Ahogy az egy éves kori összefoglalóban leírtam, úgy beszéltük itthon, hogy kivisszük őt az idény első fácánvadászatára, megnézzük, hogy viszonyul a dolgokhoz.

Volt egy kicsi ellenérzésem a dologgal szemben, hogy a nulláról kell kezdeni mindent, és megint bénázni fogunk, és valahogy nem voltam rá készen. De valamikor el kell kezdeni és lehetőleg minél hamarabb.

Úgyhogy nem volt mese, reggel betettük Bogyit a kocsiba (szó szerint), Tarzan pedig beugrott, ahogy szokott.

Miután bevásároltunk reggeliből, elautóztunk a szokásos találkozó helyhez, a vadásztelephez (ház még nincs), ahol találkoztunk a többiekkel. Az év első vadászatához híven elég kevesen voltunk, aminek én örültem, hiszen így csak kevés ember várt ránk, ha esetleg Bogyi elmegy, vagy bármi történik.

Az eligazítás után először a város déli részére mentünk, ahol csöndes kiszállás után (hogy ne ijesszük fel a madarakat), elővettük a kutyákat, én pórázra fogtam Bogyót, apu pedig Tarzanra tette fel az elektromos nyakörvet, majd meghallgattuk az első hajtás eligazítását.

A főút közelsége miatt fordított hajtást csináltunk, vagyis mi kutyások (összesen négy (Balu, Bársony, Bora és Tarzan) és fél (Bogyi) kutyánk volt) voltunk a leállók kiegészülve két puskás leállóval, a többiek pedig a fácánokat hajtották az akácsarjban.

Felállás során figyeltem arra, hogy ne kerüljek apuék mellé, hogy ne keverjem Tarzant össze, így K. és Bora volt közöttünk. K.-val beszélgettem, miközben a többiekre vártunk, közben fél szemmel Bogyit és Tarzant lestem. Őszintén szólva izgultam, ugyanis a vadászat előtt ugye nem csináltunk lövés tesztet, így fogalmam sem volt, hogy Bogyi mit szól a hangos zajhoz. Az első hajtás során csupán messze dördült el tőlünk a fegyver, ez Bogyit nem is hatotta meg, ennek ellenére persze dicsértem. Fél szemmel azért láttam, hogy apunál Tarzan tiszta rosszul volt, hogy nem ő hajthatja fel a madarakat, de ügyesen apu lába mellett maradt, csupán egyszer-kétszer ugrott fel, pördült egyet, majd ült vissza a helyére.

És mennyi minden van már a háta mögött. De nagy harcos.

Lelkes, mindenben benne van, imádja, ha foglalkoznak vele, nagyon okos (bár ezt az oldalát nem mindig mutatja meg, de tudom, hogy tudja). Lelkesen jön velünk terepre már kb. a kezdetektől fogva. Imád labdázni, felváltva hozza Tarzannal a labdát.

Házban alvás

Mikor áprilisban megjött, nagyon gyorsan beszokott, mind a tanyába, mind a házba. Ugyanis az elején, hogy ne vesszen el, éjszakánként beengedtük a házba és az én vagy apum ágyában alhatott. Ez odáig fajult, hogy megtanulta kinyitni a befelé nyíló bejárati ajtót, ami addig volt jó, amíg nem akart kijönni, mert kifelé már nem tudta megoldani a kijutást, ezért szétharapta és szétkarmolta az ajtót. Hupsz. Ezért hát elkezdtük felhúzni a kilincset, mert azt már nem tudta lenyomni. Ekkor viszont megtanult a vadászházon keresztül bejárni a házba, így arra az ajtóra került egy-egy kampó – kívül is és belül is.

Egyébként amikor egyedül hagytuk a házban, hiába aludt mélyen és felkelve egyedül érezte magát, akkor teljesen bepánikolt és mindenáron ki akart jutni. Ezt oda tudom eredeztetni, hogy amikor megjött hozzánk áprilisban, azon a hétvégén el kellett mennünk Kaposvárra a konzultáció miatt és bezártuk őt a kemecésbe, ami elég rosszul érinthette őt. Szerencsére ma már nincs baj, sőt szerintem az nyugtatta meg őt, hogy megtanulta belülről is kinyitni az ajtót, sőt az elmúlt hónapban a hidegben volt, hogy kiszolgálta magát, és ha nem mentünk fel időben (vagyis a szokásos 6-8 között), akkor kiszolgálta magát és ő maga ment be a melegre.

