EquestrianBlog
Remi és a fürdetés
2011. június 23., csütörtök
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap 4 körül fogtam a bikakötelet és a vezetőszárat és odavittem a karámhoz. A slagot szétszereltem és odavittem. Remit kikötöttem. A vezetőszárat a felső rúdra, a bikakötelet pedig a középsőre. Apu óvatosan megnyitotta a slagot, én kicsit vártam még, had nézegesse, majd közelebb vittem hozzá. Aztán felemeltem, hogy a csobogást is szokja, majd a jobb első lábát éppenhogy lemostam. Amint a bőréig jutott a víz, rögtön elkezdte húzni a szárat, de a bikakötél meg a nyakára gyakorolt nyomást. Ide oda ficánkolt, én tetőtől talpig tiszta sár lettem. De még nem fejezhettük be. Oda mutattam az orrához, rá is irányítottam, amit élvezett, szórakozott vele. Míg pipált, gyorsan lemostam a négy lábát, meg a hasa alját és a szügyét, majd megint a szájához emeltem és elzárattam (apuval) a vizet. Elengedtem, ő rögtön meg is hempergett. Sajnos a B-jét felszaggatta, de amúgy is kezd sebesedni a sütése.

Estefelé még lementem és Aloe Vera-s sprickolóval lefújtam a sebeit. 

Úgy gondolom, amíg meleg lesz, a lehető legtöbbször kellene lemosni, had szokja. Még egy ideig tartjuk a szintet, vagyis csak a hasa alját mosom, de majd fokozatosan egyre felljebb. Érdekes, ő nem utálja, ha az fejére, orrára irányítom a gyenge folyású vizet. Kristály sunyít, ha ezt teszem.

Újabb kihívás
2011. június 22., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Épp frissítettem, amikor anyu hívott, hogy hívták Szekszárdról. Öten (nő, lánya, + lány barátai) lóháton mennek Ópusztaszerre, és nállunk szálnának meg egy éjszaka erejéig. Jó, így ebben nincs semmi különös, csak… anyu engem bízott meg, szervezzem meg az egészet. A következőt kellene:

– lovaknak helyet biztosítani (ami ne legyen villanypásztor)

– kaja

– szállás

 

A első részt már kitaláltam: szerzünk villanypásztor oszlopot és Krist karámja mellé felállítjuk, belenyúlva a lucernásba kerítünk egy kis részt. Ide tennénk be Remit, az öt ló pedig a nagy karámba menne. De gondoltam arra is, hogy a régi futószáras helyre tesszük a karámot, oda viszont Kristály kerülne, Remi átkerülne a Kristály karámjába, és így mennének a nagykarámba. De anyu még arra is gondolt, hogy Remit összerakjuk egy éjszakára a Kristállyal, bár én ezt az ötletet nem helyeslem. Szerintem az első lesz (bár félő, hogy Remi bezabál a lucernával)

A második rész, vagy nyárson sütés lesz, vagy makaróni.

A harmadik a legnehezebb, ugyanis a szobában, ahol mi aludnánk, nekik kicsi, így a fenti épületbe kell elszállásolni őket (ahol majd mi fogunk lakni), csak a szobák éppen tele vannak bútorokkal illetve cserépkályha építés folyik. De mindenképpen fent helyezzük el őket. Lecke feladva, 12-én jönnek.

Félútig
2011. június 21., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Nos, úgy kezdem, hogy volt egy elhatározásom, hogy megcsinálom a facee-re a profilképemet, apu segítségével. Az egészet úgy képzeltem el, hogy naplemente (kb. 7 – fél8 körül), a lovon ülök és apu a nappal szemben áll, hogy direkt egy sötét árnyék legyek. Egyszerűen nem szeretem mutogatni az arcomat. Nem akarom, hogy felismerjenek. Akik ismernek, azok ismernek. 

Már reggel eldöntöttem, hogy a mai nap lesz a profilkép-csinálós nap. Délután még elvoltam: miután Ladyt alaposan kifésültem, de mégsem végeztem, a frissiben felbálázott és összepakolt szénán ugráltam a kutyákkal, Benivel és Pankával. Lady továbbra sem tud, vagy nem akar feljönni. Onnan fentről csináltam pár képet a lovakról, de a fókuszálás az valami iszonyat lett.

Eljött az idő, de mivel késében voltunk az idővel, így csak feltettem Kristályra a kantárt és szőrén ültem rá. Majdnem lecsúsztam, folyton az udvar felé akart menni. Mondtam, várjál egy kicsit. Apu fényképezgetett, majd miután készen lettünk, felnyergeltem Kristályt és lefutóztam. Bal kézre vágtázott, rohant meg mindent csinált, jobbkézre pedig megint a lassú ügetést mutatta. Így megtett egy csomó kört, hogy megerősítsem benne. Le kellene szoktatni a rohanásról. Felültem rá, majd a legelőn lovagoltam vele. Később apával letetettem két rudat, azt hiszem, nem megfelelő távolságra. Első három alkalommal kacsázott az akadály előtt, de átment rajta, a végén pedig megtettünk még egy kört a legelőn, és elindultam a Robiék felé. A félútig terveztem csak elmenni, had szokja. Ez alatt felfedeztünk egy-két lovat a környéken. Már a hangjukat. Aztán ment motorral haza a Niki, picivel mögötte Péter (Dóri apuja) bicajjal, visszafordultam, és a Robiék is eljöttek mellettünk. Mondom magamban, jókor időzítettem. Odafelé egy kicsit ügettem, visszafelé már nem. Ahogy beértünk a bekötőre, úgy engedtem neki egyre hosszabb szárat. Bent lenyergeltem és kész.

