Paci futam:
Résztvevő lovak száma: 5 ló
Helyszín: nálunk
Első három helyezett: Kristály, Remény, Móric
Utolsó két helyezett: a két shetlandi a szomszédból – akik még mindig nem értek be a célba.
Kb. így jellemezhetem az elmúlt 1 órát.

Ezt értem ki a facebookra, miután minden ló a helyére került.
Viccet félretéve. 9-kor jön be apu, hogy mit keres Móric a Kristályékkal egy karámban. Mellesleg két shetlandi a szomszédból kint legel a lucernáson. Anyuék már hivták a gazdájukat, de nem vette fel. Én rögtön szaladtam kifele, megnézni a shettiket. Egy pej volt és egy fekete-tarka. Vittem a bikakötelet, odamentem a pejhez, aki hagyta, hogy felrakjam a nyakára. Vezettem befelé. De jött apu, hogy ne befelé vezessem, hanem majd hazafelé. Elkezdtem arra vezetni, aztán mikor egyszer megállt legelni, én ráhasaltam. Fél perc múlva megelégelte, hogy rajta vagyok, kirúgott, kicsit meg is ütötte a kezemet, én meg ettől elengedtem a szárat, ő meg elszaladt. Jó akkor fogjuk meg, hogy levegyem a szárat, utána pedig megvárjuk míg megjön a gazdájuk.
Már jöttünk befelé, amikor Móric megcélozta rúgásával Remit, de mivel Kristály folyton védi, ezért őt találta el. Oké, akkor nem várunk esti vacsoráig (vagy legalább is a lovaglásig), visszaköltöztetjük Móricot a helyére. Először Mócit próbáltam megfogni, de ő meg rámrúgott, és ha nem ugrok két lépéssel arrébb, akkor bizony fejbe is talált volna. Végül bikakötéllel megfogtam Kristályt, és úgy gondoltuk, hogy majd Remi megy utána és Móricot majd átvezetjük. Hát ők nem így gondolták. Mindhárman átzúztak a kapun, Kristályt gyorsan visszavezettem, és elengedtem benn a karámban. Addig a másik kettő full vágtába megkerülték a fóliasátrakat. Remit próbáltam megfogni, először simán, utána egy kis zabbal, de nem kellett, mert bement magától.
Móriccal kergetőztem egy kicsit, közben apu kinyitotta az ő karámját. Nem jártam sikerrel, hanem jött a két kicsi shetti. Móric udvarolt a pejnek, de pej vagy nem találta Mócit elbűvölőnek, vagy harcolni akart herélt létére (is), így full vágtában megkergette Mócit. Móric meg szaladt előle. Vicces látvány volt. Végül bemenekül a karámjába a shettik elől, mi meg gyorsan rázártuk a karám ajtót. Még megkergettem ostorral a két kicsit, és bejöttem.
Az még rejtély, hogy Móric hogy ment át Remiék karámjába.

Most, hogy nem kell nyelvvizsgára készülnöm (és remélem, hogy csak jövőre kell legközelebb – majd pénteken kiderül), így egy picit több időm van. Elhatároztam, hogy megint fogok járni Szilvihez lovagolni, és meg fogok tanulni ugratni. Szünetben fel is hívtam, ma 3-ra beszéltük meg az időpontot. Oda is értem, a lovász bácsi mondta, hogy figyeljek Niftire, mert már dél óta fekszik. Viszont nem volt kólkára utaló jele, csak szimplán lefeküdt. Végül 3 után típ perccel befutott Szilvi is és Fanni is. Én Gazsit nyergeltem, majd miután kész lettem, segítettem Fanninak is Latabárral. Brigi még nem jött meg, így elindultunk ketten a füves pályára. Először nagykörön köröztünk Szilvi körül, majd kimentünk fél lovardába. Gazsi nem igazán akart együtt működni, nem akart ügetni. Amikor meg ügetett volna, akkor lépésből rögtön lépés tempójú hintavágtába kezdett. Jó volt, de nem a megfelelő. Aztán még az elején sántított is. Egyszer megkerültük az egész füves pályát lépésben, utána még egyszer megtettük a fél lovardát ügetésben. Közben megjött Brigi is és felült a Gazsira.
Jövő hét, péntek, 3 óra.

