EquestrianBlog
Elkényeztettem Dorkát…
2011. január 23., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

… csak egy picit. Mindig bevittem a konyhába, ahova tilos bármilyen állatok számára a bejárás, és most ott vinnyog az ajtó előtt, néha kaparja is, hogy be eresszem. De ha nem szabad. Olyan édesen néz, hogy akár most is bevinném, de nem szabad. Most kénytelen vagyok kinyitni az ajtót és rácsapni egy picit a fejére. Talán megérti… Más egyéb nincs.
Lovak, hát most egy kicsit le vannak tiltva a legelőről, vagyis kevesebbet legelhetnek naponta, mert mindig elkezdenek csatangolni, ha megunják. Be kellene v.pásztorral keríteni a területet, de nem lehet. Pedig minden eszköz megvan. Ja, tartóbot nincs.

Folytatódik az istállóépítés…
2011. január 22., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Bocs, hogy kicsit később jöttem, csak vacsiztam.
Nos ma elkezdtük az ajtót és a kinéző ablakokat lambériázni. Kívül belül be lesz lambériázva, közé pedig szigetelő anyagot teszünk. És már a box folyosó oldali részét tervezzük. Hát elvileg elég jó lesz, majd meglátjuk, mi sül ki. És ha tényleg minden jó lesz, akkor tök jó lesz. Ezt a fogalmazást.
Aztán elkezdtük a kiskutyák plakátját kiosztani a kutya-macska boltban, illetve takarmányboltokban. Vagyis még csak 2 helyre tudtuk kirakni, a többit hétfőn.
Ha már kiskutyák. Tegnap meg ma elég sok fát rátettek a tűzre. Tegnap kiborították a lóápolós cuccomat, amit egy alacsonyabb polcon tartok a folyosón, és abban benne volt a bolhapor és hát annak is vége. Ma pedig anyu levenduláját rágták le tövig, ami nem kevés, mert az egész folyosó előtt van. Anyu egy kicsit berágott, de úgy, ahogy megpuhítottam a szívét.

Vidámság van
2011. január 19., szerda
Olvasási idő: < 1 perc

Miért is? Mert a tanyára bekötötték a netet. Igaz, hogy korlátozott, és igaz, hogy csak havi 2 GB, de van net. Ami a vod. szerint másfél óra netezésre elég naponta. Úgyhogy csak annyit, vagy kevesebbet leszek ott, és akkor msn-en sem lehetek. Szóval nem is leszek. Majd itthon. Nembaj, addig tudok a háttérben dolgozni, csinosítgatni. És akkor azzal a résszel is fogok haladni valamennyire. Lehet, majd azt csinálom hétvégégén, ha kicipelem a párkilós könyvekkel teli táskámat, hogy megírom a cikk(ek)et, aztán csak akkor kapcsolódok netre. Addig sem vonja el semmi a figyelmemet. Szóval most úgy eléggé boldog vagyok.
Am mai sztori:
Kérdezem Zolitól, hogy hol vannak a kicsik. A következő pillanatban pedig a két bála közül rohannak nagyban felém.
Meg a másik, hogy Pank szoptatta kicsiket, és Dorka ahelyett, hogy cumizott volna, hozzámbújt. Kezd kialakulni a kapcsolat közöttünk. És már úgy-ahogy hallgat a Gyere! kérésre. De ez csak 25%. Bár még egy hónap bőven ráférne őkelmére. És annyira szép (számomra), olyan finom tapintású bundája van, hogy az valami. Bár néha összekeverem a kisfiúval, de csak amíg meg nem látom Dorkát. Am a fiúnak van a legdurvább kölyökszőre.

Jönnek az "exluzív" fotók
2011. január 18., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Nem szólok hozzá semmit, sztem a képek magukért beszélnek. Nagyobb képért katt a képre.