Pénteki segítés
2011. június 19., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Kettőre bementem a lovardába, amikor megérkeztem, akkor Szilvi vázolta a tervet: felnyergeljük a két lovat (Teddyt és Rozit) és amig nem jönnek meg a lányok, addig felülhetek a Rozira. Ha pedig megjönnek, akkor segítek Rozit vezetni és majd utána lovagolhatok. Áthordtuk a cuccost, Szilvi elkezdte Teddyt ápolni és nyergelni a folyósón, én pedig bent a boxban tettem ugyanezt Rozival. Aztán majdnem egyszerre indultunk ki. Mielőtt a pályára értünk volna, begördült a lányok kocsija. Először a kisebbiket vezettem, majd váltottak és a nagyobb került Rozira. Az órájuk végén (az önállóságot tanulva) egymás mellett mentek be, lovon, felügyelettel. Rozit visszatettük én pedig kimentem Teddyvel a pályára. Léptem egy párat, majd egész lovardában ügettem. Eléggé rohanós kedvében volt, de nem bántam. Majd jött Szilvi, hogy szóljon, hogy kijön egy másik szürkével, az arabbal, a kilenc évessel (továbbiakban Vanda), akin majd lovagolni fogok. Ha jön, akkor csak lépjek, nehogy Teddy megijedjen. Mondom, oké. Ügettem a másik kézre is, majd nagykörön körkisebbítést csináltam. Már kifelé irányítottam Teddyt, amikor jöttek Szilviék, így visszaváltottam lépésbe. A másik pályára mentek futózni. Teddy nyihogott egy párat, de végül megnyugodott. Ügettem még egy kicsit, majd Szilvi átjött Vandán a mi pályánkra. Teddy megőrült. Léptünk még egy párat, majd bevittem. Bent lenyergeltem, majd lefürdettem. Most, hogy egyedül voltam vele, egész jól tűrte. Elvittem legelni. Miután ezt is meguntam, bevittem és Szilvi rámbízott 2 kantárt meg két szárat + a martingált, hogy vizes szivaccsal dörzsöljem tisztára, majd nyeregszappannal dörzsöljem át. Ő addig kimegy más lóval. Szépen szétszereltem a két kantárt, bevizeztem, beszappanoztam majd összeraktam őket. Ekkor visszajött a Szilvi, de vitte is ki a másik lovat. Aztán megcsináltam a két szárat meg a martingált. Miután ezekkel végeztem, átvittem a másik nyergesbe a Teddy felszerelését és mire visszaértem, Szilvi is megjött. Megetettünk, szénáztunk, majd Szilvi felsöpört és készen is voltunk. Ekkor volt 7 óra. Szóval kemény öt órát lehúztam unalom nélkül. Közben jelentkeztem a táborára, ami negyedikén kezdődik és még adott szórólapot más táborokról.

Megint Teddy
2011. június 16., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Ma is, szokás szerint mentem be. Nagyon meleg volt, hogy fogom én ezt kibírni?  Teddyre ültem, Szilvi pedig az árnyékba telepedett le. Teljes lovardában lépés, majd ügetés. Mindkét hosszúfalon pedig egy-egy egyívű kígyóvonal. Ezt megcsináltam kétszer, majd nagykörön körkissebbítés, majd körnagyobbítás. Ennek az a lényege, hogy a ló végig a kör közepe felé hajlik és csigavonalban egyre kisebb köröket teszünk meg. Befelé még könnyű, de kifelé is hajlítva kell lenni a lónak. Jó gyakorlat, ezt kétszer megcsináltuk. Majd bal kézre, nagykörön vágta. Ezután váltás, de jobb kézre folyton rossz lábra ugrott be. Én pedig a beugratásoktól elfáradtam. De végül sikerült is. Szilvi lerakott három rudat lovasiskolának, majd a hátsó kettőből x-et csinált, ami először túl alacsony volt és Teddy egyszerűen átlépte. Magasítást megugrottuk, aztán mégegy magasítás, ezelőtt már lefékezett. Mondom, beijedt. Újra, majd mégegyet és ennyi volt. Ezután Szilvi visszarendezte eredeti nagyságára az x-et (2-3 lyukkal nagyobbra), én meg majdnem megugrattam. Elkezdi: szereti, ha belendülök, de inkább hagyjuk máskorra. Leléptettem, bent lenyergeltem, lefürdettük és mentem is haza. Holnap megyek be segíteni.

’10 BK 135
2011. június 15., szerda
Olvasási idő: 3 perc

Ma fontos dolog történt Remi életében: megbélyegezték. De ennek megvan a maga története.

Apu hívott, hogy jön Remi apjának tulajdonosa (továbbiakban Matyi) értem (mivel itthon voltam és nem a tanyán) és visz ki, mert jön a bélyegzős pasi (pasi? inkább bácsi). Jó oké, kimegyünk, bemutatkozok, hogy én vagyok Remi tulajdonosa stb. A férfi megnézte a fedeztetési lapot, ami így volt kitöltve:

– név: Kristály (helyette Gipsys Sweet L.)

– neme: kanca

– színe: fekete (helyette sötétpej)

stb.

Szóval anyum rosszul diktálta be. Megkérdezte, hogy akkor most Kristály svéd ügető. Mondtam neki, hogy nem, hanem Svédországból behozott amerikai ügető és felhívtam a hibákra a férfi figyelmét. De akkor van-e honosítási lapom meg útlevelem. Mondtam neki, hogy nincs, hanem a régi tulajdonosánál van (még).

Olvass tovább!