Bár Szilvi azt mondta, majd csak augusztusban szoktassam hozzá a nyerget, de én nem bírok magammal. Így felnyergeltem a drágát. Nem olyan hűde szorosra húztam meg a hevedert, csak amolyan éppen szorosra, hogy menet közbe ne csússzon el. Nem csinált semmit, végig tök nyugisan állt. Végül vezetgettem egy picit, meg a vezetőszárral furóztam egy picit. Öt perc múlva láttam, hogy kezd elege lenni belőle, így gyorsan kikötöttem és levettem róla.
Ugye mára volt megbeszélve a Sóstói találkozó Szandival. Én fel is nyergeltem, el is indultam, csak hát már az utolsó előtt kanyarnál voltam, mikor rezeg a telefonom, egy sms Szanditól, hogy nem jön, mert fáj a lovának a lába. Jól van, hát ez van. Végül bementem a fürdőző részre, mindenki megnézett megcsodált. Átmentünk a strandon, ki a bejáraton, majd jöttünk haza. Visszafelé nagyon ment volna. Én meg nem engedtem neki. Végül hazaértünk, egy óra volt az egész út. Lenyergeltem, lefürdettem, majd bevittem a karámba, ahol rögtön ráfordult a zabra. Amúgy amikor fent ültem és ránéztem, akkor túl kövérnek láttam ahhoz, hogy ne legyen benne csikó. Na meg, amikor fürdettem, akkor akkorát mozdult a hátsó fele. Én szerintem, kérem szépen itt csupán késésről van szó. Nagyon remélem.
Tegnap voltam lovagolni. A Vandára kerültem futószáron, mivel rajta csak futószáron lehet menni, ugyanis szabadon kész öngyilkosság. Mikor megérkeztem, Szilvi pont Susy-t (Szüzi) nyergelte, gyorsan ugratott vele, én közben leápoltam Vandát. Kész lett Szilvi, felnyergeltük az arabot, majd Szandi egy kicsit kivitte futószárra, közben Szilvi elnent. A felénél kb. átvettem a futószárazást. Tök aranyos amúgy, parancsszóra megy minden. Igen ám, de közben a pálya másik oldalán építették a díjlovagló négyszöget és a fehér lécek, amiket odavittek, tökre idegesítették és megbolondult. Megjött Szilvi, átvittük a másik pályára, ott még ment egy kicsit, majd felültem rá. Szinte végig ügetés volt, nagyon aranyosan ment. Végül bevittük, lenyergeltük. Majd jött Ígéret, akit Szilvi lovagolt. Azt mondták, hogy tök neveletlen a ló, meg minden, mert előzőleg egy pasi lovagolta. Aki, mint kiderült, nem tud lovagolni, mert Ígéret nagyon ügyesen ment. Addig amíg láttam, mert közben jött értem anyu.
Lovaglás közben megbeszéltem Szandival, hogy ma fél hétkor találkozunk a madárnál a Sóstón.
Az incidens óta nem történt semmi. Krist hol tejel, hol nem. A rosszullét utáni másnapon kivittem futószárazni, mintha baja se lett volna. Tegnap kicsit kifejtem, az első cseppek mind átlátszóak voltak, csak a leges legutolsó volt tej. És szintén tegnap volt nálunk a kovács, ő azt mondja álvemhes. Én meg azt, hogy nem. Mindegy is, megkörmölte a lovakat, Kristnek nyírrothadása van, Betadine-t már beszereztünk, már csak az SBC-t kell. Ezen kívül minden nap ki kell kaparni a patákat, amit eddig elég rendesen elmulasztottam.
Tegnap délután kivittem Kristet legelni. Vígan neki is látott, hanem egyszer csak hopp, abbahagyta a legelést és bement a karámjába. Pont etetési idő volt. Megkapta a zabját. Hozzá sem nyúlt, nem legelt és szénát sem evett. Halálra aggódtam magam, hogy mi van, ha mégis kólika. Kihívtuk egyik ismerősünket, aki állatorvos, fél kilenckor megjött, én pedig majd sírtam az idegességtől és az aggodalomtól, hogy mi a baja, mert az ellés jeleit is felfedeztem és a kólikáét is. A kólika mellett szólt, hogy nem eszik az ellés mellett pedig, hogy pihenteti a hátsó lábát, kiáll a hátsó lábaival (a elsőkön normálisan áll, a hátsókat pedig kiteszi hátra és beterpeszt). E mellett levert volt, keringett a karámban, le akart feküdni. Na szóval, kijött a doki és ránézett: ez vemhes?! (Tényleg kicsi a hasa.) Aztán tüzetesebben megnézte: tejel, beesett egy picit a horpasza, a hátsó lábai sem a normális állapotban van, és a hasa a bordaív alatt eldeformálódik (ez már kb. két napja). Meghallgatta, van bélhang, a kötőhártyája normális. Légzése és pulzusa is oké. Nincs itt semmi kólika, hanem lehet, meg fog elleni. És megnézte azokat a jeleket is: érezte a méhösszehúzódásokat, és talán egy csikórúgást is. Megkönnyebbültem. Aztán fél 11-kor lementem még megnéztem, feküdt a drága. Aztán elmentem aludni. Most, reggel ötkor is megnéztem: semmi. Kicsit nagyobb a pérája, mint tegnap, még mindig levert és tisztán látszik, hogy össze van járva a karám. Most reménykedünk.
Tegnap voltak nálunk, lovasok is. Így kívülről azt mondták, hogy nem vemhes. Igen ám, de amikor bementek, és egy picit fejték, jött a tej. Meg a csöcs előtti ér is duzzad. Szóval halkan izgulunk. Péntekre van kiírva.