» Nem lovagoltam, se vasárnap, se tegnap és ugye ma sem. Viszont holnap biztos kimegyek, hiszen a kis csibészt le kell mozgatnom. Most ezt csinálom, szóval egy ideig biztos nem leszek.
» Jut eszembe: jövőhéten kedden lesz az állatok világnapja és ez alkalomból kisállat kiállítást tartunk a suliban és mégis kit viszek el? Persze, hogy mindkét kutyámat. Hogy bírok el velük? Sehogy, Pankát barátnőm fogja pesztrálni, rám meg Lady marad. Azért gondoltam így, mert a félős természetét nézve az is benne van a pakliban, hogy lehet, hogy el fog rohanni, meg minden. Amúgy Panka már volt tavalyelőtt kiállításon (tavaly nem rendeztek) és a Legszófogadóbb kisállat címet kapta meg szavazás alapján. Most abban bízok, hogy Lady meg a legszebb kutya díjat fogja megkapni.
» Tegnapelőtt írtam, hogy megyek lovagolni. Így is volt, ám az egész alig valósult meg. Alapban szerintem csak negyed órát lovagoltam, mégis ki miatt? Hát persze, Remi. Eljátszotta a szokásos szerepét, Krist továbbra se bírt tovább menni. Anya meg nem engedi, hogy lovagolva vezessem Remit, mert szerinte életveszélyes, mert leránt. A múltkor sem rántott le. Istenem… Akkor kitaláltuk, hogy Remit bezárjuk a karámba. Szétnyihogták magukat.Krist szépen is ment egészen addig, amíg a tóra vezető útra rá nem fordultam. Onnan már egy tapodtat sem. Eléggé ki voltam akadva. Meg lovaglás előtt gyakoroltam Ladyvel az ugratást. Szépen megy már. A kishokedlit már átugorja, ami sztem van 50 cm. Nála nem igen szeretném magasabbra vinni. Aztán Pankával is megcsináltam a pályát. Ő is ügyes volt.
» Aztán tegnap is veszekedtem anyával Remivel kapcsolatban. Csak szerintem az a baj, hogy a betörést (belovaglás durvábban) párosítja ezzel az egésszel. De istenem, mekkora különbség van már egy két és fél éves ló és egy hét hónapos csikó között.? Végül kimentem a tó felé, mielőtt ráfordultam volna az útra Krist elkezdett hátrálni, mert nem volt mellette a csikó. Bementem, magamhoz vettem a pálcát, bent kettőt rácsíptem. Látszik rajta, hogy még nem igazán kapott. Kimentünk a tó felé, sikereresen elértünk az út feléig. Ott saját akaratomból visszafordultam, mert közel van a kövesút ráadásul kanyar is és nem akartam, hogy Remi kiszaladjon. Visszafelé csak úgy száguldottunk ügetésben. Alig bírtam visszafogni. Már szerintem nem sok van a vágtáig. Beértünk, de mivel még nem volt kedvem abbahagyni, kimentünk a legelőre. Most már pálcával jobban megy. Ügettem egy jó háromnegyed kört (egy fél hosszú oldalt, egy rövidet és egy teljes hosszút full ügetésben), negyed kör lépés, aztán majdnem egy teljes kör ügetés. Remi pedig vágtázott egy csomót az anyja és a karám között. Fú, nagyon gyors. Majd egyszer levideózom. Rendesen ki is izzadt a kicsike. Kristályon meg ott maradt a nyeregalátét nyoma. Szép kockás volt.
» A jövőben elkezdjük építeni az istállót. Nagyon jó lesz. A nyerges díszítése teljesen rám lesz bízva, lesz két boksz, meg a takarmányos és úgy alakítjuk ki az egészet, hogy ha szükséges, akkor csinálhassunk még egy bokszot. Alig várom. Anya a nyergest úgy tervezi, hogy legyen benne tusoló, meg be lehessen ülni, ezek számomra nem lényegesek. A díszítést elképzelésem szerint úgy fogom kezdeni, hogy kiteszek 500 posztert. Aztán jönnek az egyéb díszek. Attól függ, mekkora lesz a hely.
» Próbálok visszaemlékezni, mi volt az utóbbi négy napban. Szombaton Kristen lovagoltam, de már nem tudom, hogy merre. Vasárnap pihi volt, Pankával gyakoroltam. Ügyesen ment neki, a játszótéren gyakoroltunk. Tegnap lovagoltam is és Pankáékkal is gyakoroltam. Úgy kezdődött, hogy Lady-t kifésültem, mert végre-valahára nem volt eső és meg is száradt. Nagyon szép lett utána. Egy-két bogáncsot kiszedtem belőle.
