EquestrianBlog
Első társas terep
2012. október 13., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Pénteken rámírt Cs. Timi, hogy kár, hogy nem beszéltünk a felsőszállási bulin (hamarabb mentem el, mert Kristtel be kellett mennem a loviba, gyakorolni a versenyre), és hogy ma mehetnénk-e egy terepre. Megbeszéltük a találkozót: a kerítés sarkán, 3-kor várom.
Ma, nyelvvizsga után pihentem két órát, majd elkezdtem felöltözgetni, végül háromnegyedkor felnyergeltem Kristet és kimentem a bekötőhöz. Nemsokára jött Timi is Tündérrel, a csikót, Zafírt otthon hagyta, hogy ne aggasson nekünk. Én vezettem, mivel nem ismerte a helyet, nemrég óta kezdett terepre járni. Sokat beszélgettünk, minden féléről: suli, jövő, lovak. Az elején, mielőtt Timi megjött, visszaküldtem a kutyákat, mert jönni akartak, de Panka nem bírta ki, így végig követett minket. Jól viselkedett. Egy jó helyen elkezdtünk ügetni / vágtázni és Panka megijedt Tündértől, és megugrott, ettől meg Tündér ugrott meg, kibakolt, Timi pedig szerencsére fentmaradt. Ezután egy kicsit léptünk, mert örömködtünk, hogy fentmaradt, ugyanis eddig nem sikerült neki. Találkoztunk még barom motorosokkal, meg megvolt a napi jótétel. Ugyanis odafelé egy nénike segítséget kért, hogy üzenjünk a lányának a telefonján, mert ő nem ért hozzá. Megpróbáltuk, nem volt elég pénz a telefonon, így az enyémen üzentem. A lánya visszahívott az enyémen, én pedig nehezen odaadtam az asszonynak a telefont, mert félt a lótól. Beszélt vele, hogy hívja fel az övén. Megvártuk, míg felhívja az asszonyt és indultunk tovább. Jó nagyot kerültünk + még hazakísértem Timit. Ekkor már Krist igen el volt fáradva. Náluk lenyergeltem, pihent fél órát. Én addig ettem egy finom kapucsínós sütit, majd indultam vissza. Végül hatkor, majdnem sötétben hazaértem.

Elmaradások
2012. október 5., péntek
Olvasási idő: < 1 perc

Huu, nagyon elmaradtam az írásokkal. Igazából nem volt hozzá kedvem, de lassan össze kell szedni az emlékeket és elkezdeni írni. Mert elfelejtődik. Röviden annyi, hogy befejeződött a lókeresés, nálunk van Móric, egy ideig. Voltam versenyen, méghozzá Kristályon (is). Illetve lehet, hogy lovarda váltás következik majd be. Az eseményeket az adott napra írom, így majd vissza kell keresni.

Első Kristályos – a verseny
2012. szeptember 30., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Ma reggel hétkor keltem, fél nyolcra bent voltunk, megetettem Kristályt. Én addig kipakoltam az autóból. Fél óráig pucoltam több-kevesebb sikerrel, majd felnyergeltem és kimentem a gyakorló pályára. Volt egy "kis" tömeg. Először a manók jöttek, akiket vezetnek kb. 3-7 évesek. Utána jött a kezdő ügyességi, amiben Kristállyal indultam. 13. voltam, a pálya a következő volt: start – kulcs – 2 bólya egymás mellett, egy vonalban – kereszt – szlalom – kapu – kapu, fordítva – bólya – cél. Ezt jól meg is csináltuk,, ahogy vártam, Krist a szlalomnál és a kapunál belassult, amúgy szépen ment. Hibátlant, harmadik legjobb idővel.
Ezután Kristet átadtam Nórinak, had legyen rajta. Én pedig Gazsiva ültem, hogy gyakoroljunk. Még ügetésbe sem volt hajlandó menni. Szilvi bíztatott, hogy kerüljem meg a benket ügetésben (!) és úgy köszönjek a bíróknak. Ezzel szemben végig lépett a drága. Végül start, én meg szétrugdostam a drágát, végül beindult, sőt egy kis vágtát is megengedett. Így tettünk meg egy hibátlan kört, ötödik legjobb idővel (ki gondolta volna). A pálya ugyanez volt, mint a kicsiknél. Gazsit odaadtam Briginek, mivel utánam jött, megvártuk az eredményhírdetést, aztán bevittem az öregemet, vagyis Nóri belovagolt vele. Kapott két óra pihenőt, addig megebédeltünk, végül kettőkor hazaindultam vele, zsebemben két éremmel, két tábla csokival és egy kupával.

