FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
III. félév – második konzultáció
2022. 11. 06. • Egyetem
Olvasási idő: 6 perc

Ez most egy kicsit langyi konzultáció volt, de nyilván voltak tök jó pillanatok, bár ezek inkább a társaság miatt adódtak.

Csütörtök

Reggel Lauárval mentem fel az egyetemre, ugyanis csak háromnegyed 10-kor kezdődött az első előadás, a Sportpszichológia, amin nagy részben a szorongásról volt szó, ami nekem pont aktuális lovaglás szempontból, szóval örültem a témának. Óra után az egyetem éttermében ebédeltünk egy asztalnál.

A jó hangulatú ebéd után, a többiek részéről kávéval felszerelkezve mentünk is vissza 14 óra előtt a kijelölt termünkbe Sportmenedzsment előadásra. A kicsivel több, mint három órás előadáson a tananyag mellett a sztoriknak is bőven volt hely, így gyorsan elrepült az idő.

Negyed órás szünet után, negyed hatkor belekezdtünk a csupán másfél órás Gyógypedagógia alapjai előadásba. Rövid bemutatkozás mellett mindenki elmondta, hogy van-e és milyen módon van érintettségünk sérült emberekkel. Miután mindannyian beszámoltunk erről, a tanárnő belevágott az autizmus témájába.

Negyed órával este 7 előtt végeztünk a napunkkal, majd a többiektől elköszönve Laurával kocsiba ültünk (a parkolóból való kijutás okozott némi gondot, mivel nem akart felnyílni a sorompó, de egy telefonhívás megoldotta), és kimentünk Simonpusztára.

Kiérkezve volt egy kis kavarodás a szobákkal a szálláson, de gyorsan megoldottuk azt is, így be tudtunk pakolni. Idővel a többiek is folyamatosan megérkeztek és bepakoltak és miután mindenki elhelyezkedett a szobájában, lementünk a csárdába vacsorázni és beszélgetni. Csak a zárás miatt álltunk fel az asztal mellől 9-kor, egyébként még ott tudtunk volna maradni.

A „korai” zárás olyan szempontból viszont jól jött, hogy másnap korán kezdtünk, így még egy kis rendezkedés és fürdés után lefeküdtünk aludni.

Olvass tovább!
Bogyi nyara
2022. 10. 30. • Bogyó
Olvasási idő: 4 perc

Nem csak nekem telt izgalmasan a nyaram, hanem a szüleimé is.

Történt ugyanis, hogy én hétfőn kirepültem Amerikába, és azon a pénteken (június 17-én) pedig apu elütötte a fél éves kiskutyát. Ugyanaz a vonyítás, mint Beninél, ugyanaz az, vagy nagyobb ijedelem, hogy már megint. Pláne mert nem voltam otthon.

Úgy volt, hogy apuék sietve indultak el a kocsival, a kiskutya meg az autó alatt aludt és apuék siettükben nem néztek be a kocsi alá, mint korábban és elindulva apuék érezték is a döccenést, ahogy átmentek a kutyán.

Újraszervezés, rögtön vitték is a kutyát az állatorvosi rendelőbe Imiékhez és erősen reménykedtek, hogy nem tört el Bogyó gerince. A röntgen után kiderült, hogy szerencsére nem történt gerinctörés, ellenben a bal hátsó lába eltörött közvetlen a csánkja felett (pontosabban a sípcsontja, közvetlenül a lábtőcsontok felett). BT doktornő nem vállalta az operációt, lévén a féléves kutya még növésben van. Annyit csinált „csak” jobb híján, hogy bekötötte Bogyi lábát, hogy lehetőleg minél kevesebb elmozdulás legyen a csontjaiban.

Ekkor elkezdődött a telefonálgatás és Szegeden találtak is egy állatorvost, aki kedd délelőttre elvállalta Bogyi műtétét.

Kedden reggel szólt a doktor asszisztense, hogy el se induljanak anyuék Bogyóval Szegedre, mert a doktor eltörte a bokáját. Így hát újabb telefonálgatás kezdődött, ezúttal már a főváros irányába.

Az egyik klinika nem vállalta, mert még növésben volt, a másik vissza sem szólt, végül az Állatorvostudományi Egyetem egyik professzora vállalta el másnapra.

