Hey!
A villanypásztor felhúzása után az első két éjszakát még az anyjával töltötte, az első alatt kikapcsoltuk a vpásztort. Meg is lett az eredménye: két horgot szétrágott, eltört. Második este már bekapcsolva hagytuk, szerintem párszor megcsípte. Ma délben pedig megtörtént a leválasztás: Kristályt egyszerűen átvezettem a másik karámban. Egy "picit" ideges volt, de kb. fél óra múlva már úgy-ahogy nyugodt lett. Bár még most is néha elkapja az ijedelem, mert nem látja az anyját.
Közben beszéltünk anyával: most hogy leválasztottuk Remit, Kristály valószínűleg nemsokára sárlani fog, és akkor ismét befedeztetjük Remi apjával, Vagánnyal. Számításaink szerint május-júniusban sárlik, akkor lovagolhatok egy csomót (mert igazából ez hiányzik nekem), április-májusban ellik, félévesen leválasztjuk, és újra lovagolhatok. Hibáinkból tanulva felneveljük Kristálytól az utolsó csikót. Utána lovagolhatok egy csomót, aztán jön Remi belovaglása. Először legyen meg Remi papírjai.
Ma egy csomót fényképeztem, van egy-két kedvencem. De most nem töltöm fel, mert laptopon vagyok és az ugye korlátozott net.
Hétvégén CSI*. Alig várom. Ma beszéljük meg Szilvivel a feladatomat. Aztán jövő héten megyünk a hódmezővásárhelyi Állattenyésztési napokra. Azt is várom.
Ma voltam 10-re Vilibácsinál. Odafelé apu „felkészített”, hogy Kedvesem megellett. Bemegyek, Betyár a karámban, Kedves a bokszban, Vili bácsi pedig sehol. Benéztem a bokszba. Olyan aranyos kis cukimuki …. kiscsikó. Ugyanolyan, mint az anyja, vagyis ugyanolyan pej foltos. Párszor odajött, elkezdte az ujjaimat rágcsálni (mint Remi anno), egy csomót vakargattam, mindenesetre már hozzászokhatott. Fél óra után sem jött az oktató, így felhívtam aput, hogy jöjjön. Addig is vakargattam. Egy sztori: Kedves kakilt, rá a kicsi fejére, az meg megijedt és oda bakolt egy aranyosat. Amikor pedig becsuktam magam után az ajtót, Betyár lehempergett.
Itthon. Az istálló készen lett. Vagyis csak a nyerges vakolása. Majd jön a plafon, aztán az aljzat, majd a bebútorozás. Majd két hét múlva.
Vissza jött a „nagy lovas”, és továbbra is azt tanácsolta, hogy tegyük át Remit a másik karámba. És sikerült a kötőféket is feltenni. Aztán vettünk egy bálamadzagból fonttat, mondván azt nem szakajtja szét, de az meg kicsi. Mindenesetre az eladó azt mondta, hogy majd kicserélhetjük nagyobbra. Majd az ünnepek után… Addig se tépje szét a textilt.
Délután elkezdtük kifeszíteni a villanypásztort. Csupán a nagy karámba, ahol Remi marad. Szegénynek az elkövetkezendő napok egy kicsit kellemetlenül fogják érni, de hát ez az élet rendje.
Kutyák elvannak.
Mi készülünk a húsvétra, már három süti meg van sütve + még csinálunk kettőt. Én csináltam muffint, anyuval egy mézes-krémest, majd csak anyu a magyar pitét, ma pedig egy sósat is csinálunk, meg majd én a négyszínű csodaszépet.
Csütörtökön szokás szerint voltam lovagolni. Teddyt már egy másik lány, Póli lovagolta, megvártam az órája végét és én is felültem. Tök nyugis volt, el voltunk. 🙂 Lépés, ügetés. Szilvi kitett 3 rudat, hogy azon menjek át. Sikerült. És a drága Teddykém egyszer sem rúgott bele a rudakba. Aztán megejtettük az első futószár nélküli vágtát. (Jó tudom, hogy a Robiéknál is vágtáztam, de azok a lovak sokkal nyugodtabbak, meg ott osztályban vagyunk és egymást követik…) Először visszahúztam a fejét, aztán másodszorra amikor kicsit egyenesedtem volna akkor is, harmadjára rossz lábra ugrott be, a negyedik pedig kiváló volt, elfogadható testtartással és tempóval. Aztán egy-két kör ügetés pihenésképpen, de ekkor kihozta Póli a Rozit. Teddy meg enyhén szólva becsavarodott. Ráült Szilvi, levágtáztatta, aztán visszaültem, mondta, hogy nagyon élénk. Még pár kör ügetés, és leléptethettem. Az egész lovardában császkáltam (pontossan Teddy), elmentem az akadályok között, ránéztem a füves-verseny pályára (amely már készül a CSI*-re), párszor átmentem a lerakott rudakon. A felénél kb. mondta Szilvi, hogy várjuk meg Rozit+Pólit, és csak akkor mentünk be. Gyorsan lenyergeltem, majd kivittük a lovakat a patamosóba. Elhordtuk a cuccokat a nyergesbe és kész.
