Hát megjöttem. A héten délutánonként vagy valahol voltam, vagy a tanyán. Ma is csak azért jöttem hamarabb haza, mert elegem van ebből az időből. Mármint a kintiből. És csodák-csodájára esett a hó.  Inkább tavaszt kéne hírdetni. Ráadásul 7-e óta nem lovagoltam Kristen. És egyre inkább azt emlegetem, hogy kéne, de ha ettől a vacak időtől elmegy a kedvem. Inkább behúzódok a házba.
Tegnap vittem a lovaknak almát. Azért nem répát, mert Remi nem szereti. Az almát meg ugye már "ráerőszakoltam". Majd tavasszal a répát is. Még jó, hogy füvet eszik. Aztán Dorkáztam sokat, rátettem a hámot. Póráz nélkül, egyenlőre. Aztán a kiskan nélkül (mivel nem jött elő a hívószóra – fütyülésre) elindultunk a kutyákkal egy kisebb túrára. Nem messzire. A nagy fűben a kicsik játszottak, a nagyok, vagyis Lady meg Panka pedig körbe-körbe futkároztak, valamikor pedig hajtották a nagy semmit. Aztán egy kicsit megálltunk, had játszanak, aztán fordultam vissza. Visszafelé pedig megtanítottam Pankának a Lábhozt, hogy póráz nélkül mellettem jöjjön.
A címből pedig: a kicsik tegnap töltötték be a három hónapot, Remi pedig kedden lesz egy éves. Vén szamár. Inkább gyönyörű ló. Még két év és jön a legjobban várt rész. Bár azthiszem, belovagláskor szegényt sajnálni fogom. De még leválasztva sincs. Lekéne, mert így már nem merek kimenni vele terepre.
Szombaton viszont a hét fénypontja lesz: lovaglás Betyáron. Alig várom. Persze izgulok, hogy milyen idő lesz. Remélem jó.

Tegnap voltam 10-re lovagolni. Egyedül voltam kint. Én meg az oktató. Két ló van csupán: egy póni (nem is olyan kicsi), amely vemhes (áprilisban érkezik a csikó), és Betyár, a mén (vagy herélt – nem néztem pontosan).
Leszögezem, jól indult a nap: reggel szétment a chapsem, meg olyan szél fújt, hogy azt hittem elmarad a lovi.
Nos tovább. Kimentünk a pályára, futószárral, első óra alkalmából. Először bemelegítette a lovat, hogy azért mégsem alattam… Durva volt, mert lassúvágtázott a ló, aztán egy pontra nézett és beindult. És a következő körnél is és utána is. Aztán felültem. Lépés. Közben Vili bá’ mondta az elméletit. Helyes ülés, félfelvételek, segítségek stb. Ügetés. Nagyon lassú volt, mármint az ügetése Betyárnak. Ezért hát sokszor tanügettem. Nagyon betanult ló volt, mert szinte semmit sem csináltam, a szóra váltott jármódot. Csomó ügetés után elengedett szabadon. És pont jött egy állati széllökés és Betyár megindult. Nagy nehezen visszamentem, mivel elég kemény szája van, meg én is béna voltam. Utána visszacsatolt futóra. És felsorolta, mit kell tenni ilyen esetekben. Persze nagy részét tudtam, de azért jó volt átismételni. És bevallom, pont az ellenkezőjét csináltam, mint kellett volna: kikönnyítettem és előredőltem. Ehelyett pedig bele kellett volna ülni a nyeregbe és hátra kellett volna dőlni. És szárat húzni fokozatosan.
Kis lépés, utána vááágta. Jó volt. Eléggé maga alá szedi a lábait. Óra végén pedig torna volt. Jó óra volt, élveztem. Jövőhéten ugyanígy.

Ma ami lényeges volt abban az egy órában, amit kint töltöttem, az az, hogy Remivel megismertettem a répát. De nem megy az ismerkedés. Mit csinál? Elveszi tőlem a répát, hátul rág egyet-kettőt, aztán elől roppint egyet, aztán répás foggal pipál és kiköpi. Többször is. Majd később „ráerőszakolom” Mint az alma esetében volt: megfogom a kötőfékét, elveszi az almát és ott tartom a szájánál a kezemet, hogy ha kiköpi, azért mégis a kezembe landoljon.