Olvass tovább!
Lovastusa Országos Bajnokság Bábolnán
2022. 10. 09. • Esemény
Olvasási idő: 4 perc

A múlt heti konzultáción közvetítette felénk Laura Pali bácsi meghívását a mai napi Lovastusa Országos Bajnokság döntőjére Bábolnára, sőt még azt is hozzá tette, hogy nem kell az eléggé húzós esszét megírni, ha elmegyünk. Természetesen mindenki fellelkesült, hiszen nem könnyen megoldható esszé témákat kaptunk.

Tegnap délután még nem tudtam, hogy hogyan is jutok el az ország másik felére, annyit tudtam csak, hogy Laurával fogok utazni egy darabig, majd Mariann felvesz minket és végül vele megyünk el Bábolnára. Végül este hétkor írta meg Laura, hogy ma reggel negyed hétkor kell indulnunk a szomszéd város cukrászdájának a parkolójából, hogy aztán egy óra múlva felvegyen minket Mariann a megbeszélt helyen.

Így is történt, reggel apu átvitt a megbeszélt helyre, ahol Laura fel is vett és elindultunk utunkra. Még odafelé megálltunk a benzinkúton, hogy vegyünk reggelit és mentünk is tovább. A Duna menti egyik város határán lévő parkolóban vett fel végül minket Mariann, aki a lányát is elhozta magával.

A másfél órás út gyorsan eltelt, beszélgettünk, felelevenítettük a Bábolnával kapcsolatos emlékeinket, sokat nevettünk.

Végül háromnegyed kilenckor érkeztünk meg a military pálya mellett. Nagyon hangulatos volt a reggel, napsütés, kellemes reggeli (még) hideg, harmatos fű, körülöttünk emberek és vágtázó lovak mindenfelé. Mindnyájan megállapítottuk, hogy mennyire furcsa, hogy szabadon sétálhatunk az akadályok között, nyilván figyelembe véve a versenyző lovasokat és hogy ez mennyire természetes a lovaknak is.

Olvass tovább!
III. félév – első konzultáció és Nemzeti Vágta
2022. 10. 02. • EgyetemEsemény
Olvasási idő: 6 perc

Szerda este érkeztünk meg nyolc körül Laurával a lovarda ifjúsági szállójába és az este folyamán a többiek is lassan megérkeztek.

Csütörtök reggel 7 óra után indultunk el Simonpusztáról, ami nem tűnt jó döntésnek, ugyanis fél órát késve érkeztünk meg a 8-kor kezdődő Sportmenedzsment előadásról. Az óra nagyon jó hangulatban telt el, egyáltalán nem volt száraz, mint ahogy vártam.

A következő előadás egy órarenden kívüli előadás volt. Fél 12-kor kezdődött és a lovastáborok szervezéséről szólt, azonban ez annyira nem volt felkészült előadás, de azért tanultam új dolgokat.

Egykor aztán mehettünk is enni, melyet az egyetem éttermében ejtettünk meg.

Kettő előtt következett a Sportpszichológia óra, amit ugyanaz a tanár tartott meg, mint tavaly a pszichológiát és bár érdekes volt, de sajnos a fáradtság győzött és nem mindig tudtam követni az előadást.

Óra után bevásároltunk a Sparban, majd hárman (Mariannal és Laurával) a szállásunk felé tartva beugrottunk a Decathlonba. Közben lebeszéltem Lillával, hogy titokban vegyek három utalványt és lósnacket, ugyanis este a szülinaposainkat terveztük ünnepelni. Magamnak is gyorsan bevásároltam: vettem egy lovaglónadrágot a télre, pataolajat és a régóta kinézett Magic Brush-t.

A szálláshoz érve bepakoltunk (kivéve persze az ajándékokat), majd miután a csapat nagy része összejött, akik aznap este a szálláson aludtak, hárman kimentünk a kocsikhoz és előkészültünk a meglepihez. Felköszöntöttük a három szülinaposunkat, majd a jégkrémtorta és némi alkohol mellett kb. éjfélig beszélgettünk egy jót.

Olvass tovább!
Vadásznapi bemutató
2022. 09. 10. • Tarzan
Olvasási idő: 5 perc

Még Amerikában utazgatva írt rám Bori múlt héten, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a vadásznapi kutyás bemutatóra. A válaszom pedig az volt, hogy mindenképp csatlakozunk, ha nem lesz semmi program mára.

