FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Rólunk

EquestrianBlog

Írások a hobbimról: két lóról, lovaglásról, két kutyáról, csomó macskáról és egyebekről.

Remény nálunk született 2010-ben. Eleinte sokat kellett küzdenünk egymással, de 8 éves korára nagyjából benőtt a feje lágya, azóta imádok rajta lovagolni. Sokat tanulunk egymástól és egymásról, feszegetjük egymás határait.

Lujzi egy 2020 elején született haflingi csikó, akit pont Mikulás napján hoztunk haza. Nagyon tanulékony, nagyon jófej, ámbár nagyon makacs lovacska, aki mindig megkérdőjelezi, hogy ki a főnök és akivel újravesszük a lónevelés fejezeteit.

Tarzan egy golden retriever, családunk négylábú bohóca. Mindenhol ott van, mindenben “segít”: ha kell, kertészkedik, vezeti a lovat, pakol. Jelenleg vadászkutyának képezzük és úgy tűnik nagyon élvezi, amint meglát minket zöld ruhában, teljesen bepörög, hogy újra megyünk vadászni.

Macskaállományunk létszáma és tagjai sajnos mindig változik, ennek oka a balesetek, elkóborlások és a nagyobb ragadozók általi áldozattá válás, de mindent megteszünk azért, hogy minél hosszabb időt velünk töltsenek.

A halál nem más, mint álom

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztünk le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében. 2006-2014

Lady egy különleges színfoltja, mint ahogy a neve is sugallja: királynője volt a tanyának. Természete miatt inkább hátrébb húzódott a tanya életében, de egy lelkes, jószívű kutyus gazdija voltam 11 éven át. 2008-2019

Kristályt 13 évesen cseréltem. Fiatalkorában ügetőversenyeken vett részt Svédországban, aztán importálták, itthon pedig tenyész- és hobbilóként tartották, míg hozzám nem került. 2007-ben találkoztunk először és nagyon sok élményt éltünk meg együtt. Azt hiszem, nagyon nagy szerencsém volt vele, hogy ő volt az első lovam. 1993-2020

Beni nálunk született, Panka volt az anyukája. Ő inkább házikedvencként szolgált. Neki nem is igazán voltak megtanítva az alapparancsok, csak az ült ismerte lényegében, mégis el tudtunk vele kommunikálni. A hangos zajokat, mint a lufi durranás és a puskadörrenés, nem szerette. Szeretett viszont velünk tartani, mikor kimentem a lóval terepezni, végig fáradhatatlan társunk volt, nem volt olyan, hogy elég messze. 2010-2022