Első Kristályos – előzmények
2012. szeptember 29., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Ma rendezték meg Robiék a Regruta Gyermek Ügyességi Lovasversenyt benn a Laktanyában. Persze ennek is volt előzménye.
Amikor megtudtam, hogy lesz verseny, rögtön tudtam, hogy Kristállyal is fogok indulni. A kezdő (lépés-ügetés) ügyességiben. A vágtásban meg Gazsival. Előtte, csütörtökön bementem a Szilvihez, hogy mi lenne, ha megyek Gazsival is, mondta, hogy kicsit későn szólok, de tőle mindegy. Meg mi lenne, ha beviszem Kristet szombaton, hogy ne reggel hétkor keljen belovagolnom, hanem délután. Ezt már nem helyeselte annyira Végül azt is megbeszéltük, hogy ma 5-kor találkozunk és gyakorlok Gazsin.
Ma háromkor már lovat pucoltam, háromnegyed négykor még nem végeztem, de már indulni kellett volna. Végül felnyergeltem és elindultam. Előrelátóan vittem magammal pálcát, ami jól is jött a szokásos helyen. Bár a sok kő és a fájós pata miatt lassan haladtunk, de végül beértünk. Brigi Gazsin gyakorolt, Fanni pedig Nifti-Fiftin (Vandát elvitték, ő az új ló).  Robiék is pont akkor edzettek, én egy darabig a pályán kívül álltam és beszélgettem Kristályról (sokan azt mondják, nem is látszik rajta a 19 év – hát nem is). Végül bementem a bal oldali pályára, hiszen oda voltak felállítva az akadályok. Párszor végigmentem Kristállyal az akadályokon. Először még csak lépésbe vette, de aztán a legtöbb már ment ügetéssel is. Végül szóltam apunak, hogy jöjjön be, hozza a takarmányt. Még Nóri felült rá kipróbálni, be is lovagolt vele, majd lenyergeltem. Bevittem a Dzseni helyére, ahol a szüretin is volt. Megetettük, a felszerelést betettük a kocsiba és jöttünk haza. Gazsira fel sem ültem.

KÁN 2012
2012. szeptember 23., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap voltunk a Kaposvári Állattenyésztési Napokon, részben anyuéknak munkája révén, részben pedig egyetemlátogatás miatt, mert szeretnék ide (vagy Gödöllőre) járni. Hogy konkrétan mire, azt még nem tudom, csak annyit, hogy ez a kettő egyetem jöhet szóba (vagy esetleg egy lovarda-közeli hely). A lényegre visszatérve: KÁN.

Péntek délután indultunk és először a szálláshelyünkre mentünk, majd szétnéztünk Igalon. Szombat reggel mentünk is át Kapsvárra. Korán ott voltunk, így még volt időnk a tíz órakor kezdődő Mészáros Gyula-előadás előtt. Így meghallgattunk előtte egy tenyésztésről szóló előadást, ami érdekes volt, mindenféle statisztikákat mutattak, amik a lovak tenyésztéséről szóltak. Aztán jött MGY előadása, elmondta dióhéjban, hogy mit kell tudni a természetes lókiképzésről, aztán mesélt a rekordjáról, amiben nem tudom hány km-t tett meg a lova mellett futva, illetve lovagolva segítség nélkül. Mármint a lovon nem volt sem kantár, sem nyakmadzag. A bemutató után bementünk az Egészség Napra, meghallgattunk egy előadást, majd mentünk a kiállításra. 

Olvass tovább!