FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
És velünk mi van?
2012. 02. 03. • BeniKristályMásPankaRemény
Olvasási idő: 3 perc

Régen írtam blogot, az tény, de hogy a kutyákról még régebben, az már baj. Ezért szeretném most megírni ezt az összefoglalót róluk. 

Tudom, hogy mindig azt mondom/írom, hogy a kutyák jól vannak, köszönik szépen, de ha belemegyünk a részletekbe, van pár apróság jó és rossz értelemben is.
Beni sántít. Úgy két hete felkarcolta jó mélyen a hátsó lábát, egy ideig nem is állt rá, és most, ha eszébe jut, még mindig sántít, holott a seb már rég begyógyult. És az, hogy nem állt rá egy ideig, eléggé legyöngítette a lábát, és amikor ráállt a fájós lábára, a csánkja a földet verte szó szerint. Ma már nagyjából rendesen áll a lábán, bár néha kicsit lejjebb van a csánkja a normálisnál.

Olvass tovább!

Külön, de mégis együtt
2012. 01. 15. • Lovak
Olvasási idő: < 1 perc

Tavaly ilyenkor már rég kint legeltek a lucernáson. Most azonban féltem őket együtt kiengedni, külön meg pláne. Miért? Kristály oké egyedül, de Remit megfogni nehéz lenne. Az együttlevéstől meg totál alaptalanul féltem.
Ma viszont megtört a jég és fél órára kiengedtem őket a legelőre (=lucernás). Először kiengedtem a Kristet, futott egy picit (közben Remi megőrült a karámban), majd a Remit is, ő pedig rakétaként lódult kifelé. Ott hagytam őket.
10 perce, etetéskor behívtam őket, mivel Krist a legelő egyik, Remi meg a másik oldalán legelt, így Remi odafutott az anyjához, majd együtt elindultak befelé. De nem ám a karámba, hanem be az udvarba. Onnan Krist karámjába. Miután Remi mindent végigszaglászott, kiment én pedig gyorsan le tudtam zárni a karámot. Mivel a sajátjába nem akart bemenni (és a kötőfék sem volt rajta), így a hasánál fogva jött be velem, vagyis tartottam a kancsóba a zabot, ő pedig követte.
Remélem nem lesz rutin ebből a "nemakarokbemenni, hátgyerünkbeazudvarba" dologból, mert nem nagyon szeretem. Mellesleg ilyenkor be kell csukni a kutyákat, mint ahogy erre rájöttem.

Boldog Új Évet!
2011. 12. 31. • Remény
Olvasási idő: < 1 perc

Boldog új évet!

Rájöttem, Remi nem szereti a póni sütit: kiköpi a drága. Mindegy, holnap adok még neki és majd meglátjuk, hogy még mindig nem tetszik-e neki. Kristály az eszi. Amúgy ma lefutóztam az "öreget". 🙂

Póni süti
2011. 12. 24. • FotóblogMás
Olvasási idő: < 1 perc

Mivel a lovaknak nincs szükségük semmire, így azt találtam ki – hogyha már benne vagyok a sütésben -, hát sütök nekik is. A PonyClubos alkotókönyvet követtem, bár annak a leírása kicsit aránytalan. Leírom, én mit csináltam.
Hozzávalók:
– 2 csésze víz
– 2 répa
– 5 csésze fehér liszt
– 2 cs. vaníliás cukor
– 3 csésze zab(pehely)liszt
Elkészítés:
A répát lereszeltem, hozzáöntöttem a vizet, majd a lisztet, a cukrot elkezdtem kanállal keverni. Majd miután meglett a ragacsos massza, hozzáöntöttem a zablisztet és összegyúrtam. Ezután kinyújtottam 1 ujjnyi vastagra. Én előkerestem a legkisebb pogácsaszaggatót és azzal szagattam ki, de persze bármilyennel lehet. Vajjal kikent tepsibe beletettem a a formákat, majdnem egymás mellé, mert nem dagad (így elég sűrűre lehet tenni). 20-25 percig sütöttem takarék fokozaton (nekünk gázsütőnk van), de addig ajánlatos sütni, míg az alja egy kicsit meg nem barnul. Nekem ezzel a mennyiséggel két és fél (a képen látható) tepsi mennyiségű jött ki.

Képekben:

A tésztaSzaggatásFormák a tepsibe kerülnekSütés előtt.KisütveTálkában

Macskák képekben
2011. 12. 24. • FotóblogMacskák
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap(előtt) fényképeztem a mcskákat, mert hát ők bent vannak és könyebb őket fényképezni. Hoztam is belőle pár képet, hogy megmutassam kik is ők.

 

Helyzetjelentés
2011. 12. 20. • MacskákMás
Olvasási idő: < 1 perc
Lovaskocsi

És amit nagyon remélek, hogy meg lesz a kocsi. Ugyanis valószínűleg cserélni fogunk zabot lovaskocsira. Én még nem tudok róla semmit, anyuék mesélték. Remélem a napokban majd megnézzük. A hámot meg majd beszerezzük. Ismerősünk azt mondta, hogy mivel ügető, ezért érdemes farhámot venni azért, hogy leszoktassuk a rohanásról (na ezt kétlem, max könnyebben lefékezhető).

 

Macskák
Szemtelenek. De nagyon arik. Már mindkettőt meg bírom simogatni, de nem mindig hagyják. Majd idővel természetesen lenyugszanak és tűrnek. Amúgy megvan a napirendjük: mindig akkor játszanak, mikor tanulnom kéne. Játékuk általában rohangálásból és birkózásból áll. Na, meg néha felpofátlankodnak az asztalra (bocsi a kifejezésért). De azért jó hozzájuk hazajönni suli után.