Drága szőkém.

Annyi bejegyzéssel le vagyok maradva vele kapcsolatban jelen pillanatban, főleg vadászati témában. Nagyon bízom benne, hogy előbb-utóbb sikerül majd pótolni.

Egy szó jut róla eszembe: lelkes. Lelkes, ha lovagolni megyünk, lelkes, ha azt mondom neki, hogy “Keresd!”, lelkes, ha labdát fogok a kezembe, lelkes, ha a kocsihoz megyek, akkor meg pláne, ha be is engedem őt egy-egy alkalommal a csomagtartóba (a RAV-ban ugye egyterű). És akkor is lelkes, ha vizet lát. Ilyenkor teljesen megállíthatatlan, akár a 0 fok közeli hidegben is.

Őszintén, e bejegyzés megírása előtt nem olvastam, mit írtam az 1 éves kori bejegyzésbe, 2 éves korit meg nem írtam, szóval ez most két éves összefoglaló lesz.

Vadászat.

Vadászatokon is nagyon ügyes, sokan dicsérik már. A mostani idény nyúl vadászatain ugye többször volt apuval és vele is tök jól működött, egyetlen hibája, hogy az első fegyverdördülés után beugrik apu elé, ami megakadályozza, hogy esetleg apu másodjára is rálőjön a nyúlra. Most ezen dolgozunk, hogy erről leszokjon. Már egész ígéretes.

Egész sok parancsszót tud már vadászatokon: az alap Lábhoz! (Ilyenkor izgalmában pördül egyet és a lábam mellé ugrik), Lassan! (Ezt akkor használom, amikor nem szabad nagyon előre mennie, illetve az első idényében, amikor még pórázon volt, akkor azért használtam, hogy ne húzzon őrült módjára, pláne amikor pl. árkot kellett mászni és nem örültem volna, ha leránt), Lefelé! (Árokba, csatornába le, a víz szélére, de van amikor bemegy a vízbe – az ő döntése), Befelé! (Bokorba, susnyásba, erdőbe, stb. nehezen áthatolható részbe), Vízbe! (Nyilvánvaló, akár pocsolyába is), Gyere vissza! (Kb. A Lábhoz!-al egyenértékű, annál kicsit lazább, ilyenkor kötelező visszajönnie a közvetlen közelembe, nem feltétlen a lábam mellé. Az ő érdekében használom, veszélyes helyzetek elkerülésére, illetve, hogy ne barmolja szét a hajtást, mert pl. Nagyon előre megy).

Tegnap délután már nem volt minden rendben a kutyával. Csak ült az ágyán, reszketett, nem nagyon reagált, ha hívtam. Délután befektettem apu ágyába és bekapcsoltam rá a hátmelegítőt, illetve ráterítettem a takaróját és csak így volt „jól”. Aludt is egyet.

Este ugyan ez: ült az ágyán, majdnem bebólintott. Felhívtam az én ágyamra, hátha jobban érzi magát tőle (most már nem nagyon engedem neki, mert letol az ágyról), de láttam rajta, hogy nem jobb. Nem akart elfeküdni, csak ült az ágyban, így hát visszaküldtem a helyére.

Ma egész nap nyomott volt a kutya. Nem jött utánam, köhécselt. Anyu engedélyével beengedtük az irodába a melegre. Reszketett a 21 fokos melegben és ülve majdnem bebólintott. Végül a polár lótakarót terítettem le neki a földre, arra le tudott feküdni, hátára pedig megkapta a takaróját. Egyikünknek sem tetszett a kutya lassúsága, érdektelensége illetve a köhögése. Továbbá a pupillái tányérnyiak voltak még a fényben is.

Családilag megegyeztünk, hogy amint kinyit, irány a doki.

Fél négyig fél óránként leültem mellé megsimogatni, átdörgölni, illetve letuszkoltam rajta 25 ml vizet fecskendővel, mivel egész nap nem ivott, illetve még egy kicsit Béres cseppel felkeverve.

Fél négykor végül felkerekedtünk apuval és elmentünk ahhoz a dokihoz, akihez Tarzant tavaly elvittük. A városban már jóval élénkebb volt a kutya, minden érdekelte, majdnem mondtam apunak, hogy nincs ennek a kutyának semmi baja, menjünk haza.

