EquestrianBlog
Új utakon
2011. október 19., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Általában alkalmanként új utakon megyünk Kristállyal. Így tettem tegnap is.
Nem tudom, emlékeztek-e, amikor tavasszal (?) kimentem a paprikaföldre, hát most arra jöttem haza.
Akkor kezdem az elejtől. Hazaértem, utána gyorsan felnyergeltem, ugyanis azt hittem annál melegebb nem lesz (ma még melegebb volt – ma is fogok egyet lovagolni). Ezentúl Lady is jött velünk, aminek hihetetlenül örültem. Elmentünk a btelep kerítése mellett, majd átmentünk az úton, el a szomszéd mellett. Nos, itt volt egy kis incidens a kutyákkal, ugyanis nagyon ismerkedni akartak kerítésen keresztül, de közben még Krist is parázott, hát hajtottam, hogy minél előbb elkerüljünk onnan. Aztán alighogy ezen túlestünk, anyu fölhívott, mert elfelejtette, hogy lovon vagyok. Én pedig elfelejtettem lenémítani, Krist meg megugrott, de azért felvettem a telefont. Mentünk tovább, kutyák vadásztak, meg csörögtek a kukoricában. Elmentünk egészen a csatornáig, de nem mentünk át, hanem lekanyarodtunk egy csatorna melletti út-félére. Aztán Krist elkezdett hazafelé rohanni, én pedig húztam vissza. Aztán találkoztunk egy ismerőssel, aki két fekete lovat hajtott. Kristály nagyon nézte őket, de inkább ők nyihogtak. Mentünk tovább haza, majd mikor átmentünk az úton és megérkezdtünk a btelep kerítéséhez, Kristály is megnyugodott, nem rohant már. Jó, ezt a rohanást betudhatom annak, hogy erősen sötétedett, és várta a kaját, ami már ott volt, mikor bevittem a karámba.

Éjszakai látogató
2011. október 12., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Én voltam tegnap. Imádom a teliholdat, mert nem kell lámpát kapcsolni, mégis mindent látok. Hamarabb kész lettem a leckével, és unalmamban lementem Remihez megszeretgetni. Ő szénázott, és mivel nem volt kedvem visszamenni a házba, elkezdtem befonni a sörényét. Fura, de kb. percenként odahajolt hozzám. Aztán megunta, hogy húzom a sörényét, és nem engedte, hogy befonjam. Így hagytam, és visszamentem.

Kutyák
2011. október 10., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Mióta Beni egyedül van, mint kölyök, hát testvérek híján Ladyvel, néha Pankával is játszik. Ha Panka meg Beni játszik, akkor Lady ugat és körülöttük rohangál, hát akkor tudjuk, hogy játszanak a kutyák. Ha viszont Lady meg a Beni játszik, akkor Panka általában velem van.
A múltkor Panka összekapott a Sziszivel (meg van kötve, mert hajlandó a harapásra), ami alól Panka jött ki rosszabbul: füle belül megtépve, jobb első lábán több mélyebb harapás is volt. Másnapra erősen bedagadt. Mostmár nem sántít, csak akkor, ha rájön: egyik pillanatban, vígan megy sántítás nélkül, akkor azt hiszi, nem látjuk, amikor meg tudja, hogy nézzük, akkor hirtelen elkezd sántítani. Kis színészem. 
Próbálom mindhárom kutyának egyformán osztogatni a simogatást, de ezt egy kicsit nehéz betartani, mert 1, nincs három kezem, 2, hogy a Panka, meg a Beni furakodik a simogatásért, Lady meg inkább hátrahúzódik. Bár van, amikor csak ő van velem, és akkor jól megdögönyözöm. 
Újabban mintha Beni nagyfiú lett volna, ugyanis kisdolognál kezdi felemelni a lábát. Bár ezt még csak egyszer láttam nyár vége felé.

Istálló
2011. szeptember 24., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Pont egy hónapja írtam az istállóról (link). Sokat haladtunk, minden kész van már, csupán a bokszok és a villany hiányzik. Na, akkor sorban:
– bevakoltuk, lemeszeltük a falat kívül-belül, bár még egy soron át lesz meszelve, jobb időben – ha lesz egyáltalán.
– van itató, és fürdető is a helyükön – már csak a kivágott falat kell visszakenni.
– Ééés kész a térkő is. A nyerges előtt, meg az istálló előtt is van.
– Az ablakok is be vannak téve, már csak az a fujkálós izé kell bele, meg bevakolni.

Adós vagyok pár istállós képpel.

Álom vált valóra
2011. szeptember 22., csütörtök
Olvasási idő: 2 perc

Nem tudom, ki jár az oldalra olyan személy, aki 2009-ben is olvasott. Mivel nem találtam meg az akkori bejegyzésemet, így röviden leírom (emlékezetből), mit is volt akkor. Azt hiszem, két éve voltam a sóstón csak Pankával túrázni. És hátul mentem, ahol szoktak "profik" lovagolni. És az úton megláttam egy patkónyomot, és azt gondoltam magamban, hogy erre csak a profik mehetnek. És arra gondoltam, hogy dejó lenne erre menni. Amúgy azon a napon készült a Túra Pankával c. videó.

Én pedig tegnap arra jártam Kristállyal és ott lovagoltam.
A dolog úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy hosszabb túrára menni, de nem tudtam, hogy merre, így hát elindultam. A kutyák (csak Panka és Beni) megtanulták, hogy velem jöhetnek, ha akarnak, így hát velem jöttek. Elmentünk a btelep háta mögött, a kutyák meg nagyban vadásztak. Elértünk a vasútig, ott majdnem leszálltam, mert őnagysága nem akart átmenni, de nagy nógatásra vgól átment. Szerencsére nem jöttek autók. Lementünk hátra, elmentünk arra, amerre a "profik" mennek. Találkoztunk két idős hölggyel, szóltam nekik, hogy a kutyák nem bántanak. 🙂 Majd mentünk tovább. A kilátós dombot kikerültük, majd bementünk a parkba. Két másik idős hölggyel találkoztunk, akik napoztak az utolsó meleg napfényben. Kristályt próbáltam bevinni a tóba, de háton eléggé nem volt ínyére, így leszáltam. Csak a patájáig volt hajlandó bemenni vezetve. Amúgy nagyon lekötötték a kacsák. >< Visszavittem a füves részre, majd felszáltam, és hagytam legelni, míg beszélgettem a nénikkel. Közben a kutyák elvoltak: buzgón vadásztak.
Visszaindultunk, minden oké volt, be is értünk. A vasútnál már nem kellett annyira biztatni, ment magától. Amúgy egy darabig másik úton mentem vissza.