FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Lovaglások
2011. 05. 05. • B. Sz.Kristály
Olvasási idő: 3 perc

Ugye info órán írtam, hogy fogok írni. Írok is.

Először kezdeném a Kristállyal való lovaglást. Ezentúl nem szenvedtem annyit a hevederrel, gyorsan felnyergeltem. Kicsit lefuttattam, próbáltam vágtáztatni azon a kis helyen, amit találtam (a másikra sikeresen rárakták a műtrágyás kupacot még ősz végén); hát néhány lépés sikerült. Aztán felültem rá. Bementem az udvarba és ott kezdtem el lovagolni. Remény tiszta ideges volt, folyton nyerített, mert az istálló pont eltakart minket. Pár kör lépés-ügetés (hú de gyorsan megy, elszoktam ettől a tempótól), aztán megpróbáltam kimenni. Szintúgy a bekötőnél már nem bírtam vele. Így hát a "parkolóban" is mentem pár kör lépést, aztán bevezettem, lenyergeltem, aztán visszavittem az udvarba legelni.

Olvass tovább!

Gyors mentés
2011. 04. 30. • Kristály
Olvasási idő: 2 perc

Ma úgy keltem fel, hogy fogom Kristet, lefutózom és elindulok vele. 

Szépen, alaposan lepucoltam, feltettem az új, gumis hevedert (ami sokkal jobb), ezzel elszenvedtem egy csomó időt, majd kivittem futózni. Pár kör lépés-ügetés mindkét kézen, majd felszálltam. Nos a bekötő végén, a külső kerítésnél már elkezdett nyihogni Remi után. Tovább bökögettem, és eljutottam a bekötő elejére. Ott már nem bírtam vele, így visszafordultam és bejöttem. Nos abban a pattogós lépésben jött be, nagyon élveztem. :S Leszálltam, még egy csomót futtattam, lenyergeltem, és behoztam az udvarra legelni. Minden cuccot otthagytam a karámban, mondván: majd ha behozom a lovat, bepakolok.

Aztán elkezdtem gépelni. Egyszer csak hallom, hogy esik az eső, először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán bekattan, hogy kint van a ló is meg a cucc is. Gyorsan kabát fel, vezetőszárat magamhoz vettem. A ló már a legelőn a lucernát zabálta. Gyorsan bevezettem, először a nyerget meg a kantárt tettem be az istállóba, majd a ápolóscuccot és a többit. A nyergemnél az a mázli, hogy nekem az a szokásom, hogy rárakom a nyerget a karámrúdra, a nyeregalátétet pedig kifordítva ráteszem, hogy letakarja. Így csupán a nyeregalátét ázott meg. A kobakomnál meg az a szerencse, hogy a fa alatt levő szalmabálákra tettem, így csak egy-két cseppet kapott. Mire mindent behordtam, már majdnem nem esett, csak néhány csepp esett, mondom nagyon jó. Aztán most, ebben a pillanatban meg szakad. 

Első két nap
2011. 04. 29. • EseményRemény
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap voltam a CSI*-n. 11 után értem oda, mivel be kellett mennem az első két órára, mert a második fizika tz volt. Elmaradt. Igazából nem is csináltunk túl sokat, Niki emelgette a pályakaput, egyszer kihoztuk Teddyt gyerekeket lovagoltatni. Többi időben fényképezgettem, egy csomó lett, az egyikre büszke vagyok, hogy sikerült egy olyat is fényképeznem. (majd később, az előző okok miatt). Este 7-kor tartottak egy orvosi ellenőrzést, azt még megnéztem. Nagyon durva volt az egyik eset. A srác vezette a lovat, a ló meg folyton mögötte volt és bele akart harapni. Nagy nehezen sikerült bemutatni a dokinak. (Elkezdi a doki: várjá' má', hisz megeszi a ló ezt a gyereket.)

Ma is voltam, de csak a harmadik óra után mentem. Szintén fizika tz, szintén elmaradt – ezentúl a bolondballagás miatt. Ma is kimentem, ma is fényképeztem, de csak kettőig maradtam, mert szétuntam a fejem. Az egyik versenyző (szegény) lova úgy stoppolt le az akadály előtt, hogy az akadály mindenestül felborult. Meg tegnap a vizesárok feletti rudat az egyik ló kettétörte. Még ilyet sem láttam.

A fényképekből úgymond sorozatokat csináltam, vagyis kiszemeltem egy áldozatot (lovast) és azt fényképezgettem a melegítőben.

Miután hazajöttem, lementem a lovakat megnéztem. Remi pszihéje már sokkal jobb, mostmár bírom vezetgetni, nemúgy, mint tegnap előtt. Később is lementem, a nyerges felől néztem rá. Meglátott, nyihogott egyet, megkérdeztem, "Lemenjek?" és nyihogott még egyet. És lementem. Kis cukorpofa.

