FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Láberősítős gyakorlatok
2014. 11. 18. • Lovarda
Olvasási idő: 2 perc

Ismételten Mágust kaptam, vagyis jobb szó lenne a kértem, mert választhattam Kibo és ő közötte. Luca kapta Kibo-t. A boxban nyergeltünk, én hamar kész lettem, Ildivel mentünk is át a fedelesbe. Lépésben melegítettünk, Luca is megjött, ő is melegített egy kicsit. Aztán volt ügetés, könnyített ügetés, majd bementünk nagy körre. Bent kengyel nélkül a belső állítást gyakoroltuk, ami a végére egész jól ment, majd egy előkészítés, tanügetés és rövid vágta. Persze ez is kengyel nélkül. Először egész kis körökkel mentem, ami miatt folyton visszaesett ügetésbe, meg kinyújtotta a nyakát, én meg majdnem kiestem a nyeregből, de Ildi mondta, hogy nagyobb körön menjek, és tartsam keményebben azt a szárat, így kijjebb állítottam, nagyobb körre és ott már nem csinált ilyeneket. Nem vágtáztunk sokat egyszerre, mindig csak egy-két vágtaugrásnyit, hiszen a beugratáson volt a hangsúly. Kicsit becsapós volt, mert Ildi mondta, hogy félfelvétel, én meg beugrattam vágtába, pedig kiskör jött. Végül megcsináltam a kiskört, csak vágtában (és nem esett vissza), aztán megcsináltuk még egyszer, de ezúttal ügetésben. Ezután megint teljes lovarda és ügetés (a kengyeleket leeresztettük). A hosszú falakon nyújtott ügetést csináltunk, a rövideken pedig rövidítettünk. Majd egy-két kör munkaügetés, kígyóvonal és hosszú száron lépés. Levezetésül azt gyakoroltuk, hogy a szárhoz érés nélkül, csupán a test elfordításával késztessük kis körre a lovat. Nos, hát ez félig ment, mert csak egy fél kört sikerült megtenni.

Napi Margit
2014. 11. 06. • Macskák
Olvasási idő: < 1 perc

Régen készítettem ezt a képet (még októberben), de nagyon tetszik, ahogy pont a kamerába néz és fülel.

Visszaadtam neki
2014. 11. 02. • Remény
Olvasási idő: 2 perc

Új kobakban, enyhe idegességgel szálltam Remi hátára. Nem volt szándékomban büntetni a múltkori miatt – nem is lett volna értelme. Viszont úgy döntöttem, hogy alaposan leizzasztom.
Elindultunk a sertéstelep felé, onnan tovább a sorompóig. Nem mentünk be a fenyvesbe, hanem a vasút mellett igyekeztem lépésre fogni, mert nagyon izgatott volt valamitől. Aztán az első kanyarnál lefordultunk jobbra, ahol érdekes helyzet állt fenn, ugyanis azt hittem, hogy a tanyán túl is van út. Hát nem volt, csak olyan útféle. Engedtem Remit vágtázni, de a kritikusabb pontoknál visszavettünk a tempóból. Körülbelül sejtettem, hogy hol fogunk kilyukadni és be is vált. Hazafelé fordulhatunk volna, de még csak fel órát mentünk, ezért tovább folytattuk az utat, hol vágtázva, hol pedig ügetve. A következő kereszteződés után viszont hazafelé vettük az irányt. Elég gyorsan tettük meg a kövesútig a távot. Átmentünk a betonon, ami után Remi egyszerűen bevágta a durcát, hisz nagyon haza akart kenni. Kicsit akadékoskodott, dobálta az elejét, én viszont nem hagytam, mennie kellett tovább.
Megint jobbra tértünk, elértük a Latyak-tanyát. Remi megijedt a fehér komondortól, pedig már többször is voltam arrafelé vele. A kerítés végére lenyugodott, már fel mert menni a betonra. T.-ék gabonáján keresztül mentünk (aminek eleve ellene vagyok, de már nem akartam semerre se kerülni), majd B. bácsi legelőjét átvágtázva, megint elértük a betont. A lucernáson még engedtem a Reminek egy utolsó vágtát, de már ő is el volt fáradva.
Lenyergelés után kiengedtem őt is és az anyját is a legelőre. Míg Krist a sok energiától simán bevágtázott, addig a nagylány fáradtan, ügetve követte.
Összeségében 9,94 km-t tettünk meg 56 perc alatt. Azt hiszem, jó tempót diktáltunk.

