Múlt héten kaptuk meg a beosztást, ami kicsit szerencsétlenre sikerült olyan szempontból, hogy azoknak, akik kint aludtak Simonpusztán a négy napból kétszer is ingázniuk kellett Budapest és a szálláshely között. Egyébként egy baromi izgalmas négy napos konzultáció volt, nagyszerű oktatókkal és számomra megint hatalmas élmény volt.
Mivel a szombat kivételével minden nap Pesten fejeztük be a napot, ezért úgy döntöttem, hogy nem foglalok szállást a hotelbe, ezért előzőleg megbeszéltem Lillával, hogy csütörtök reggel kivételével minden reggel együtt megyünk ki a lovardába és vissza is hoz, így már csak keresnem kellett valakit, akivel csütörtök reggel is ki tudok menni, így körbetelefonáltam a csapatot. Végül Lucával egyeztem meg, hogy ki tud vinni csütörtök reggel.
10. 07. – Csütörtök
Előző nap megbeszéltek szerint háromnegyed 7 után vártam Lucát az Alleehoz közel teljes felszereltséggel, hogy felvegyen és együtt kimenjünk a lovardába.
Órarend szerint fél nyolctól volt lóosztás a Lovaglás gyakorlati alapjai órához és nagyjából a szerint kaptuk a lovakat, ahogy szeptemberben ültünk rajtuk (ezúttal 6-ot), úgyhogy én és Kati indultunk is felnyergelni Betyárt, aki érkezésünkkor a bokszában feküdt. Mondhatni rutinosan felnyergeltük a “póninkat” és miután a többiek is végeztek, kimentünk a nagyobbik fedelesbe 7 lóval (Cinti saját lovat hozott), felült az első csapat. Bemelegítették a lovakat, majd ügetés és cavaletti, először teljes lovardában, majd két kis csapatot alkotva (4+3 páros) nagykörön, íven is cavalettiztek, végül ügetésből állj gyakorlás. Közben két-hárman bementek felnyergelni egy hetedik lovat is, így mire a második csapat került sorra, addigra a hozott ló helyett meglett a hetedik is.
Olvass tovább!A felvételi és a tábor közötti időszakban nem történt sok minden, létrejött a FB csoportunk, kaptunk értesítő emaileket a Lovassportok Csoporttól és a TO-tól a tanévkezdéssel és a beiratkozással kapcsolatban.
Egyet sajnálok azonban, hogy nem jártam el Szandrához edzeni, de – így utólag nézve – szerencsére annyira nem ütközött ki. Remin természetesen sokat lovagoltam, de inkább terepeztünk, mint idomítóztunk.
Az utolsó két hétben izgatottan vártam, hogy elkezdődjön a tábor, egyszerűen fel sem fogtam, hogy szerdától végre azt tanulohatom, amit szeretek és élvezek.
09.08 – Szerda
A reggelt a Testnevelési Egyetemen kezdtük. Hamarabb odaértem, mint az óra kezdése, de már ott voltak néhányan a csoportból, velük beszélgettem amíg be nem mentünk a terembe.
Első óránk Vér Imrével volt, aki a Lovas balesetvédelem órát adta le és miután mindenki mondott pár szót magáról a tanárnak bemutatkozásképp, főként a lovak körüli biztonságról és a tereplovaglásról beszélt, vagy inkább mesélt. Gyorsan elröppent a 3 óra. Az óra első fele után átmentünk egy másik terembe, ahol óra után megejtettük a beiratkozást, illetve a TO is bemutatkozott, és mondtak néhány hivatalos információt.
Ez után mindenki összepakolt és elindultunk Simonpusztára. Laurához csatlakoztam, odafelé beszélgettünk. Megérkezve bepakoltunk a szállodába, majd mentünk is ebédelni, hiszen kb. minden percünket betáblázták.
Olvass tovább!Két-három héttel ezelőtt fogtam Lujzit és kimentünk a bekötőre, csak hogy gyakoroljuk a kézen sétálást és az elválást a másik lótól. Visszafelé azonban még nem volt kedvem visszamenni, így tovább mentünk a sarokig (eddig már kétszer voltunk erre sétálva és sokszor lovagolva). Itt sem volt még kedvem visszafordulni, úgyhogy miután Lujzi legelt kicsit, mentünk tovább.
