EquestrianBlog
Sóstót körbekerülve
2011. október 29., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Csütörtökön elmentünk Jucihoz (aki Szilvi helyett van, ha ő nincs), hogy kérjünk időpontot péntekre, amit meg is kaptunk.
Aztán kijöttünk a tanyára, átöltöztem lovascuccba, felnyergeltem és mentem Kristállyal előre. A Sóstót gondoltam megkerülni, így hát elmentem a vasúton túlra, ott rögtön lekanyarodtam jobbra, majd nem mentem be az erdőbe (mint múltkor, mikor Sóstóra mentem), hanem mentem egyenesen a nádas és egy másik erdő között. Végül egy kis földutas utcára jutottunk, majd a csónaktároló mellett haladtunk el, és végre megérkeztünk a főút mellé, ahol jelzi a tábla a városhatárt. A tó és az főút között van egy kis hely (4-5 m) a pecásoknak, mi ott mentünk el. Sokszor megállt Krist, mert érezte Robi lovait. Ugyanis ott valahol kell átmenni az úton a Robiékhoz. Aztán végül haza felé fordultunk, bementem a parkerdőbe, ahol megmutattam neki a (fa)hidat. Először nem akart átmenni, majd miután átment, még ötször átléptettem vele, hogy szokja a dobogást. Aztán végleg mentünk haza. És ez volt egy óra hossza, nagyjából végig lépésben, de azért volt ügetés is. És miért lépésben? Mert azon az elven vagyok, hogy az új helyeket először csak lépésben. Aztán az ismerős helyeken mehet az ügetés. Vágtázni meg nem lehet.

Új utakon
2011. október 19., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Általában alkalmanként új utakon megyünk Kristállyal. Így tettem tegnap is.
Nem tudom, emlékeztek-e, amikor tavasszal (?) kimentem a paprikaföldre, hát most arra jöttem haza.
Akkor kezdem az elejtől. Hazaértem, utána gyorsan felnyergeltem, ugyanis azt hittem annál melegebb nem lesz (ma még melegebb volt – ma is fogok egyet lovagolni). Ezentúl Lady is jött velünk, aminek hihetetlenül örültem. Elmentünk a btelep kerítése mellett, majd átmentünk az úton, el a szomszéd mellett. Nos, itt volt egy kis incidens a kutyákkal, ugyanis nagyon ismerkedni akartak kerítésen keresztül, de közben még Krist is parázott, hát hajtottam, hogy minél előbb elkerüljünk onnan. Aztán alighogy ezen túlestünk, anyu fölhívott, mert elfelejtette, hogy lovon vagyok. Én pedig elfelejtettem lenémítani, Krist meg megugrott, de azért felvettem a telefont. Mentünk tovább, kutyák vadásztak, meg csörögtek a kukoricában. Elmentünk egészen a csatornáig, de nem mentünk át, hanem lekanyarodtunk egy csatorna melletti út-félére. Aztán Krist elkezdett hazafelé rohanni, én pedig húztam vissza. Aztán találkoztunk egy ismerőssel, aki két fekete lovat hajtott. Kristály nagyon nézte őket, de inkább ők nyihogtak. Mentünk tovább haza, majd mikor átmentünk az úton és megérkezdtünk a btelep kerítéséhez, Kristály is megnyugodott, nem rohant már. Jó, ezt a rohanást betudhatom annak, hogy erősen sötétedett, és várta a kaját, ami már ott volt, mikor bevittem a karámba.

Éjszakai látogató
2011. október 12., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Én voltam tegnap. Imádom a teliholdat, mert nem kell lámpát kapcsolni, mégis mindent látok. Hamarabb kész lettem a leckével, és unalmamban lementem Remihez megszeretgetni. Ő szénázott, és mivel nem volt kedvem visszamenni a házba, elkezdtem befonni a sörényét. Fura, de kb. percenként odahajolt hozzám. Aztán megunta, hogy húzom a sörényét, és nem engedte, hogy befonjam. Így hagytam, és visszamentem.

