EquestrianBlog
Vanda
2012. június 21., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap voltam lovagolni. A Vandára kerültem futószáron, mivel rajta csak futószáron lehet menni, ugyanis szabadon kész öngyilkosság. Mikor megérkeztem, Szilvi pont Susy-t (Szüzi) nyergelte, gyorsan ugratott vele, én közben leápoltam Vandát. Kész lett Szilvi, felnyergeltük az arabot, majd Szandi egy kicsit kivitte futószárra, közben Szilvi elnent. A felénél kb. átvettem a futószárazást. Tök aranyos amúgy, parancsszóra megy minden. Igen ám, de közben a pálya másik oldalán építették a díjlovagló négyszöget és a fehér lécek, amiket odavittek, tökre idegesítették és megbolondult. Megjött Szilvi, átvittük a másik pályára, ott még ment egy kicsit, majd felültem rá. Szinte végig ügetés volt, nagyon aranyosan ment. Végül bevittük, lenyergeltük. Majd jött Ígéret, akit Szilvi lovagolt. Azt mondták, hogy tök neveletlen a ló, meg minden, mert előzőleg egy pasi lovagolta. Aki, mint kiderült, nem tud lovagolni, mert Ígéret nagyon ügyesen ment. Addig amíg láttam, mert közben jött értem anyu.
Lovaglás közben megbeszéltem Szandival, hogy ma fél hétkor találkozunk a madárnál a Sóstón. 

Várunk…
2012. június 19., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Az incidens óta nem történt semmi. Krist hol tejel, hol nem. A rosszullét utáni másnapon kivittem futószárazni, mintha baja se lett volna.  Tegnap kicsit kifejtem, az első cseppek mind átlátszóak voltak, csak a leges legutolsó volt tej. És szintén tegnap volt nálunk a kovács, ő azt mondja álvemhes. Én meg azt, hogy nem. Mindegy is, megkörmölte a lovakat, Kristnek nyírrothadása van, Betadine-t már beszereztünk, már csak az SBC-t kell. Ezen kívül minden nap ki kell kaparni a patákat, amit eddig elég rendesen elmulasztottam.

Valami, de mégsem
2012. június 15., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap délután kivittem Kristet legelni. Vígan neki is látott, hanem egyszer csak hopp, abbahagyta a legelést és bement a karámjába. Pont etetési idő volt. Megkapta a zabját. Hozzá sem nyúlt, nem legelt és szénát sem evett. Halálra aggódtam magam, hogy mi van, ha mégis kólika. Kihívtuk egyik ismerősünket, aki állatorvos, fél kilenckor megjött, én pedig majd sírtam az idegességtől és az aggodalomtól, hogy mi a baja, mert az ellés jeleit is felfedeztem és a kólikáét is. A kólika mellett szólt, hogy nem eszik az ellés mellett pedig, hogy pihenteti a hátsó lábát, kiáll a hátsó lábaival (a elsőkön normálisan áll, a hátsókat pedig kiteszi hátra és beterpeszt). E mellett levert volt, keringett a karámban, le akart feküdni. Na szóval, kijött a doki és ránézett: ez vemhes?! (Tényleg kicsi a hasa.) Aztán tüzetesebben megnézte: tejel, beesett egy picit a horpasza, a hátsó lábai sem a normális állapotban van, és a hasa a bordaív alatt eldeformálódik (ez már kb. két napja). Meghallgatta, van bélhang, a kötőhártyája normális. Légzése és pulzusa is oké. Nincs itt semmi kólika, hanem lehet, meg fog elleni. És megnézte azokat a jeleket is: érezte a méhösszehúzódásokat, és talán egy csikórúgást is. Megkönnyebbültem. Aztán fél 11-kor lementem még megnéztem, feküdt a drága. Aztán elmentem aludni. Most, reggel ötkor is megnéztem: semmi. Kicsit nagyobb a pérája, mint tegnap, még mindig levert és tisztán látszik, hogy össze van járva a karám. Most reménykedünk. 

Tejel
2012. június 13., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap voltak nálunk, lovasok is. Így kívülről azt mondták, hogy nem vemhes. Igen ám, de amikor bementek, és egy picit fejték, jött a tej. Meg a csöcs előtti ér is duzzad. Szóval halkan izgulunk. Péntekre van kiírva.

Gazsi
2012. június 7., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Ma voltam lovardában. Szilvi úgy fogadott, hogy délelőtt elvitték Leo-t, így Gazsira ültem (kisbéri, sárga mén, nagyon aranyos). Egy lánnyal (nemtom a nevét) gyorsan felnyergeltünk, közben Szilvi felült az Agrira. Kivittük a pályára a lovat, ott felültem rá, és hajrá. Ügettem egy csomót, meg vágtáztam is. Az ügetése tök kényelmes, a tanügetése is, de a vágtában már dobál. Leot jobban ki tudom ülni. Végül leléptettem, beszélgettem a lánnyal kiderült, hogy a város másik felében lakik, és akár együtt ki is mehetünk terepre. Bementünk, lenyergeltünk, majd egy másik lovat, Masnit nyergeltük fel. Masni olyan ló, aki ha kikötöd, képes magát felakasztani. Szóval fogtam, míg a lány leápolta, aztán jött Szilvi és felnyergelte. Kiment vele a pályára, bemelegített, majd ugratott. Tök magasat mentek, kb. mint a ló szügye. (Nem túl nagy a ló, Kristnél kisebb). Jövő héten ugyanekkor, ugyanott.