Ahogy ígértem, megírom, mi történ tegnap. Suli után megkérdeztük van-e bolhairtó, mondták, megrendelik és ma hozzák. Utána elmentünk az oktatóhoz, rendes nevén Vili bácsihoz, hogy mikor mehetek lovagolni. Szombaton 10-re. Alig várom. Aztán hazamentem és ugye csináltam a honlapot. Aztán anyu este mesélt a kicsik csínytevéseiről: Dorka beleült az egérragasztóba, aztán egy zsákot húztak négyen négyfelé, kukorica csutkát szedtek apró darabokra. Teljesen a rosszaságon jár az eszük.
Ma elmentünk a bolhairtóért, aztán jöttünk ki a tanyára. Ránéztem a kisgidákra (most születnek), utána pedig Pankát ugrattam (de csak egy-kétszer) a játszótéren, aztán Dorkával játszottam. Most meg írok. Amúgy nincs semmi említésre méltó (csak talán annyi, hogy pont a környéken rázatnak olajért). Meg a felső épületet csináljuk. Egy lépéssel közelebb a tanyára költözéshez.

Tegnap kivittük a kicsiket a vásárba. Senkinek sem kellettek, bár a kant sokan megnézték. De a vadászok látták rajta, hogy nem tiszta vizsla, mivel rövid az orra. Szóval nincs pénzük az embereknek kutyára, ennyi. Legközelebb a mórahalmi vásárba megyünk két hét múlva (ahonnan Pankát kaptam).
Tegnap kipróbáltam a nyerget. Hát ez valami álom. Először úgy éreztem, hogy dobál a nyereg ügetésnél, de kiderült, hogy én mentem ki a gyakorlatból valószínűleg. És az is biztos, hogy marvasat kell cserélni.
Kutyáztam egy csomót, játszottam velük, aztán Pankával megint elkezdtem gyakorolni elméletit és ugratást. Mind a kettő kiváló, bár nem olyan gyors, mármint az elméleti. Utána Ladyvel gyakoroltam, mert nagyon bújt. Ő meg egyszerűen elfelejtette a feksziket.
A vásárban találkoztam egy lánnyal, aki oda járt lovagolni ahova én, és ők ajánlották a jelenlegi helyet ahova járnak, és hogy ott már ugrat a csaj (ahova együtt jártunk, ott ugyanolyan szinten lovagoltunk). Valószínűleg én is oda fogok járni, mert egyrészt az oktató a szomszédom, másrészt pedig elegem van, hogy a jelenlegi oktatónál mást sem csinálunk, csak körözünk a pályán. Semmi fejlődés. Ráadásul ott össze van szokva egy lány banda, és ha egy új lovas megy oda, úgy lenézik, hogy az elképesztő. Meg benne vannak a nagyképűek klubjába. Egyszer az egyik csaj be akart szólni (mellesleg egy évvel fiatalabb), mondom anyádnak szóljál be. (bocs, ez muszáj volt.)
A kiskutyuk jelenleg a "mindentelviszünkésmegrágunk" korszakban vannak. Szóval imádom őket. Amúgy most a tanyán a napon ülök és pötyögök, szóval tök jó. Amit kifelejtettem: a lovak kint vannak legelni a szokás szerint.

Sziasztok!
Ma voltunk a klp-ban. Az eladós csaj mondta, hogy szerencse, hogy ma mentünk, mert csak mára volt a "minden termékre 20% akció". Mázli. Egy nyeregválasztással indult, aztán jött a kobak, utána gatyát próbáltunk és meg is lett az eredménye. Utána kiválasztottunk (anyu kérésére, mert nekem normális van) egy biztonsági kengyelt, utoljára pedig egy ápolódobozt. De csak azért kaptam ennyi sok mindent, mert holnap van a névnapom és az akció miatt. Nos, lássuk a típusokat:

