EquestrianBlog
Pista bácsi
2012. augusztus 29., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Voltunk lovat nézni, Szilvi is jött velünk a párjával. Apa vezette az autót. Először kimentünk az idei csikókhoz. Az egyik csődi az  egy Hamlet-ivadék (már nem tudom, hogy egyenes leszármazott-e), de totál úgy néz ki. Kicsit beszélgettünk, majd megnéztük a terítéken levő lovakat. Három volt.

Az elsőnek beteg volt az egyik hátsó lába, ő volt az alsó kategóriás. Kivittük mozgatni, kevésbé tetszett. Aztán jött a középkategóriás paci, ő már jobban tetszett. És hát persze a felső kategóriás tetszett a legjobban, na meg méretben is pont megfelelő volt nekem, ám az árak is ugyanígy nőttek felfelé. Sajnos. Ám a látogatás után úgy éreztem, át lettem verve. Ugyanis azon kívül még rá kell fizetni a lóra, ami 300ezernél kezdődött. Mi pedig úgy beszéltük meg, hogy nem adunk ki pénzt lóért. Megígértük Pista bácsinak, hogy majd visszaszólunk. A lovak életkora egyébkébként 5-6 évvel kezdődött.

Aztán beszélgettünk a lovakról, számolgattunk jobbra-balra, hogy nincsenek belovagolva, télen nem igazán fogom lovagolni, aztán tavasszal megellenek, akkor megint egy hónapig be kell lovagolni, és mire nekem megfelelőek lesznek, az kb. lesz május, tehát több mint félév ki fog esni lovaglás nélkül. Plusz a csikóval kell még foglalkozni, na meg ott vannak a Remiék. Nem igazán látszott helyes döntésnek. Végül inkább nemet mondtunk, de nem állt meg a keresés.

Hát Pista bácsiról röviden ennyi.