FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Istálló
2011. 09. 24. • Építés
Olvasási idő: < 1 perc

Pont egy hónapja írtam az istállóról (link). Sokat haladtunk, minden kész van már, csupán a bokszok és a villany hiányzik. Na, akkor sorban:
– bevakoltuk, lemeszeltük a falat kívül-belül, bár még egy soron át lesz meszelve, jobb időben – ha lesz egyáltalán.
– van itató, és fürdető is a helyükön – már csak a kivágott falat kell visszakenni.
– Ééés kész a térkő is. A nyerges előtt, meg az istálló előtt is van.
– Az ablakok is be vannak téve, már csak az a fujkálós izé kell bele, meg bevakolni.

Adós vagyok pár istállós képpel.

Álom vált valóra
2011. 09. 22. • Kristály
Olvasási idő: 2 perc

Nem tudom, ki jár az oldalra olyan személy, aki 2009-ben is olvasott. Mivel nem találtam meg az akkori bejegyzésemet, így röviden leírom (emlékezetből), mit is volt akkor. Azt hiszem, két éve voltam a sóstón csak Pankával túrázni. És hátul mentem, ahol szoktak "profik" lovagolni. És az úton megláttam egy patkónyomot, és azt gondoltam magamban, hogy erre csak a profik mehetnek. És arra gondoltam, hogy dejó lenne erre menni. Amúgy azon a napon készült a Túra Pankával c. videó.

Én pedig tegnap arra jártam Kristállyal és ott lovagoltam.
A dolog úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy hosszabb túrára menni, de nem tudtam, hogy merre, így hát elindultam. A kutyák (csak Panka és Beni) megtanulták, hogy velem jöhetnek, ha akarnak, így hát velem jöttek. Elmentünk a btelep háta mögött, a kutyák meg nagyban vadásztak. Elértünk a vasútig, ott majdnem leszálltam, mert őnagysága nem akart átmenni, de nagy nógatásra vgól átment. Szerencsére nem jöttek autók. Lementünk hátra, elmentünk arra, amerre a "profik" mennek. Találkoztunk két idős hölggyel, szóltam nekik, hogy a kutyák nem bántanak. 🙂 Majd mentünk tovább. A kilátós dombot kikerültük, majd bementünk a parkba. Két másik idős hölggyel találkoztunk, akik napoztak az utolsó meleg napfényben. Kristályt próbáltam bevinni a tóba, de háton eléggé nem volt ínyére, így leszáltam. Csak a patájáig volt hajlandó bemenni vezetve. Amúgy nagyon lekötötték a kacsák. >< Visszavittem a füves részre, majd felszáltam, és hagytam legelni, míg beszélgettem a nénikkel. Közben a kutyák elvoltak: buzgón vadásztak.
Visszaindultunk, minden oké volt, be is értünk. A vasútnál már nem kellett annyira biztatni, ment magától. Amúgy egy darabig másik úton mentem vissza.

Táltos – esés
2011. 09. 14. • R. R.
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap elmentem a Robiékhoz, mivel egy barátnőm is eljött. Többiek már úgy-ahogy nyergeltek, mondta Robi, akkor a Táltos is kell. Gyorsan leápoltam, felkantároztam, Györgyi meg felrakta a nyerget. 4-en voltunk. Elől Zsófi Hannával, majd én Táltossal, aztán Niki Röpkével és egy csávó Csöpivel. Ügettünk, kengyelnélküliztünk, majd előre állított a Robi és galopp. Mit ne mondjam, lehagytam a többieket, Táltos nagyon megy vágtában és sajnos nem tudom annyira kezelni, hogy visszahúzzam. Aztán lépés, és mindenki sorrendben még megtett egyesével egyedül egy-egy kör vágtát mindkét kézre. Aztán Robi letett egy rudat meg egy kitörőt. Arra kellett befordulva, ügetésbe rámenni. A befordulás sem ment. Aztán lerakott egy pici oxert, Táltos beindult, hamarabb ugrott, mint hittem, én meg előrebuktam és leestem. Vissza kellett ülni és újra csinálni. Aztán leléptettük a lovakat és odaadtuk a következő csapatnak. Máskor is szeretnék menni, jó volt ez a lovaglás, így hogy a suli miatt egy "kicsit" szétesik a csapat. Remélem, jövőhéten.