Kellemetlen meglepetés
2014. 10. 26. • Remény
Olvasási idő: 2 perc

Már egy ideje húztam-halasztottam, hogy felüljek a nagylányra, hiszen a kobakom fent van, mert kell a lovardába. Végül délelőtt vettem a bátorságot és lefutószárazás után felültem rá, hogy megtegyük a minimális terepet. Nagyjából szépen együtt is működött (a pocsolyák és a sáros foltok még mindig ijesztőek), nem is volt vele semmi gond, a kaputól befelé még vágtáztunk is egy nagyot, olyannyira, hogy majdnem berongyoltunk a házba. Mindegy is, nem akartam leszállni még róla, hisz olyan rég nem ültem rajta, meg amúgy is rövid volt az a terep, ezért úgy döntöttem, hogy megkerüljük a lucernást. A kerítésig szépen mentünk lépésben, és mivel nem mutatott ellenállást, ezért úgy gondoltam, hogy azon a hosszú falon miért ne vágtázzunk. Nem kellett kéretni, ügyesen be is ugrott, ám pár vágta után neki volt egy olyan elképzelése, hogy ő majd szépen bemegy az anyjához. Na, én ezt nem akartam, tehát húztam a kerítés felé. Ezt megelégelve úgy alámbakolt, hogy felfogni se volt időm, már repültem le róla. Nem tudom, hogy, de felhívtam aput, hogy jöjjön ki, ő meg rohant. Zavaros fejjel keresztül vágtam a lucernáson, addig Remi berohant és közben elszakította a kantárszárat. Apu megfogta a leányzót és majdnem nekiállt lenyergelni, de előtte én még fel akartam rá ülni. Bent az udvarban megtettem egy kört, majd utána lenyergeltük.
Szerencsére ezt is megúsztam, csupán az oldalam és a fejem fáj (lehet, azért van egy kisebb agyrázkódásom).

Bajnok avató
2014. 10. 19. • LovardaVerseny
Olvasási idő: < 1 perc

Ma rendezték meg a bajnokavatót, én élveztem annak ellenére, hogy nem lett túl fényes az eredmény.
Reggel kimentem a korábbi busszal, hogy körbenézzek, legyen fogalmam, mi is vár rám, ugyanis ez nem ügyességi verseny, hanem Póni Klub-os díjlovagló. A kicsik voltak még a körkarámban, amikor kiértem, de hamarosan az ő eredményhirdetésükre is sor került. Ahogy vége lett, már nyergelhettem is Kibo-t. Miután ezzel is megvoltam, mehettem ki a pályára melegíteni. Eléggé noszogattam, pálcával rá is segítettem, meg vágtáztam is, hogy valamennyire felébredjen. Hamar sorra is kerültem. A pálya a képen látható, a piros az ügetés, a kék pedig a lépés.
Le is szálltam, hiszen jött utánam egy lovas, aki pedig a vágtás pályán ment. Megvártam, amíg lemennek a vágtások, hisz az eredményeket egybe hirdették. Nos, ötödik lettem, elég hülye hibáim voltak, de majd korrigálom a következő versenyre. Végülis a részvétel a fontos.

Készülés
2014. 10. 16. • Lovarda
Olvasási idő: < 1 perc

Ma bemelegítés közben Ildi összerakta a díjlovagló pálya kicsinyített mását. Először én kerültem sorra, és azt beszéltük meg, hogy először megpróbáljuk az extra haladó, vagyis a vágtás számot. Kibo nagyon lassú volt, vágtába egyáltalán nem ugrott be, úgyhogy elölről kezdtük, viszont a haladó számmal, az ügetőssel folytattuk. Ez viszonylag jól ment, de arra kell majd vasárnap figyelni, hogy ne vágjam le a sarkokat és hogy felállítsam az ökleimet. Utánam Luca jött, nekem addig Ildi meghagyta, hogy átmeneteket csináljak lépés és ügetés között. Én viszont továbbmentem és vágtás átmeneteket is kértem Kibo-tól, sőt még lépésből is beugrott vágtába, úgyhogy nagyon megdicsértem őt. Luca után mégegyszer megcsináltam az ügetős pályát majdnem fejből. A végén kétszer másfél kör és egy-egy kör lépés volt.
Lenyergeléskor kérdezte Dóri, hogy van-e fehér nadrágom. Mondtam, hogy fekete van, de eszembe jutott, hogy azt is otthon hagytam, úgyhogy meg kellett várnom egy bácsit, aki hozott egy pont rám való fehér nacit. És ezzel együtt le is késtem az utolsó buszt, úgyhogy hazavitettem magam.