Ma Timivel lovagoltunk egyet. Úgy kezdődött, hogy elé mentem a Latyak-tanya-elágazásig. Ott le is kanyarodtunk és arra mentünk minden felé. Konkrétan elmentünk a Latyak-tanya előtt, majd egy, már általam megjárt úton kijutottunk az olajosok útjára. Jöttünk visszafelé és ahol R.-nál szokott lenni a buli, lefordultunk és végül a Jung-tanya mögött/mellett kötöttünk ki. Átmentünk a kövesúton. Itt megpróbáltam Kristet beugratni vágtába. Tündér már fullban ment, Krist meg őrület tempóval ügetett. De nem akar beugrani, sehogy sem. Végül az öregasszony házánál ráfordultunk a hazavezető útra, és ennyi. Timinek megmutattam az itthoniakat, ettünk sütőtököt, majd kikísértam a bálákig és ment haza.

Elegem volt az itthoniakból és még volt időm lovagolni, így lóra ültem. Nagyjából arra mentem, amerre kb. egy évvel ezelőtt eltévedtem. Vagyis nagyjából megkerültem errefelé a tanyavilágot. Azt hiszem, másfél-két óra volt az egész. Viszont volt egy olyan szakasz, amin ha lehet, nem szeretnék többet arra menni. Felénk sokfelé fúrják a kutat, hogy elérjék a gázt és a környéken mindenhol leraknak betontömböket. Nos az út egy kb. negyed órás szakaszán tömböket raktak le, ami ráadásul dimbes-dombos is volt, így nem lehetett gyorsabban haladni, mint lépésben. Jó volt a terep, szerintem egyszer Timit is elviszem erre.

Pénteken rámírt Cs. Timi, hogy kár, hogy nem beszéltünk a felsőszállási bulin (hamarabb mentem el, mert Kristtel be kellett mennem a loviba, gyakorolni a versenyre), és hogy ma mehetnénk-e egy terepre. Megbeszéltük a találkozót: a kerítés sarkán, 3-kor várom.
Ma, nyelvvizsga után pihentem két órát, majd elkezdtem felöltözgetni, végül háromnegyedkor felnyergeltem Kristet és kimentem a bekötőhöz. Nemsokára jött Timi is Tündérrel, a csikót, Zafírt otthon hagyta, hogy ne aggasson nekünk. Én vezettem, mivel nem ismerte a helyet, nemrég óta kezdett terepre járni. Sokat beszélgettünk, minden féléről: suli, jövő, lovak. Az elején, mielőtt Timi megjött, visszaküldtem a kutyákat, mert jönni akartak, de Panka nem bírta ki, így végig követett minket. Jól viselkedett. Egy jó helyen elkezdtünk ügetni / vágtázni és Panka megijedt Tündértől, és megugrott, ettől meg Tündér ugrott meg, kibakolt, Timi pedig szerencsére fentmaradt. Ezután egy kicsit léptünk, mert örömködtünk, hogy fentmaradt, ugyanis eddig nem sikerült neki. Találkoztunk még barom motorosokkal, meg megvolt a napi jótétel. Ugyanis odafelé egy nénike segítséget kért, hogy üzenjünk a lányának a telefonján, mert ő nem ért hozzá. Megpróbáltuk, nem volt elég pénz a telefonon, így az enyémen üzentem. A lánya visszahívott az enyémen, én pedig nehezen odaadtam az asszonynak a telefont, mert félt a lótól. Beszélt vele, hogy hívja fel az övén. Megvártuk, míg felhívja az asszonyt és indultunk tovább. Jó nagyot kerültünk + még hazakísértem Timit. Ekkor már Krist igen el volt fáradva. Náluk lenyergeltem, pihent fél órát. Én addig ettem egy finom kapucsínós sütit, majd indultam vissza. Végül hatkor, majdnem sötétben hazaértem.

Huu, nagyon elmaradtam az írásokkal. Igazából nem volt hozzá kedvem, de lassan össze kell szedni az emlékeket és elkezdeni írni. Mert elfelejtődik. Röviden annyi, hogy befejeződött a lókeresés, nálunk van Móric, egy ideig. Voltam versenyen, méghozzá Kristályon (is). Illetve lehet, hogy lovarda váltás következik majd be. Az eseményeket az adott napra írom, így majd vissza kell keresni.