Lovaglónadrág: Női skótkockás térdbőrös – Daslö – szürke
Kobak: Tattini pro – fekete
Kengyel: Biztonsági hajlított nikkel
Ápolódoboz: 2000 nagy – bordó
Nyereg: Többcélú szintetikus cserélhető marvassal – Daslö – 17"-es

Visszafelé beugrottunk fagyizni, utána mentünk ki a tanyára. A cuccaimat belepakoltam az ápolóba: a kutyafelszerelés a kis rekeszbe kapott helyet, a hajgumi, a sörénycsavaró pedig a kihúzható részre, a többi pedig a nagyobbik rekeszben kapott helyet. Aztán Dorkáztam, felraktam rá a hámot. Utána kifésültem Ladyt – nagyon örült neki. Utána pedig felszereltem a nyerget. Gyorsan ment.

Holnap megyek lovagolni, de előtte reggel kivisszük a három kicsit a vásárba. Annyira sajnálom, mert egyáltalán nem tudom, hova kerülnek. De azért remélem, lesz közöttük ismerős. Ja és a doki barátja nem hívott vissza, így a kan is megy ki.

Érzem, megint kisregényt fogok írni, de nem bánom, hiszen ki kell magamból írni. De csak mindent szépen sorjában.
Amikor apu jött értem, azzal fogadott, hogy megyünk a dokihoz, mert Dorkának kijött a végbele. Mondom, miért pont neki? Oké, bevittük megvizsgálta a doki, Dorka az asztalon pörgött (volna, ha engedem), aztán megkapta az altatóját, és már álomba is zuhant. Olyan rossz volt úgy kiterülve látni. Aztán egy másik szobába vitték, ott bevarrták neki. Közben apum beszélgetett egy másik dokival a tesókról, és felhívta az egyik barátját (akinek szilveszterkor elveszett a vizslája) hogy kell-e neki a kisfiú. Mindenről kikérdezett: törzskönyv, kor, anya, apa, kinézet stb. Az utóbbit leginkább Dorkáról mondta meg, aki ott szépen standardosan beállt az altatás előtt. Aztán mondta, hogy majd visszahív. Szóval, akkor egy feltételes gazdi már van. 😀 (ami nekem azért is öröm, mert a kant direkt vadásznak "szántam". Remélem így lesz)
Bevarrták neki, aztán visszahozták az asztalra, ő még nagyban aludt. Aztán kb. 10 perc múlva kezdett ébredezni, nyelve kivolt, kicsit kábán, de már kezdett érdeklődni a dolgok után. Aztán be az autóba. Először hátra akartam tenni, hogy ott aludjon, de mindig mire becsuktam az ajtót, felkelt és jött volna ki a ládából. Hát akkor jöszz előre. Az ölemben sikeresen elaludt (közben tisztára lezsibbadt a lábam), aztán betettem a szobájukba, ahol elkezdett visítani, jó megszántam. Bementünk a konyhába, ott is aludt, de etetésre felébredt, mondom nem kap, de mégis kapott. Tisztára fel volt pörögve meg minden. Ráraktam a hámot, had szokja, kicsit ültettem is. (zárójelben: megint kellene jutit venni) A doki kérésére szerdára megyünk vissza varratot szedni.

Anyu bejelentette, hogy a bútorozáson ügyködik (ügyködünk), és nyáron kiköltözünk a tanyára. Ezt vártuk már évek óta, és most végre talán meglesz és csak azért most, mert végre odáig fejlődött a tudomány, hogy tudtak oda netet teremteni. Bár nem az istenhátamögött vagyunk, csak a város felé nézve az erdő takar és így nem tud a hullámizébizé áttörni hozzánk. De mostmár megvan… És így kint tudok lenni és nem kell mindennap haza- meg visszarohangálni, és este 10-kor is megtudom vakargatni Panka fejét. Mennyire más lenne… többet lennék velük.

A holnapi napról annyit, mivel hogy a dokis incidens és más egyéb dolgok miatt nem tudtunk menni, ezért holnap megyünk és kb. 8-9-kor indulunk. Utána szeretnék Velük lenni, ezért kimegyek a tanyára, de próbálok minél előbb jönni, élménybeszámolóval.