Elérkeztünk a félév utolsó konzultációjához, ami azt jelenti, hogy már csak a jövő félév van és vége. Hihetetlen.

Nekem azonban már szerdán elkezdődött a konzultáció. Úgy volt, hogy a reggel kapkodós lesz, hiszen hétfőn még úgy beszéltük meg, hogy megyek a Gáborékhoz 11-re edzésre, de aztán írtam Flórának, hogy ha lehet, akkor tegyük előre a szokásos 9-re, mire ő mondta, hogy most nem jó. Kicsit sajnáltam, de azért örültem, hogy így normálisan lesz időm összepakolni (mert úgy lett volna, hogy nagyjából 11-re végzek, és kb. egy órám van arra, hogy hazamenjek, átöltözzek és összepakoljak, mielőtt apuval el kell indulnunk Laurához, hogy felvegyen). Így hát kis munka után nyugisan összepakoltam, majd délben elindultunk apuval.

Kettő előtt kicsivel vett fel Laura és elindultunk Dunaharaszti felé, ugyanis Laurának még hospitálnia kellett (amit én már szombaton letudtam). A lovardában találkoztunk Karinával a közösségi helységben, majd Anikóval együtt négyesben átmentünk a fedelesbe, ahol Laura letudta a kötelezőket.

Miután végeztünk a lovardában, Budaörs felé vettük az irányt, ahol bementünk a Decathlonba. Mivel már előzőleg megbeszéltük, hogy be fogunk menni, ezért már előre kinéztem, hogy mire van szükségem, így nagyjából célirányosan meg is kerestem a kívánt termékeket: egy nyakas leszárító takarót Lujzinak, egy nyírápolót, egy hosszú szőrű puha kefét, illetve bekerült a kosárba egy leárazott nyári lovaglónadrág és két aláöltőző nadrág is.

Még bementünk az Auchanba bevásárolni, illetve megvettem a vacsimat a KFC-ben, majd elindultunk a szálláshelyünk felé Simonpusztára. Ott még a többiek szobájában dekkoltam, együtt megvacsoráztunk, majd átmentem a szobámba lefeküdni (aznap este egyedül voltam, a többiek másnap jöttek).

A nagy akciókat kihasználva, illetve a folyamatos Decathlonos bevásárlásokból néhány nagyszerű termék összejött. Ez a bejegyzés a Decathlon részéről kb. 2-3 éves vásárlások összegzése, míg a horzés az utolsó két rendelés (a rendelések előtt utoljára a zabla nélküli kantárat vettem).

Egy-két éve már megvan a Decathlonból a Compositi Profile kengyelem, amit csak azért vettem meg, mert könnyebb, mint a vas kengyel, és mivel műanyagból van, így a nyerget is könnyűvé teszi úgy általában. (Csak most jöttem rá, hogy ez is Compositi termék, ma már nem kapható a Decathlonban, illetve valószínűleg más márkanéven árulhatták). Előzőleg már hetekkel kinéztem más lovas webáruházakban a Compositi Reflex szériás kengyelét, aztán egy-két hete szintén a Decathlonban járva megláttam, igaz Waldhausenként árulva, de valójában a kinézett kengyel volt az. Természetesen jött haza. Azóta egyszer lovagoltam vele és valóban kényelmes és biztonságot ad, hogy széles a talpa, továbbá tisztán érzem a rugózást a kialakításából fakadóan. Jó döntés volt.

Nem csak kengyeleket szereztem be az áruházból, hanem leszárító takarót. Még régebben vettünk egy polár takarót lovaglás utánra a PC-os kockás takaró mellé, de annyira nem vált be erre a célra, aztán a Decathlon honlapján böngészve megtaláltam a leszárító takarókat és aránylag elfogadható árban volt, így kb. nem is tudom, talán 3 éve vettem egy 125-öset, ami jónak jó volt, de rövidnek bizonyult Remire, így hát később megörökölte a hafi, és mivel bevált, vettem tavaly év elején a Reminek egy 145-öset. Szeretem, mert tényleg felszívja a nedvességet, pl. 10 perc után összehasonlítva a nyakát a takaró alatti résszel, a nyaka még bőven vizes (úgyhogy most olyan leszárító takarót keresek, aminek van nyakrésze, vagy nyakrészt, amit hozzá tudnék csatolni a meglévő takarókhoz).