Exluzív fotók és izgalmas interjú…
2011. január 17., hétfő
Olvasási idő: 2 perc

Vagyis tökjó képek, meg egy adag blog. Előre mondom, hogy képeket legközelebbre (talán holnapra) várjatok.
Reggel 7-kor már kint voltam a tanyán. Még fel sem kelt a Nap. Épp csak világos volt, készítettem pár képet Remiről, nem túl jó minőségben a fényminőség miatt. Aztán kiengedtem az apróságokat a szobájukból és megkapták a reggelijüket. Miután a lovak is megkapták a zabot, ők is mentek ki legelni. Én meg csináltam a fényképeket. Remi egy kicsit megutálhatott, mert egy csomót (najó csak 3×) kergettem, hogy vágtás képeket is készítsek. Miután ez is meglett, készült pár anya-lánya kép is. Mindegy, egy csomó készült. Aztán 10-ig ezekkel + valamivel eltöltöttem az időt. Jah, Dorkáztam, aztán rájöttem, hogy nem volt jó ötlet a lovakat ilyen korán kiengedni, mert megunják és elkezdenek bóklászni. Kicsit távolabb voltak a szokásosnál. Mindegy, mögéjük kerültem, és behajtottam őket. Igen ám, de nem a karámba mentek, hanem az udvarba. Na akkor onnan ki, Krist vágtázott. Aztán megkerülték a tanyát. Na mondom uhh. A veteményesen megálltak, majd továbbmentek a legelőre. Onnan megint megkerülték a tanyát, aztán be az udvarba, végül nagy nehezen a karámba. Krist sokat vágtázott. Komolyan mondom – megismételve az előző bejegyzésbe levőt – Krist nem produkált 2 év alatt annyi vágtát, mint e három nap alatt. Oké, megvolt a napi ló-hajsza. Le is izzadtak meg minden. Még jó hogy jó idő volt, különben még le is kellett volna járatni őket. Már csak az kellett volna.
Kifésültem Lady-t, edzettem a kutyákkal (nem volt komoly, csak a szokásos). aztán megint fényképezéssel töltöttem az időt. A pindúrokat kaptam le. Aztán Dorka bent a konyhában (mivel bevittem) elaludt az ölemben, vele együtt én is. Így voltunk másfél órát. Aztán lóra ültem. Még mindig szőrén. Párszor megkerültük a legelőt, közben a megállást gyakoroltuk. És még mindig meglep a ló. Ha durván húzom a száját, megy tovább, de ha éppen csak visszahúzom, megáll. Szóval érzékeny is a szája, de puha is. Mondom, oké. Pár ütemnyi ügetést kipróbáltam. Bevallom, úgy pattogtam, mint egy kezdő lovas a nyeregben. Amúgy sem megy a tanügetés. Nem "puha" a derekam. Aztán ezzel zártam a napot. Még egy kis kutyázás, aztán besötétedett.

"Kezdet, végzet, egyik sem rejtély már"
2011. január 15., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Ma nem igazán voltam kint az állataimnál, csupán körbenéztem és mentem be lepény-palacsintákat sütni. 😀 Végül is megesszük, nem számít milyen. Holnap meg (házi) pizza lesz. Sonkás-kukoricás. Nyamm. És ami a legjobb, hogy én fogom csinálni. Upsz, egy kicsit elterelődött.
Annyit tudok, hogy a kicsik egész nap ki voltak engedve. Csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy aggódok. Mégis miért? Mert bármit összeehetnek, ami nekem nem tetszik. De hát ez van, nem raboskodhatnak állandóan a "szobájukban".
Aztán apu mesélte, hogy mi történt, amikor reggel kiengedte Kristet. Először is kidugta a fejét a karámkapun, aztán huss, már vágtázott is. Egy "nyugdíjas" ügető ló? Nagyon hiszek benne, hogy a végén a sok legelős-szabadság miatt rá fog jönni, mi is az a vágta. Két év alatt nem produkált nálunk ennyi vágtát, mint az utóbbi két napban. A leghőbb vágyam pedig az, hogy rajta ülve rávegyem a vágtára. Milyen lenne. Pedig futószáron ráveszem a vágtára, csak eléggé kényelmetlen neki a 6-7 m átmérőjű körben vágtázni. Jobban szeret egyenes vonalon.