás? Fel is nyergeltem Kristet és kimentünk. A kövesúton mentünk végig, majd a kanyarban levő elágazásnál lefordultunk. Végigügettük a szakaszt, meg megnéztem milyen a dohány. Aztán úgy gondoltam, hogy megkerülöm az olajosok útját. Ám a Szabiéknál épp buli volt és a Pistiék kocsija is ott volt. Lassan tovább mentem, de visszafordultam és hogy, hogy nem Timi apukája jött velem szemben lovas kocsival. Befogták Záport és Tündért. Kérdeztem, hogy merre mennek, ők meg mondták, hogy a Szabiékhoz. Én meg velük tartottam. Bent megkínáltak pálinkával és mivel más nem volt, jobb híján azt ittam. Kicsit beszélgettünk még, aztán visszaindultunk. Én elkísértem Timi apukáját haza. Ők éppen Timi barátjának a ballagását ünnepelték és az egész rokonság ott volt. Megkérdezték, hogy lovagolhatnak-e Kristályon. Természetesen igent mondtam. Az elején még csak vezetgettem a lovat, aztán átváltottam futószárra, hiszen néhányan szerettek volna ügetni is. Közben beszélgettünk, meséltem nehány dolgot a többieknek. Erős szürkületben indultunk haza a Latyak tanya felé, viszont B. bácsi kerítése mellett elmenve a betonon mentünk haza.

Remi sebesülése
2014. május 7., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Kedden vettem észre, hogy Reminek a bal első lábán egy igen nagy (min. 10 cm) vágás van csüdtől térdig. Egy „szép” nagy nyílás. De nem sántított, nem fájlalta. Kihívtuk V. doktort. Ő azt mondta, hogy nem kell vele semmit csinálni, mármint nem kell fáslizni. Elég csak, ha kimossuk a sebet és Betadine-ozzuk és majd később vagy ad receptet, vagy ő maga hozza el a kenőcsöt, ami majd leszedi a hámréteget, hogy minél jobban be tudjon forradni, de így is maradni fog egy 1-3 cm-es heg. Nekem mindegy, csak ne legyen ebből később ínprobléma. Meg mondta, hogy ha azonnal szóltunk volna, vagyis amikor még friss a seb, akkor meg lehetett volna oldani, hogy később majd maradéktalanul eltűnik a seb nyoma. Hát ez van. Egyébként megkérdeztem Z.-t, hogy nem-e látta etetéskor. Ő azt mondta, hogy talán hétfőn szerezhette, hogy beleverte valamilyen csavarba.

Megjegyzés1: V. doktor elhozta a kenőcsöt, mondta, hogy érdemes kesztyűben művelni a dolgot, mert az ember bőrét is leszedi. 05.23

Megjegyzés2: Hosszas vacillálás után mégis elindultunk P.-ra. Mondjuk az út felénél kicsit vérzett, de az csak azért volt, mert lejött a felső réteg. Megkérdeztem a M. Pistit, hogy visszaforduljak-e, de ő azt mondta, hogy nem lesz semmi baj. Szerencsére nem is lett. 06.01

Megjegyzés3: Kicsit dudoros a lába szára, de csak kb. 4 cm-es a heg. Azért a dudor remélem, majd idővel lejjebb megy, ha pedig nem, akkor majd alkalomadtán megkérdezem a dokit, lehet-e vele valamit kezdeni. 08.03

Körmölés
2014. április 9., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Ki hívtuk a Gyurit, már eléggé esedékes volt. Gyorsan ment a munka, nem volt egyik lóval sem semmi baj.

Panka
2014. április 8., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Két napja veszítettem el első kutyámat: Pankát. Még mindig nem tudom felfogni. Vagyis felfogtam már, csak a hiányával küzdök még mindig. Nagyon sokat köszönhetek neki. Nem tudok mit írni Róla, csak a torkomban lévő gombócot érzem. Emlékek tolulnak fel. 130 cm-es rekord ugrás. Szánkózás. Kereszttesómmal szánkóztunk. Lovas terepek. Sóstón túra. Iskolai kisállat kiállításról eredmények. 8 együtt töltött év. Fáj, hogy ha megjövünk nem ugrál, hogy lássa, bent vagyok-e a kocsiban. Fáj, hogy nem jön farkcsóválva, ha hívom. Nem böködi a kezemet többé. Nem ugorja át semmilyen feltétel nélkül az akadályokat.