Kutyák
2011. október 10., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Mióta Beni egyedül van, mint kölyök, hát testvérek híján Ladyvel, néha Pankával is játszik. Ha Panka meg Beni játszik, akkor Lady ugat és körülöttük rohangál, hát akkor tudjuk, hogy játszanak a kutyák. Ha viszont Lady meg a Beni játszik, akkor Panka általában velem van.
A múltkor Panka összekapott a Sziszivel (meg van kötve, mert hajlandó a harapásra), ami alól Panka jött ki rosszabbul: füle belül megtépve, jobb első lábán több mélyebb harapás is volt. Másnapra erősen bedagadt. Mostmár nem sántít, csak akkor, ha rájön: egyik pillanatban, vígan megy sántítás nélkül, akkor azt hiszi, nem látjuk, amikor meg tudja, hogy nézzük, akkor hirtelen elkezd sántítani. Kis színészem. 
Próbálom mindhárom kutyának egyformán osztogatni a simogatást, de ezt egy kicsit nehéz betartani, mert 1, nincs három kezem, 2, hogy a Panka, meg a Beni furakodik a simogatásért, Lady meg inkább hátrahúzódik. Bár van, amikor csak ő van velem, és akkor jól megdögönyözöm. 
Újabban mintha Beni nagyfiú lett volna, ugyanis kisdolognál kezdi felemelni a lábát. Bár ezt még csak egyszer láttam nyár vége felé.

Istálló
2011. szeptember 24., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Pont egy hónapja írtam az istállóról (link). Sokat haladtunk, minden kész van már, csupán a bokszok és a villany hiányzik. Na, akkor sorban:
– bevakoltuk, lemeszeltük a falat kívül-belül, bár még egy soron át lesz meszelve, jobb időben – ha lesz egyáltalán.
– van itató, és fürdető is a helyükön – már csak a kivágott falat kell visszakenni.
– Ééés kész a térkő is. A nyerges előtt, meg az istálló előtt is van.
– Az ablakok is be vannak téve, már csak az a fujkálós izé kell bele, meg bevakolni.

Adós vagyok pár istállós képpel.

Álom vált valóra
2011. szeptember 22., csütörtök
Olvasási idő: 2 perc

Nem tudom, ki jár az oldalra olyan személy, aki 2009-ben is olvasott. Mivel nem találtam meg az akkori bejegyzésemet, így röviden leírom (emlékezetből), mit is volt akkor. Azt hiszem, két éve voltam a sóstón csak Pankával túrázni. És hátul mentem, ahol szoktak "profik" lovagolni. És az úton megláttam egy patkónyomot, és azt gondoltam magamban, hogy erre csak a profik mehetnek. És arra gondoltam, hogy dejó lenne erre menni. Amúgy azon a napon készült a Túra Pankával c. videó.

Én pedig tegnap arra jártam Kristállyal és ott lovagoltam.
A dolog úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy hosszabb túrára menni, de nem tudtam, hogy merre, így hát elindultam. A kutyák (csak Panka és Beni) megtanulták, hogy velem jöhetnek, ha akarnak, így hát velem jöttek. Elmentünk a btelep háta mögött, a kutyák meg nagyban vadásztak. Elértünk a vasútig, ott majdnem leszálltam, mert őnagysága nem akart átmenni, de nagy nógatásra vgól átment. Szerencsére nem jöttek autók. Lementünk hátra, elmentünk arra, amerre a "profik" mennek. Találkoztunk két idős hölggyel, szóltam nekik, hogy a kutyák nem bántanak. 🙂 Majd mentünk tovább. A kilátós dombot kikerültük, majd bementünk a parkba. Két másik idős hölggyel találkoztunk, akik napoztak az utolsó meleg napfényben. Kristályt próbáltam bevinni a tóba, de háton eléggé nem volt ínyére, így leszáltam. Csak a patájáig volt hajlandó bemenni vezetve. Amúgy nagyon lekötötték a kacsák. >< Visszavittem a füves részre, majd felszáltam, és hagytam legelni, míg beszélgettem a nénikkel. Közben a kutyák elvoltak: buzgón vadásztak.
Visszaindultunk, minden oké volt, be is értünk. A vasútnál már nem kellett annyira biztatni, ment magától. Amúgy egy darabig másik úton mentem vissza.