A következő ilyen visszafordulós pont kb. az odafelé szakasz közepén volt, de itt sem fordultunk vissza, mentünk tovább. Mivel ez a pont kb. az egynegyedét jelentette a minimális körnek, így úgy határoztam, hogy innentől már nem fordulok vissza, mégiscsak lesétáljuk a távolságot.
Eleve kicsit aggódtam, mert a hirtelen ötlet miatt nem vittem magammal pálcát, hogy koordináljam a lovat, ha hülye, de csak az elején mutatta be a trükkjét: tőlem elfelé akart visszafelé fordulni, de egy visszarántással megértettem vele, hogy nem ő dirigál és megyünk tovább. Ettől eltekintve azonban nem volt semmi baj, a kutyáktól sem ijedt meg, pedig körülöttünk csörtettek. Alapvetően elvolt, legelt (a végén a kinti legelőn hagytam enni), de tökre kezelhető volt, sőt egy bizonyos pont után túltette magát azon, hogy vissza akarjon fordulni.
Ezen a sikeresnek mondható sétán felbuzdulva találtam ki, hogy egy olyan napon, mikor nem lesz durván meleg, kisétálok a nagylánnyal a közeli tóra (2+ km), hogy tapasztaljon forgalmat, a vasúti síneket és pláne a tavat (Remi esetéből tanulva ugye).
Már napközben láttam, hogy ha időben végzek a munkával, akkor ma alkalmas lesz megejteni ezt a túrát. Direkt a nyári mesh lovaglónadrágot húztam fel, meg egy edzőcipőt, összeszedtem Lujzit és elindultunk kifelé.
Olvass tovább!Tegnap, miután este bevittük a lovakat a körkarámból a karámukba és mindkét ló a helyére került, akkor, ahogy az lenni szokott, Remény ráállt a földre szórt szénájára és megtörtént a szokás szerinti pisilés, azonban ez a művelet nem volt a megszokott, hiszen mintha máshogy állt volna és látványosan villogtatott, illetve nem erőteljesen pisilt, mint máskor, hanem “csak” csorgatott.
Felcsillant a remény, hogy akkor most!
Írtam Mártinak, hogy mik a jelek, ő megerősített abban, hogy ez valóban a sárlás tünetei.
Minden eshetőségre felkészülve elkezdtem elérhető fedező méneket keresni a neten, Príma még mindig megvolt, mint lehetőség, de találtam más ígéretes mént is.
Másnap nekem fel kellet mennem Pestre, így sajnos nem voltam ott a vizsgálatkor, apu segített Mártinak.
Azonban rossz hírt kellett közölnie: az ultrahang szerint továbbra is 2 cm a tüszője, így el kell fogadnunk, hogy Remény valóban meddő.
Majd a közeljövőben (2-3 éven belül) ki szeretnék próbálni még egy lehetőséget, mégpedig hogy huzamosabb időre össze engedni egy ménnel, hogy “tegyék a dolgukat”, amikor ennek ideje van. Ehhez viszont előbb egy utána kell járni, van-e erre lehetőség.
Majd meglátjuk.
Bori szólt kedden, hogy lenne egy rendezvény a nagycsaládosoknak a lovardában, ahol ők is bemutatóznak, egy kisebb vadászblokkot tartva és lenne-e kedvem menni Tarzannal, aki a golden retrievereket, mint vadászkutya fajta képviselné.
Nyilván rögtön benne voltunk, így szombat fél kettőre beszéltük meg a találkozót, és hogy vigyem a kutya kedvenc játékait.
Szombaton indulás előtt kikeféltem a kutya szőrét és összeszedtem a játékokat, ami éppen sláger volt a kutyánál: labda, frizbee, dummy. Miután rátettem a kutyára a nyakörvet, tiszta izgalom lett és miután én is átöltöztem és elindultam a kocsi felé, a kutya már rég ott várt izgalmában.
