Miért is? Mert a tanyára bekötötték a netet. Igaz, hogy korlátozott, és igaz, hogy csak havi 2 GB, de van net. Ami a vod. szerint másfél óra netezésre elég naponta. Úgyhogy csak annyit, vagy kevesebbet leszek ott, és akkor msn-en sem lehetek. Szóval nem is leszek. Majd itthon. Nembaj, addig tudok a háttérben dolgozni, csinosítgatni. És akkor azzal a résszel is fogok haladni valamennyire. Lehet, majd azt csinálom hétvégégén, ha kicipelem a párkilós könyvekkel teli táskámat, hogy megírom a cikk(ek)et, aztán csak akkor kapcsolódok netre. Addig sem vonja el semmi a figyelmemet. Szóval most úgy eléggé boldog vagyok.
Am mai sztori:
Kérdezem Zolitól, hogy hol vannak a kicsik. A következő pillanatban pedig a két bála közül rohannak nagyban felém.
Meg a másik, hogy Pank szoptatta kicsiket, és Dorka ahelyett, hogy cumizott volna, hozzámbújt. Kezd kialakulni a kapcsolat közöttünk. És már úgy-ahogy hallgat a Gyere! kérésre. De ez csak 25%. Bár még egy hónap bőven ráférne őkelmére. És annyira szép (számomra), olyan finom tapintású bundája van, hogy az valami. Bár néha összekeverem a kisfiúval, de csak amíg meg nem látom Dorkát. Am a fiúnak van a legdurvább kölyökszőre.

Nem szólok hozzá semmit, sztem a képek magukért beszélnek. Nagyobb képért katt a képre.

Vagyis tökjó képek, meg egy adag blog. Előre mondom, hogy képeket legközelebbre (talán holnapra) várjatok.
Reggel 7-kor már kint voltam a tanyán. Még fel sem kelt a Nap. Épp csak világos volt, készítettem pár képet Remiről, nem túl jó minőségben a fényminőség miatt. Aztán kiengedtem az apróságokat a szobájukból és megkapták a reggelijüket. Miután a lovak is megkapták a zabot, ők is mentek ki legelni. Én meg csináltam a fényképeket. Remi egy kicsit megutálhatott, mert egy csomót (najó csak 3×) kergettem, hogy vágtás képeket is készítsek. Miután ez is meglett, készült pár anya-lánya kép is. Mindegy, egy csomó készült. Aztán 10-ig ezekkel + valamivel eltöltöttem az időt. Jah, Dorkáztam, aztán rájöttem, hogy nem volt jó ötlet a lovakat ilyen korán kiengedni, mert megunják és elkezdenek bóklászni. Kicsit távolabb voltak a szokásosnál. Mindegy, mögéjük kerültem, és behajtottam őket. Igen ám, de nem a karámba mentek, hanem az udvarba. Na akkor onnan ki, Krist vágtázott. Aztán megkerülték a tanyát. Na mondom uhh. A veteményesen megálltak, majd továbbmentek a legelőre. Onnan megint megkerülték a tanyát, aztán be az udvarba, végül nagy nehezen a karámba. Krist sokat vágtázott. Komolyan mondom – megismételve az előző bejegyzésbe levőt – Krist nem produkált 2 év alatt annyi vágtát, mint e három nap alatt. Oké, megvolt a napi ló-hajsza. Le is izzadtak meg minden. Még jó hogy jó idő volt, különben még le is kellett volna járatni őket. Már csak az kellett volna.
Kifésültem Lady-t, edzettem a kutyákkal (nem volt komoly, csak a szokásos). aztán megint fényképezéssel töltöttem az időt. A pindúrokat kaptam le. Aztán Dorka bent a konyhában (mivel bevittem) elaludt az ölemben, vele együtt én is. Így voltunk másfél órát. Aztán lóra ültem. Még mindig szőrén. Párszor megkerültük a legelőt, közben a megállást gyakoroltuk. És még mindig meglep a ló. Ha durván húzom a száját, megy tovább, de ha éppen csak visszahúzom, megáll. Szóval érzékeny is a szája, de puha is. Mondom, oké. Pár ütemnyi ügetést kipróbáltam. Bevallom, úgy pattogtam, mint egy kezdő lovas a nyeregben. Amúgy sem megy a tanügetés. Nem "puha" a derekam. Aztán ezzel zártam a napot. Még egy kis kutyázás, aztán besötétedett.