Táltos – esés
2011. szeptember 14., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap elmentem a Robiékhoz, mivel egy barátnőm is eljött. Többiek már úgy-ahogy nyergeltek, mondta Robi, akkor a Táltos is kell. Gyorsan leápoltam, felkantároztam, Györgyi meg felrakta a nyerget. 4-en voltunk. Elől Zsófi Hannával, majd én Táltossal, aztán Niki Röpkével és egy csávó Csöpivel. Ügettünk, kengyelnélküliztünk, majd előre állított a Robi és galopp. Mit ne mondjam, lehagytam a többieket, Táltos nagyon megy vágtában és sajnos nem tudom annyira kezelni, hogy visszahúzzam. Aztán lépés, és mindenki sorrendben még megtett egyesével egyedül egy-egy kör vágtát mindkét kézre. Aztán Robi letett egy rudat meg egy kitörőt. Arra kellett befordulva, ügetésbe rámenni. A befordulás sem ment. Aztán lerakott egy pici oxert, Táltos beindult, hamarabb ugrott, mint hittem, én meg előrebuktam és leestem. Vissza kellett ülni és újra csinálni. Aztán leléptettük a lovakat és odaadtuk a következő csapatnak. Máskor is szeretnék menni, jó volt ez a lovaglás, így hogy a suli miatt egy "kicsit" szétesik a csapat. Remélem, jövőhéten.

Gondolatok
2011. szeptember 11., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Anyut megkérdeztem, hogy ha lenne hely, akkor egy ló + lovasa jöhetne-e hozzánk bértartásba, hogy együtt lovagoljunk. Igent mondott. Végül is minden adott: terep, boksz (majd karácsonyra kész lesz az istálló), karám, legelő, pálya (remélem jövő nyárra, nyelvvizsga után). És ennek örülök, mert így legalább már nem egyedül fogok lovagolni. Hogy a dolog mikor lesz komolyabban véve, jó kérdés.

Régóta szeretnénk Kristálynak venni egy kocsit. Amolyan terep kocsit. A hagyományosat tönkre tenné. Úgy tép mint álat, és ezért kell valami komolyabb. Mondjuk az istálló elé meg is építettük a színt a kocsinak, csak halogatdik az ügy. Egyszer lesz, az biztos.

A nyerges még nincs kész. Pedig mondom, hogy csináljuk, csak van más ezer dolog. 

Idén nem tudom, hogy lesz a lovaglás. Az órarendem nagyon nehéz mennyiségileg, és még máshova is el kell járnom. Pl. kémia, német, meg úszni is szeretnék legalább heti 1×. 

Benit el kellene vinni dokihoz ivartalanítani, Ladyt pedig egyik ismerősünkhöz kozmetikázni.

Most ezek jutottak az eszembe.

Régebbi lovaglás
2011. szeptember 11., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Múlt héten, vagy azelőtt, mindegy egyik hétvégén elmentem Kristállyal egy hosszabb terepre. A gyümölcsösöknél lefordultunk, majd nem fordultam le, hanem mentem egyenesen tovább. Kristet egy kicsit (nagyon) noszogatni kellett, hogy menjen, mert mindig megállt. Aztán volt egy olyan szakasz (ami nagyon mély homokos), ahol elleptek a kétfoltos pőcsikek. Kristály csak toporzékolt, ment volna, én meg féltem, hogy ha engedek, akkor beindul azt nincs megállás, így leszálltam és gyalog vezettem. Aztán az egyik sarkon megnéztem a telefonom GPS-én hol is vagyunk, azt kiderült, hogy tovább mentem, mint kellett volna. Felszálltam és lefordultam azon a sarkon. Az egyik tanyánál volt egy pici póni, ő nyihogott, meg jött is utánunk, Krist meg rohant. Végül ott lyukadtunk ki, ahol eredetileg akartam. És a böglyöktől egészen a bekötőig rohant… és a rohanástól bukdácsolt. Olyan bulis, mikor ha lépésben rohan, akkor pattogok rajta, botlik egyet, megint megy pár normális lépést, azt megint rohan.

Villanypásztor vissza
2011. szeptember 2., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Tudom, még azt sem írtam meg, hogy leszedtük. Mert leszedtük a kecskék számára. Először az áramot, a héten pedig a madzagot, mert őfelsége rájött, hogy már nincs is áram abban a villanypásztorban és elkezdte letöredezni a műanyag vackokat. Így én leszedtem az egészet. Erre tegnap mit látok? Drágaság a sörényét darálja le a felső rúddal, ugyanis kívül valamiért jobb széna van, mint előtte. Olyan mérges lettem rá. Azonnal visszaraktam a villanypásztort, áram és műanyag cucc nélkül (csupán a karámrúdra tekertem), erre meg kibújik alatta a végénél, mert az rosszul volt megkötve. Hogy az isten… Apu jól megkötötte, mégegyszer ránézni már nem tudtam az ablakból, mert besötétedett. Így reggel megnézve, nem volt semmi, csupán az ajtóról szedte le a felső karámrudat. Pedig mennyire örültem, hogy szépen visszanől. Nem baj, ő bánja.