Az senkit se zavarjon, hogy egy locsolócsővég…
2011. 04. 28. • Kutyák
Olvasási idő: 2 perc

Jóreggelt, suli előtt…

Most a kutyákról beszélnék egy kicsit, mert hát róluk már régen volt. Pankával gyakorolgatom a Fordul-t, nem igazán akar menni. Addig már eljutott, hogy ledobja magát a földre, és a lábai az égfelé néznek, de hogy átfordulna, az még nem sikerült. Minden más megy, csak néha a behívással van baj. Kicsit meg kellene erősítenem a "pozíciómat", mert kezd magasról tojni rám. De csak néhány esetben. Pléldául, amikor a területemen kívül bóklászik: ha akkor hívom, már nem jönne vissza.

Ladyvel is tanulunk újat, ezentúl a két lábra állást, amit Hopp!-nak nevezek, de valószínűleg tévesen, mert már van egy Hopp!-unk (akadályugrás). Sztem meg tudja különböztetni. Nála minden rendben van a behívás terén, ha szólok, figyel és fut(na, ha nem Panka mondaná meg mit csináljon).

Na hát Benikém. Én drágalátos kis bohócom. Jött oda hozzám, a szájában egy levágott locsolócsővéggel (slag + az a piros csatlakozó). Eldobom egyszer, fut utána, mint az állat, hívom, kicsit elkallódik, de azért hozza. Megyek jutalomért, hogy azért legyen miért visszahozni. És dobálgatom. Csak párszor, a nagy élvezetben, pedig abbahagytam. Ez volt kedden. Tegnap is a félsötétben egyszer eldobtam: még mindig úgy találja, érdemes visszahozni. Remélem, megmarad ez a jó szokása. Csak ha nem látja, hogy hova dobom, nem hozza vissza.

Remény, immáron egyedül
2011. 04. 26. • Lovak
Olvasási idő: < 1 perc

Hey!

A villanypásztor felhúzása után az első két éjszakát még az anyjával töltötte, az első alatt kikapcsoltuk a vpásztort. Meg is lett az eredménye: két horgot szétrágott, eltört. Második este már bekapcsolva hagytuk, szerintem párszor megcsípte. Ma délben pedig megtörtént a leválasztás: Kristályt egyszerűen átvezettem a másik karámban. Egy "picit" ideges volt, de kb. fél óra múlva már úgy-ahogy nyugodt lett. Bár még most is néha elkapja az ijedelem, mert nem látja az anyját.

 

Közben beszéltünk anyával: most hogy leválasztottuk Remit, Kristály valószínűleg nemsokára sárlani fog, és akkor ismét befedeztetjük Remi apjával, Vagánnyal. Számításaink szerint május-júniusban sárlik, akkor lovagolhatok egy csomót (mert igazából ez hiányzik nekem), április-májusban ellik, félévesen leválasztjuk, és újra lovagolhatok. Hibáinkból tanulva felneveljük Kristálytól az utolsó csikót. Utána lovagolhatok egy csomót, aztán jön Remi belovaglása. Először legyen meg Remi papírjai.

 

Ma egy csomót fényképeztem, van egy-két kedvencem. De most nem töltöm fel, mert laptopon vagyok és az ugye korlátozott net. 

 

Hétvégén CSI*. Alig várom. Ma beszéljük meg Szilvivel a feladatomat. Aztán jövő héten megyünk a hódmezővásárhelyi Állattenyésztési napokra. Azt is várom.

Tündér
2011. 04. 23. • ÉpítésLovardaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Ma voltam 10-re Vilibácsinál. Odafelé apu „felkészített”, hogy Kedvesem megellett. Bemegyek, Betyár a karámban, Kedves a bokszban, Vili bácsi pedig sehol. Benéztem a bokszba. Olyan aranyos kis cukimuki …. kiscsikó. Ugyanolyan, mint az anyja, vagyis ugyanolyan pej foltos. Párszor odajött, elkezdte az ujjaimat rágcsálni (mint Remi anno), egy csomót vakargattam, mindenesetre már hozzászokhatott. Fél óra után sem jött az oktató, így felhívtam aput, hogy jöjjön. Addig is vakargattam. Egy sztori: Kedves kakilt, rá a kicsi fejére, az meg megijedt és oda bakolt egy aranyosat. Amikor pedig becsuktam magam után az ajtót, Betyár lehempergett.

 

Itthon. Az istálló készen lett. Vagyis csak a nyerges vakolása. Majd jön a plafon, aztán az aljzat, majd a bebútorozás. Majd két hét múlva.

Vissza jött a „nagy lovas”, és továbbra is azt tanácsolta, hogy tegyük át Remit a másik karámba. És sikerült a kötőféket is feltenni. Aztán vettünk egy bálamadzagból fonttat, mondván azt nem szakajtja szét, de az meg kicsi. Mindenesetre az eladó azt mondta, hogy majd kicserélhetjük nagyobbra. Majd az ünnepek után… Addig se tépje szét a textilt.

Délután elkezdtük kifeszíteni a villanypásztort. Csupán a nagy karámba, ahol Remi marad. Szegénynek az elkövetkezendő napok egy kicsit kellemetlenül fogják érni, de hát ez az élet rendje.

Kutyák elvannak.

Mi készülünk a húsvétra, már három süti meg van sütve + még csinálunk kettőt. Én csináltam muffint, anyuval egy mézes-krémest, majd csak anyu a magyar pitét, ma pedig egy sósat is csinálunk, meg majd én a négyszínű csodaszépet.