Beérve a lovardába leparkoltam a füves pálya mellett, ráraktam a pórázt Tarzanra és kiengedtem őt a kocsiból, majd elindutunk a tömeg felé, hogy megtaláljam a csapatot.
Nem kellett őket sokat keresni, a füves pálya túloldalán voltak a fák alatt. Ott volt Petiék két magyar vizslája, egy erdélyi kopó és gazdája, illetve Dávid és német vizslája. Na meg persze mi Tarzannal.
Kettőkor aztán felsorakoztunk a nagyobbik négyévszakos pálya mellett és Peti vezetésével bementünk a pályára és egy vonalban felálltunk a közönséggel szemben. Peti apukája volt a speaker. Először felsorolta a nevünket, ismertette a megjelent kutyák fajta- és hasznosítási jellemzőit, mialatt az a páros akiről épp szó volt, megtett egy nagy kört. Végül a vizslák bemutattak egy-egy apport gyakorlatot, de én nem voltam benne biztos, hogy Tarzan mit csinálna, így inkább mi nem apportoztunk. A megválaszolt kérdések után szétszéledtünk a pályán és jöhettek az érdeklődők simogatni, játszani a kutyákkal.
Sokan jöttek hozzánk Tarzant simogatni, de sokan versenyeztek azért, hogy ki dobja el a labdát vagy a frizbit a kutyának. Kellemes meglepetésemre kb. 20-25 dobást tolerált, utána csak szimplán nem érdekelte, de már így is meg voltam vele elégedve, hiszen sokkal többet csinált, mint amit elvártam tőle (egyáltalán visszahozta a labdát). Nagyon sokan simogatták őt, szeretgették, ami ahogy láttam, a kedvére volt. 15-20 perces “közönségtalálkozó” után lementünk a pályáról és jött a következő program.
Mi még maradtunk, megnéztem az utánunk következőket: a lovasok mutattak be egy futószáras-, osztály-, ugró- és karüsszel bemutatót Robi vezetésével. Találkoztam Vilivel, Á. nénivel, beszélgettem velük. Miután végetért a lovasok bemutatója, elköszöntem Petiéktől és elindultunk haza. Tarzan a bemutató alatt végig ügyesen mellettem feküdt, nem kellett feleslegesen rászólnom, úgyhogy nagyon ügyes volt.
Eljött a várva várt nap. Mondanom sem kell, hogy gyomorgörccsel keltem. Indulás előtt még gyorsan leszaladtam a boltba, vettem a mai napra reggelit és innivalót, majd visszérve gyorsan összepakoltam és indultam is a felvételi helyszínére, a Ludovikára. Az indulás kicsit korai volt, de már nem akartam várni. Utólag nézve nagyon okos döntésnek bizonyult, hogy tavaly ősszel a Ludovikára jártam edzésre, így ma reggel könnyen odataláltam. Beérve a területre először is kerestem egy illetékest és egy kedves lány útba igazított, hogy mivel korábban értem be, nyugodtan öltözzek át annak ellenére, hogy a kiküldött tájékoztató szerint erre külön időt adtak. Így hát egy másik felvételiző lánnyal együtt átöltöztem fehér versenyingbe és zöld lovaglónadrágba, majd megkerestem a termet, ahol a tájékoztatót tartották. Bent lepakoltam és vártam, hogy a többiek megérkezzenek és elkezdődjön a program.
Mivel a csapat fele nem érkezett meg 9 órára, feltehetően a reggeli dugó miatt, így a köszöntő beszédek helyett rögtön az adminisztrációval kezdtük. Kb. negyed óra múlva mindenki befutott, és miután ők is végeztek a papíros dolgokkal, Petra, Anna majd Zupi köszöntött minket, belefoglalva a nap programját és azt hogy a lovarda kérésére lókímélés miatt félbeszakíthatják a felvételi program lovaglását, illetve részben szintén lókímélésből döntöttek úgy, hogy a rajtengedély vizsgával rendelkezőknek nem kellett lelovagolniuk a felvételi programot (ők a felvételi folyamán a lelátón nézték a felvételiző lovasokat). Természetesen mindenki lelkesen hallgatta őket.
Olvass tovább!