Gondolatok
2011. 09. 11. • BeniÉpítésLadyMás
Olvasási idő: < 1 perc

Anyut megkérdeztem, hogy ha lenne hely, akkor egy ló + lovasa jöhetne-e hozzánk bértartásba, hogy együtt lovagoljunk. Igent mondott. Végül is minden adott: terep, boksz (majd karácsonyra kész lesz az istálló), karám, legelő, pálya (remélem jövő nyárra, nyelvvizsga után). És ennek örülök, mert így legalább már nem egyedül fogok lovagolni. Hogy a dolog mikor lesz komolyabban véve, jó kérdés.

Régóta szeretnénk Kristálynak venni egy kocsit. Amolyan terep kocsit. A hagyományosat tönkre tenné. Úgy tép mint álat, és ezért kell valami komolyabb. Mondjuk az istálló elé meg is építettük a színt a kocsinak, csak halogatdik az ügy. Egyszer lesz, az biztos.

A nyerges még nincs kész. Pedig mondom, hogy csináljuk, csak van más ezer dolog. 

Idén nem tudom, hogy lesz a lovaglás. Az órarendem nagyon nehéz mennyiségileg, és még máshova is el kell járnom. Pl. kémia, német, meg úszni is szeretnék legalább heti 1×. 

Benit el kellene vinni dokihoz ivartalanítani, Ladyt pedig egyik ismerősünkhöz kozmetikázni.

Most ezek jutottak az eszembe.

Régebbi lovaglás
2011. 09. 11. • Kristály
Olvasási idő: < 1 perc

Múlt héten, vagy azelőtt, mindegy egyik hétvégén elmentem Kristállyal egy hosszabb terepre. A gyümölcsösöknél lefordultunk, majd nem fordultam le, hanem mentem egyenesen tovább. Kristet egy kicsit (nagyon) noszogatni kellett, hogy menjen, mert mindig megállt. Aztán volt egy olyan szakasz (ami nagyon mély homokos), ahol elleptek a kétfoltos pőcsikek. Kristály csak toporzékolt, ment volna, én meg féltem, hogy ha engedek, akkor beindul azt nincs megállás, így leszálltam és gyalog vezettem. Aztán az egyik sarkon megnéztem a telefonom GPS-én hol is vagyunk, azt kiderült, hogy tovább mentem, mint kellett volna. Felszálltam és lefordultam azon a sarkon. Az egyik tanyánál volt egy pici póni, ő nyihogott, meg jött is utánunk, Krist meg rohant. Végül ott lyukadtunk ki, ahol eredetileg akartam. És a böglyöktől egészen a bekötőig rohant… és a rohanástól bukdácsolt. Olyan bulis, mikor ha lépésben rohan, akkor pattogok rajta, botlik egyet, megint megy pár normális lépést, azt megint rohan.

Villanypásztor vissza
2011. 09. 02. • Remény
Olvasási idő: < 1 perc

Tudom, még azt sem írtam meg, hogy leszedtük. Mert leszedtük a kecskék számára. Először az áramot, a héten pedig a madzagot, mert őfelsége rájött, hogy már nincs is áram abban a villanypásztorban és elkezdte letöredezni a műanyag vackokat. Így én leszedtem az egészet. Erre tegnap mit látok? Drágaság a sörényét darálja le a felső rúddal, ugyanis kívül valamiért jobb széna van, mint előtte. Olyan mérges lettem rá. Azonnal visszaraktam a villanypásztort, áram és műanyag cucc nélkül (csupán a karámrúdra tekertem), erre meg kibújik alatta a végénél, mert az rosszul volt megkötve. Hogy az isten… Apu jól megkötötte, mégegyszer ránézni már nem tudtam az ablakból, mert besötétedett. Így reggel megnézve, nem volt semmi, csupán az ajtóról szedte le a felső karámrudat. Pedig mennyire örültem, hogy szépen visszanől. Nem baj, ő bánja.