Óra elején megkérdeztem Szilvit, hogy segíthetek-e. Hát persze. Azt mondta, kitalálunk majd valamit, de valószínűleg majd jutalom-átnyújtó lány leszek. Aztán az óra elején kiderült a sejtésem, hogy Fanni csak miattam jött át, mert velem akar lenni. Mert én jó barátnő vagyok. Hogyne. ÉS! Azért bosszankodott Szilvi, hogy úgy volt, hogy csütörtökön is jön, és nem jött, és nem is szólt semmit, hogy nem jön.
Óra után pedig megkért Szilvi, hogy pénteken is ugorjak be neki segíteni lovat vezetgetni, mert sem Póli, sem Márkó nem ért rá. Szíves örörmest. Be is mentem, kicsit hamarabb, mint kellett, így gyorsan leápoltam Teddyt – jó koszos volt. Aztán megjött Szilvi + a lányok, felnyergeltük Teddyt, és ő kiment a kisebbik lánnyal. Következett Rozi: gyorsan leápoltam, felnyergeltem, de a kantározással már „vért izzadtam”: zablagumi volt a karikán, és az sosem akart Rozi száján kívül lenni. De negyedszerre sikerült. (az a bűvös 4-es. nemhiába, máj. 4-én születtem) Végül nagy nehezen felkantároztam, és mehettünk is ki. Egy picit vezetgettem, rajta a nagyobbik lánnyal, aztán jöttek anyuék, hogy menjek matekra. Gyorsan bevezettem Rozit, lenyergeltem és már mentem is.
Nemsokára pedig Vili bácsihoz megyek.
Szombaton voltam Vili bácsinál. Szokás szerint Betyáron lovagoltam. Először futószáron, majd kiskörön, utána pedig nagykörön ügetés-lépésben. Most kivételesen nem ijedezett, aminek nagyon örülök, hiszen így legalább jó élménnyel távoztam. A másik ló, Kedvesem még nem ellett meg, pedig már egy hete meg kellett volna. Persze késhet két hetet, de ha pontos lenne, már két hete megellett volna. Várom, milyen csikó lesz.
Itthon. Az istállót vakoljuk, egyenlőre csak a nyerges van nagyjából kész.
Először gyorsan az otthoniakról: Remit ugye megkörmöltük. Elmesélés szerint nagyon rossz kislány volt, kicsit helyre kellett rakni. A kovács szerint valszeg kerek szerszámtartótól félt, de majd idővel talán megszokja. Megkérdeztük a leválasztásról a kovácsot: drasztikusan. Vagyis hirtelen. Aztán egy ismerősünk egy "nagy lovas" mondta, hogy ő átrakná a másik karámba (a marhák volt karámjába), a karámra villanypásztort és meg is van oldva. Ő így csinálta. Azt mondta, egyszer megütötte egy picit a csikót az áram, többet nem ment a kerítés mellé. Lehet hogy nálunk is ez lesz. Vagy. Felajánlotta, hogy (talán) elvisszük hozzájuk Remit. Anyjától is elszakad és más lovak társaságában lesz.
Hát én nem is tudom. Először inkább a másik karám. Mert így a lehető legtöbbet tudok vele foglalkozni. És erre valószínűleg már húsvét előtt sor kerül, hiszen már minden megvan.
Nos hát ma megérkeztem Németországból. Nagyon jól éreztem magam, maradtam volna még. A program nagy része városnézés volt, nemcsak Kronachban, hanem a környező városokban is, pl. Weimarban. Ám a hétvégét együtt töltöttük a családdal. Szombaton usziban voltunk, este pedig egy kerti-grill-partin (ami egy kissé durvára sikeredett), vasárnap pedig – miután délben(!) reggeliztünk – lovagoltunk.
A lovarda egy átlagos lovarda, bokszok, fedeles, egy csomó legelő, meg (ha jól láttam) kint két pálya. Nem az a fullos tisztaság jellemzi, hanem egy egyszerű "kis" lovarda. Nekem inkább a rendszere tetszik, amit ha jól vettem ki, akkor a következő: kapsz egy lovat, ami mintha a tied lenne, teljesen te látod el (lovaglás, etetés – ha tudod, takarítás), csak a többit kell fizetni (patkoló, doki, tartás). Ha nem bírnád el, akkor mással is megoszthatod. Ilyen sajnos nincs a városban, szóval nekem ez nagyon új.