EquestrianBlog
Ideje írnom
2011. május 14., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Tudom, régen nem írtam, de többször is voltam, ez a frissekből is látszik.

Csütörtökön voltam lovagolni, ezentúl mindkét lovon: Teddyn és Rozin is. Márkóval szereltem fel először Teddyt, pontosabban csak én, mert őnagysága féltette a ruháját. És végig dirigált, hogy először ezt csináljam, utána amit akartam (először kengyelbeállítás, utána kantározás), végül lóra kerültem és Szilvi is megjött (kocsiját javítatta). Pár kör lépés-ügetés fél lovardában, majd nagykörön kengyelnélküli tanügetés. Huhh. Ezután Szilvi lerakott három rudat, azon mentem át ügetésben. Az elsőnél még minden oké volt. Másodiknál már Teddy hülye volt, nyerített mint állat, mert kihozták Rozit felnyergelni. Kétszer rövidebb szárat kellett fogni, mint általában, de így legalább reagált. Mentünk a rúdon a rúd végén szerintem bakolt vagy kirúgott (fentről nem tudom), de zöttyentem egyet, Szilvi megdicsért és mentünk tovább.

Olvass tovább!

Hataaalmas fotóblog
2011. május 8., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Nos sikerült géphez jutnom. Ebből eredően sok-sok kép lesz. Mind nagyon kicsi, de katt rá a nagyobbért.

Kistavas túra, Beni sosem akart a vízbe menni

Olvass tovább!

Rozi
2011. május 6., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Egy kicsit megismerhettem őt is. Ő Teddy társa, akivel igen össze van nőve, ugyanis az előző gazdájuknál folyton ugyanazt csinálták, egyszerre: együtt mentek legelőre, ugyanabba a karámba, egyszerre lovagoltak rajtuk. Most, hogy a Szilvihez kerültek, próbálják őket szétválasztani.

Egy kisfiút lovagoltattunk – ezentúl Rozin. 4-re nagy nehezen beestem, pont akkor szált fel Zoli (így hívják). Szilvi rámbízta őket, hogy lépésben menjenek, ő addig kitakarított. Kb. az órája hármonegyen részéig együtt voltunk, majd megjött Szilvi, átvette tőlem Rozit. Kicsi malomkörzés, kicsi nyeregből kiemelkedés és ennyi. Ügetésnél még éppen hogy tart. (de amolyan mama kedvenc unokája. szegényre egy vékonyabb meg egy vastagabb pulcsit + egy mellényt adtak, én meg egy pólóban majd meg sültem)

Nyerges előtt nyergeltünk, én visszavittem Rozit a bokszába, majd jött Szilvi és cipeltünk minden maradék cuccot a nyergesbe (másik nyereg, 3 kantár, egy kötőfék, fél kikötőszár, lábszárvédő meg ilyenek). 

 

Aztán kiértem a tanyára, Benivel egy kicsit apportoztam, meg az ült gyakoroltam. Egész jó.

Kivezettem Remit egy kicsit legelni. Úgy legel, mintha az életéért küzdene vele. Aztán kikötöttem a karámba, elmentem az ápolósért. Gyorsan leápoltam, egész  nyugisan tűrte. Majd elkezdtem neki frizurát csinálni, mivel az utóbbi időben lehorzsolta a karámfán, ahogy nyúlt ki a szénáért. Szóval sajnos egy helyen nincs sörénye. A marjától kezdtem el vágni a horzsolásig – mert addig engedte: úgy ficánkol (mert gyakran van kikötve – mostmár nem lesz), hogy attól félek, belevágok. Megint elkezdtem ápolni, erre megnyugodott. Aztán elengedtem és rögtön lehempergett. Mondom: ez az én köszönetem?!

Ja meg kipróbáltam a Ponys vakarót meg a csillag-mintázót. Majd hozok fényképet. Nagyon klassz, csak az a bajság, hogy Reminek a farán még nagy a szőr és tele van homokkal és nehéz kiszedni belőle úgy, hogy ha visszafelé simítom, akkor ne látszódjon a por.

 

Változott a program: holnap megyünk Hódmezőre és holnap után partizunk. 

Lovaglások
2011. május 5., csütörtök
Olvasási idő: 3 perc

Ugye info órán írtam, hogy fogok írni. Írok is.

Először kezdeném a Kristállyal való lovaglást. Ezentúl nem szenvedtem annyit a hevederrel, gyorsan felnyergeltem. Kicsit lefuttattam, próbáltam vágtáztatni azon a kis helyen, amit találtam (a másikra sikeresen rárakták a műtrágyás kupacot még ősz végén); hát néhány lépés sikerült. Aztán felültem rá. Bementem az udvarba és ott kezdtem el lovagolni. Remény tiszta ideges volt, folyton nyerített, mert az istálló pont eltakart minket. Pár kör lépés-ügetés (hú de gyorsan megy, elszoktam ettől a tempótól), aztán megpróbáltam kimenni. Szintúgy a bekötőnél már nem bírtam vele. Így hát a "parkolóban" is mentem pár kör lépést, aztán bevezettem, lenyergeltem, aztán visszavittem az udvarba legelni.

Olvass tovább!

Gyors mentés
2011. április 30., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Ma úgy keltem fel, hogy fogom Kristet, lefutózom és elindulok vele. 

Szépen, alaposan lepucoltam, feltettem az új, gumis hevedert (ami sokkal jobb), ezzel elszenvedtem egy csomó időt, majd kivittem futózni. Pár kör lépés-ügetés mindkét kézen, majd felszálltam. Nos a bekötő végén, a külső kerítésnél már elkezdett nyihogni Remi után. Tovább bökögettem, és eljutottam a bekötő elejére. Ott már nem bírtam vele, így visszafordultam és bejöttem. Nos abban a pattogós lépésben jött be, nagyon élveztem. :S Leszálltam, még egy csomót futtattam, lenyergeltem, és behoztam az udvarra legelni. Minden cuccot otthagytam a karámban, mondván: majd ha behozom a lovat, bepakolok.

Aztán elkezdtem gépelni. Egyszer csak hallom, hogy esik az eső, először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán bekattan, hogy kint van a ló is meg a cucc is. Gyorsan kabát fel, vezetőszárat magamhoz vettem. A ló már a legelőn a lucernát zabálta. Gyorsan bevezettem, először a nyerget meg a kantárt tettem be az istállóba, majd a ápolóscuccot és a többit. A nyergemnél az a mázli, hogy nekem az a szokásom, hogy rárakom a nyerget a karámrúdra, a nyeregalátétet pedig kifordítva ráteszem, hogy letakarja. Így csupán a nyeregalátét ázott meg. A kobakomnál meg az a szerencse, hogy a fa alatt levő szalmabálákra tettem, így csak egy-két cseppet kapott. Mire mindent behordtam, már majdnem nem esett, csak néhány csepp esett, mondom nagyon jó. Aztán most, ebben a pillanatban meg szakad.