Ma nem igazán voltam kint az állataimnál, csupán körbenéztem és mentem be lepény-palacsintákat sütni. 😀 Végül is megesszük, nem számít milyen. Holnap meg (házi) pizza lesz. Sonkás-kukoricás. Nyamm. És ami a legjobb, hogy én fogom csinálni. Upsz, egy kicsit elterelődött.
Annyit tudok, hogy a kicsik egész nap ki voltak engedve. Csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy aggódok. Mégis miért? Mert bármit összeehetnek, ami nekem nem tetszik. De hát ez van, nem raboskodhatnak állandóan a "szobájukban".
Aztán apu mesélte, hogy mi történt, amikor reggel kiengedte Kristet. Először is kidugta a fejét a karámkapun, aztán huss, már vágtázott is. Egy "nyugdíjas" ügető ló? Nagyon hiszek benne, hogy a végén a sok legelős-szabadság miatt rá fog jönni, mi is az a vágta. Két év alatt nem produkált nálunk ennyi vágtát, mint az utóbbi két napban. A leghőbb vágyam pedig az, hogy rajta ülve rávegyem a vágtára. Milyen lenne. Pedig futószáron ráveszem a vágtára, csak eléggé kényelmetlen neki a 6-7 m átmérőjű körben vágtázni. Jobban szeret egyenes vonalon.

Harmadszorra írom újra, szval egy kicsit ideges vagyok.
Ma kimentem, megint levittük a kicsiket a kistóra. Eléggé elvoltak. Aztán lovat kergettem. Az is jó volt. Krist visszafelé vágtázott. Aztán Dorkáztam egy kicsit. Utána pedig lóra ültem, csak úgy szőrén. Végül is jó volt, csak Remi állandóan cseszegette az anyját. Meg Istenem, úgy rohan, mintha egésznap nem azt csinálta volna. Alaposan leizzadt. Ja meg először lelovagoltam a kistóhoz. Krist meg úgy kerülgette a vizet, mintha ha belelép leeszik a lábát. Csak addig mert bemenni, hogy éppen csak cuppogott a patája. Következő lecke: gumicsizma fel, és bemenni a vízbe, lovat vezetve. Így talán: ha a gazdi nem fél, akkor én mitől féljek? Persze egy kisebb pocsolyába simán beleáll.

Sokféle cím járt az eszemben (Veszélyes lovaglás forevö, Vasárnap lovizás Kristen sötöbö), mégis ez mellett döntöttem.
No szóval: Hannát átkereszteltük Dorkára. Miért is? Anyuéknak nem tetszett a Hanna, én ajánlottam neveket, és ez való vizslának meg tetszetős név is, és ami a fontos, hogy magyar név.
Vasárnap sokminden történt, tegnap nem voltam kint, ma meg csak másfél órára, amíg kiengedtem a kicsiket és Hannát Dorkát babusgattam. ^^
Vasárnap is kiengedtem a kicsiket, lementünk a tóra, de a kisebbik feketeorrú nem jött velünk, ezért Pankával + a három kicsivel mentünk le. Kicsit belegázoltak a vízbe, meg szokták. Aztán mentünk vissza és visszatettem őket pihenni.
Aztán Kristet elkezdtem futószárazni, Remi hülye volt. Állandóan vágtázott meg minden, meg közénk (Krist és közém) jött és a magasra emelt futószár alatt átfutott. Egyik ilyen alkalommal elvitte a futószárat. Én tanulva a múltkori esetből, rögtön elengedtem. Erre Krist elkezdett parázni a futószártól, amit a földön húzott és berohant a bokszába. Ott nagy nehezen összeszedtem a lovat meg a szárat és felültem rá szőrén. Először megkerültük a legelőt, aztán kimentünk a kapunk előtt levő lucerna földre. Két villanyoszlop megkerülése közben egy arra menő autó megijesztette, megugrott egy kicsit. Az nem volt vészes a másodikhoz képest. Aztán a tanya mellett levő erdőbe a Remi befutott, Krist meg ment volna utána és ilyedezett meg minden. Aztán valamitől annyira megilyedt (miután Remi visszajött az erdőből), hogy oldalra ugrott és elkezdett ügetni. Én – nem tudom, hogyan – de rajta maradtam és húztam a szárat mint az álat. Aztán egy pillanatban arra gondoltam, hogy hagyom, had menjen, de akkor berohan és akkor repülök róla. Ezt elvetettem így dupla erővel húztam vissza, majd miután kapun belülre értünk, úgy-ahogy lenyugodott és mentünk be a karámba. Tiszta víz volt, így elengedtem, had legeljen, mert a legelés közbeni séta lejáratja. Így utólag rájöttem, hogy jobban tettem volna, ha egyik oldalra irányítom, így elterelem a figyelmét és a kis kör megtételének kényelmetlensége miatt lelassul.
Utána Dorkát babusgattam. Elaludt az ölemben, olyan aranyos volt.
Holnap jövök kémia előtt és folytatom a karbantartást.