Utána elmentem lovagolni. Kimentünk a bekötőhöz, de Remi a szokás szerint meggondolta magát és begaloppozott. Oké, bementem és rákapcsoltam a futószárat. Bal kezembe a feltekert szár és a kantárszár, jobb kezembe pedig fogtam a Remihez vezető szárat. (nemtudom, értitek-e.) Először Krist nem értette, hogy mi van, mert Remi állandóan húzott, de megértette, hogy muszály velünk jönnie. Kimentünk a bekötőhöz. Utána visszamentünk a bejárathoz, de nem mentünk be, hanem elindultunk a tó felé. Mivel ez a szakasz füves és Remi mindig szokott vágtázni, ezért hol lehajolt a kis csibész, hol bevágtázott. De én fogtam és végül tök normálisan ment. Kristály meg mindig vissza akart fordulni. Végül visszafordultunk, kb. az út negyedénél, Remit elengedtem, mert úgyse tudtam volna tartani és full ügetésbe zúztunk vissza. Jó volt. Bent pedig az udvaron (ami füves) lenyergeltem és levettem Kristály kantáráról a zablát, hogy tudjon legelni. Kb. 20 perc múlva bevittem őket a karámba.
Egy kis pihenés az én számomra is és elmentünk a játszótérre gyakorolni. Pankával gyakoroltam az ott használatos szavakat, majd a váron ott marasztaltam és Ladyvel, persze pórázon elkezdtem a hintákat ugratni, hogy szokja. A végén pedig maradot gyakoroltunk és elengedtem őket.
» Esőnek hála, ma nem lesz lovaglás. Hogy fulladjon meg (az eső?!). Viszont így szét fogom unni estére a fejem. Pff. Mindegy.
» Tegnap arra érkeztünk ki a tanyára, hogy ott volt a szomszéd kan kutyája, Panka meg ugye tüzel. (ezt még nem írtam) Rá egy órára elvittük Csokihoz, egy fajtiszta kan magyar vizslához. Így hát lesznek kiskutyák. Novemberben. Visszamentünk, utána lovagoltam.
Kimentünk a bekötőhöz, aztán elindultunk a tó felé, csak már kezdett sötétedni, így visszafordultam. A legelőn pedig csináltam egy átlóváltást, azt pedig végig full ügetésben és ennyi volt. Sajnos. Ma pedig eső, szóval le is mondhatok a mai napomról.
Tegnap mielőtt kimentem a tanyára, hazajöttem, mert hát haza kellett… , …igen, és a szomszéd előtt levő fenyőfán ott nyervogott egy kb. fél éves kismacska. A szomszéd lány el akarta zargatni a macskát, a kicsi végül engem követett. Hoztam neki kaját meg vizet. Fél óra után elkezdtem kint a macskával az ölemben megcsinálni a matekot, a végén ott tartott, hogy amikor becsuktam a füzetet (ami az ölemben volt), akkor összegömbölyödött és elaludt rajta. Így talált meg minket apu, aki éppen hazajött. Aztán azt mondta, hogy ha itt marad estig, amíg meg nem jövünk, akkor elvisszük a papához (mert a tanyára nem mehet a kutyák miatt). Ez volt 5-kor. Miután megjöttünk (9-kor) hallom, hogy a pincébe ott nyervog a macska. És hogy megörült, amikor az ölembe vettem. Aztán szépen kitessékeltem a házból, mert ugye tanulni kellett mennem, és addig nyervogott szegény cicus az ajtó előtt, hogy apu nem bírta tovább és elvitte a papához. Úgyhogy most ott van. Amúgy egy szürke cirmos, kislány macska.
No és most következzen a lovaglás. Először úgy terveztem, hogy Remit felveszem szárra, de anyu sikeresen lebeszélt, mert leránthat. Kimentünk a szomszéd kerítése elé (ahol a múltkor is voltunk), ügettünk egy párat, aztán kicsit közelebb mentem a bekötőhöz és Remi meggondolta magát és megint bement. De mérges voltam. Mi is bementünk Kristállyal, de még nem volt kedvem abba hagyni a lovaglást, így kimentem a frissen kaszált, karám melletti legelőre. Ügettem párat, de a vége volt a legjobb, mert a hosszú falon (ha nevezhetjük így is) full ügetésben értem be a karám mellé. Már csak azt kellene elérni, hogy beugorjon vágátba. Ja, igen és arra jöttem rá, hogy csakis arra tudok menni, amerre Remi megy, mert Kristály másfelé nem hajlandó menni. Nem sokáig, ugyanis tervben van már a leválasztás.