FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Szilveszteri találka
2013. 01. 01. • R. R.
Olvasási idő: < 1 perc

Hivatalos voltam egy találkozóra a lovardába, hogy megünnepeljük a szilvesztert. Sokan voltak már ott, mire odaértem. Beszélgettünk, pezsgőt bontottunk és ittunk. Utána kivitték a többiek a lovakat a bal oldali homokos pályára. Fel alá nyargaltak, élvezték a szabadságot. Ezután mindenki elhelyezkedett a karámkerítés körül és lefényképezték az egész bandát. Ez után nem sokára szóltam anyunak .

Robiék után
2012. 12. 30. • Kristály
Olvasási idő: < 1 perc

Délután kettő körül anyu szól, hogy a vadkerti úton elhaladt egy lovas, meg mégegy, meg mégegy… Összesen asszem hatan. Mindegy is, szerintem/ünk a Robiék voltak (fb alapján be is igazolódott). Nem terveztem velük menni, de kb. egy óra múlva felnyergeltem és elindultam "utánuk". A körtés után fordultak le, és egészen a nagy kanyarig mentek, sőt azon is bőven túl. Végül egy fenyves után lekanyarodtak egy csapásra, amit egyszerűen nem tudtam megoldani, így visszamentem az útra és az első bal oldali leágazásnál lekanyarodtam, majd megint egy lehetetlen helyre értem, de nem adtam fel. Végül valahogy rákeveredtem a hazavezető útra és a "sarki" tanyánál lyukadtam ki. Huhh. Jó volt. És ami vicces, hogy azon az úton, amelyikre rákeveredtem, megint ott volt a csapat nyoma. Azt hiszem, két óráig tartott az út. Összességében élveztem, mert megint új helyeket fedeztem fel.

Városban
2012. 12. 16. • Kristály
Olvasási idő: < 1 perc

Újabban már nem is az erdőbe járok, hanem "asztfaltterepezek". A város széli lakótelepet járom be. Múltkor elmentem a Sóstó Csárda mögötti utcában, hogy megnézzem, mi a helyzet a Robiék régi helye mögött. Odafelé egy dán doggal találkoztam, de szerencsére a gazdája megfogta, szóval nem lett semmi baj. Igazából csak azért járok erre, mert jó érzés új helyeket megismerni, illetve mert a tanya környékén már minden ösvényt ismerek a közelben, és kb. egy óra lovaglás kell ahhoz, hogy kiérjek az ismert körből. Van amikor meg nincs időm ennyire.

Első hó
2012. 12. 09. • Kristály
Olvasási idő: < 1 perc

Leesett az idei első hó, én pedig ma ki is használtam az alkalmat és vastagon beöltözve befogtam Kristályt. Elvittem anyuékat egy körre, és én is mentem még egy kicsit. Utána mehetett Kristály pihenni (= szénázni). Délután pedig jöttek az ismerősünk a szánkóért. Közben apu bement a városba, és amikor visszaért, mondta, hogy a három lovast, meg a szánkót látta a Sóstónál. Gyorsan öltözés és íziben felnyergeltem. Tulajdonképpen nem is tudtam merre vannak, de sejtettem hogy bent vannak a városban az egyik kocsmában. Pisti már visszajött, épp láttam lenyergelni. Elindultam a kocsma felé: át az ötvenhármason, a lakodalmasháznál pedig elkanyarodtam balra. Viszont az egyik lovassal találkoztam, aki útba igazított: a halászcsárdánál vannak. Oké, irány vissza. Az ötvenhármas melletti kerékpárútnál kicsit necces volt a dolog, de Kristály megszokta a keskeny utat. A fiúkat pedig meg is találtam. Kicsit beszélgettem velük, majd indultam is vissza. (hazafelé, pedig a kanyarban (a baromfitelepnél) találkoztam a földrajztanárommal (biciklivel volt))

Egy kis szétfagyás
2012. 12. 09. • R. R.
Olvasási idő: < 1 perc

Pénteken átjött hozzánk Kati is, mivel tegnap Bécsben voltunk a karácsonyi vásárba. És nem volt ellenére, hogy a hidegben elmenjünk lovagolni. A lovaglás a hidegben még az utolsó pillanatban is kétséges volt és bár úgy beszéltük meg, hogy Kati is lóra fog ülni, hogy ne fagyjon szét, erre nem került sor. Biosz után gyors átöltözés az autóban mindkettőnknek, de már így is késésben voltunk, de szerencsére nem csak mi, hanem a többiek is. Hannát kaptam, de közben őt már nyergelték, így gyorsan leápoltam Floridát, aki szintén ki volt jelölve lovaglásra. Végül kimentünk a bal oldali pályára, fél lovardára. Végig ott lovagoltunk, végig lépésben vagy ügetésben. Félidőben jött valaki, aki megnézte Zoli lovát, mármint a lovat, akin lovagolt. Zoli ugratott párat. Aztán bementünk és lenyergeltünk. Nem mondom, mindannyian szét voltunk fagyva és jól esett az autóban levő meleg.

Segítettek
2012. 11. 24. • KristályMóric
Olvasási idő: 2 perc

Ismerősünknél lovagol két lány, akik hétvégén járnak hozzá. Múlt héten beszéltünk vele Móci hülyeségéről, és felajánlotta, hogy átjönnek a lányok: Nelli és Nóri. Lovaskocsival jöttek, hoztak nyerget is. Először felszereltük a Mócit, de ő meg annyira ellenére volt, hogy tisztára leégetett. Úgy kezdődött, hogy a karámban nem engedte magát megfogni, később pedig rajta volt már a nyereg és épp a kantárat akartam rátenni, mikor kitépte magát a kezemből és beszaladt a karámjába. Na ott szenvedtünk vele vagy öt percet. Végül sikerült megfogni, és nem érdekelt, kötőfékre felraktam a kantárt és kész. Nóri felült rá, addig felszereltük a Szellőt és a Hajnalt. Én ültem az idősebbikre (nem tudom, melyik az ő neve), majd kerültünk párat a lucernáson. Móric elemében volt: bakolt, rúgott, stoppolt. De Nóri győzött. Aztán felvetődött a kérdés, hogy kimegyünk terepre. Én átnyergeltem Kristályra, Nelli pedig az idősebbik pacira. Elindultunk. Arra terveztem menni, amerre Timivel mentünk először, de két helyen is ki voltak engedve a kutyák, így tettünk egy kicsit nagyobb kerülőt. Az elején Móci makacskodott, de a pálca segített. Meg egy helyen vágtáztunk (a többiek), aztán Kristály ugrott egyet, nagyon meglepett. Visszafelé pedig én voltam az utolsó és az idősebbik paci kirúgott Kristályra és az arcom előtt 15 centire volt a patája. Huhh. Rögtön visszamentem középre, hogy ne forduljon elő mégegyszer. Végül hazaértünk. Mindhárom ló csurom vizes volt.