Tegnap írtam is Borinak, hogy nincs mára semmi programom, így tudok csatlakozni a bemutatóhoz. Fél 2-t adott meg a bemutató kezdéseként.

Dél után nagyjából lekeféltem Tarzant, átöltöztem az egy éve kapott egyenpólóba és egy zöld nadrágba, beparancsoltam Tarzant a terepjáró rakterébe és elindultunk apuval a szomszéd faluba, ahol idén rendezik a vadásznapot. Kb. háromnegyed órával a bemutató előtt érkeztünk meg és mivel volt még időnk, így körbejártuk a rendezvény helyszínét. Az elsők között találtuk meg a mi vadásztársaságunk sátrát, beszéltünk a többiekkel pár szót, majd mentünk tovább, közben a pár lépésenként meg kellett állni, mert mindig szembejött újabb ismerős, akivel természetesen leálltunk pár szóra. Végül Petiéket is megtaláltuk, köszöntünk nekik, jelezve, hogy helyszínen vagyunk, majd beszéltünk velük is pár szót (mondták, hogy elég 2-kor kezdeni, mert csúszás van a programban) és mentünk tovább, mivel volt még 15 percünk kezdés előtt.

2-re visszaértünk Petiékhez, akik amúgy is a bemutató placc mellett táboroztak. Már kezdett gyűlni a tömeg és jópár ismerős arcot is láttam. Nándor (a szuka goldi gazdája) köszönt felénk, aki hozzánk érve megdögönyözte Tarzant.

Pár perccel később Peti kérésére felálltunk egymás mellé és Bori vezényletével tartottunk egy mini fegyelmit, miközben Peti volt a speaker. Csupa ismerősök voltak velünk: Bori Zorkával (magyar v.), Dávid és egy srác a kölyök német vizsláikkal, Bálint Rudival (német v.), Bianka Hugóval (magyar v.), illetve egy úr a két angol vizslájával. Három kört tettünk meg, közben ültettük, fektettünk és Marad!-ot kértünk a kutyáktól. Tarzan ügyesen csinált mindent, egyedül a fektetést bohóckodta el kétszer azzal, hogy inkább hempergett, de egy kis pórázrántás után értette, hogy most nincs helye játéknak. Viszont a Marad!-ot nagyon ügyesen vette.

Olvass tovább!
Első séta a városban
2022. 09. 09. • Tarzan
Olvasási idő: 2 perc

Pár nappal korábban megbeszéltem keresztlányom anyukájával, hogy ma fél 5-kor találkozunk a városban, hogy drukkoljak a gyerekeknek a szüreti futás alkalmából.

Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam a pórázt, kinyitottam Tarzannak a kocsi hátsó ajtaját, kérni pedig nem kellett, hogy beugorjon. Beautóztunk a városba, bent pedig leparkoltam a szokásosnál messzebb a szüreti miatti lezárások miatt. Innen sétáltunk a futóverseny rajthelyéhez, ahol az emberek már gyülekeztek, én pedig igyekeztem megtalálni M.-éket. Pár perc keresgélés után megtaláltam őket, mindenki nagyon örült nekem (pláne, mert majd három hónapja nem láttuk egymást).

Negyed órával később elindult a verseny, én pedig Tarzannal az oldalamon visszasétáltam a szülőkkel a versenyvonalon, hogy ott drukkoljunk az elhaladóknak. Sok gyerek odaköszönt Tarzannak is, mosolyt csalt az arcukra.

Fél órával később, miután mindenki átfutott a célon és újra megtaláltuk egymást a gyerekekkel, átsétáltunk fagyizni az egyik központi fagyizóba. Miután mindannyian megettük a fagyit, elköszöntünk egymástól és én visszaindultam Tarzannal a kocsihoz.

Tarzan nagyon ügyesen viselkedett, sétált mellettem, végig hallgatott rám. Az elején kicsit izgatott volt, hogy három hónap után végre kiszabadult a tanyából, ráadásul minden új volt neki (városi környezet). Miután lenyugodott, már szépen sétált mellettem, leült, amikor arra kértem és tök nyugisan tűrte a simogatásokat.

Azért volt célja a városi sétáltatásnak, mégpedig hogy a holnapi vadász bemutató előtt kicsit szocializáljam. Úgy gondolom, hogy elmondhatom, hogy jól sikerült.