Nagyon hiányzol. Légy boldog az örök vadászmezőkön.
Panka – 2006 nov. – 2014. április 6.

Hosszú hétvége
2014. március 16., vasárnap
Olvasási idő: 4 perc

Péntek Szóltam Zsófinak, hogy jöhet hosszú hétvégre. Nos, én megkaptam a pénteket szünetnek, ők nem, de így is korán futott be a busz, amivel uncsitesóm jött. Mivel már régóta szajkóztam anyuéknak, hogy ha jön a Zsófi, be akarok menni Remivel a lovardába. Anyu nem igazán volt oda az ötletért, így hagytam. Viszont kikötötte, hogy akkor legalább ne szombaton menjünk, amikor nagy a forgalom, ráadásul 15-e miatt duplán. Akkor menjünk pénteken. Zsófi lecuccolt, pihentünk egy kicsit, majd fél négykor nekiálltunk nyergelni. Zsófi egyedül felszerszámozta Kristet (csupán a kantárnál volt egy kérdés, hogy elég szoros-e), én meg apuval Remit nyergeltük fel. Nem futóztam le, mert gondoltam, hogy a legeltetés miatt úgyis kifutják magukat.

Olvass tovább!

Második terep, az előző folytatása
2014. március 9., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Egyik ismerősünk lánya is lovagol, és megkérdezte, hogy nem jöhet-e ki lovagolni. Természetesen igent mondtunk. Mára beszéltük meg, hogy kijön.
Már itt volt anyujával, mikor én hazaértem Remivel, ugyanis a Pistivel mentünk egyet. Gyorsan lenyergeltem a kicsit és bementem az udvarba.
Utána visszamentünk, majd felnyergeltem Kristet, majd Kata felült rá. A lucernán kicsit szoktak, mondtam a Katának, hogy hagyjon egy kicsit hosszabb szárat a lónak, hisz rövidebb szárral hamarabb botlik. Miután felmértem, hogy mennyire tud (egyébként nagyon szépen és precízen lovagol), majd újra felnyergeltem Remit is és kimentünk terepre.
Mivel arra voltam kiváncsi, hogy Pisti merre ment tovább, ezért visszafelé mentünk, az Y-ig, majd továbbmentünk N. A.-ék felé, mert arra vezettek a nyomok. Az egyik helyen egy kicsit nagyobb tempóban mentünk és egy helyen le volt szórva valami fehér és Remi annyira megijedt attól a fehér folttól, hogy bestoppolt, majd hirtelen kikerülte. Én meg nem győztem rajta maradni. Jobbra kanyarodtunk, ment a vágta. A betonon átkelve folytattuk az utat, de az út végén, az elágazásbál balra mentek a nyomok, mi viszont jobbra fordultunk és a Latyak tanya felé vettük az irányt. Mondtam a Katának, hogy a domb tetejéig ügetés, onnantól lépés. Én vissza is húztam Remit, ők viszont tovább mentek. Mondtam nekik, hogy lépés, a következő pillanatban Kata leesett Kristről, ő pedig elrohant. Gyorsan leugrottam Remiről, mert úgy könnyebben tudom tartani és vártunk azon az elven, hogy a lovak társas lények, Krist pedig visszajön. Nyihogtak egymásnak, mint az őrültek, de Krist nem jött vissza. Mi közben végiggyalogoltuk a bekötőt, de Krist már nem volt sehol. De jó. Felültettem Katát a Remire és a területet átvágva sétáltunk haza. Közben felhívtam anyut, hogy elindult a ló haza, de senkinek semmi baja.
Mire be értünk, addigra Krist lenyergelve kint legelt a lucernán. Gyorsan megfogtam, hiszen ha valaki leesik a lóról, annak vissza kell ülnie. Újra felnyergeltem Kristet és tartottam Katának egy rövidebb órát. Ezúttal mondtam neki, hogy ő határozza meg a szár hosszúságát. Kb. fél óra után mentünk vissza és nyergeltünk le.