FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Szent Iván esti felvonulás 2014
2014. 06. 20. • EseményKristályRemény
Olvasási idő: 4 perc

Egész korán, már kettőre kihívtam a Katát, hisz már tapasztaltam, hogy a lovak előkészítéséhez bizony sok idő kell. Éppen Remi sörényét fontam be, amikor megjött anyukájával és a tesójával. Mondtam neki, hogy ápolja le a lovakat, míg ők szénáztak. Én addig megcsináltam Krist sörényét (a tincsekre bontva a tetejét begumiztam) és farkát (a szokásos fonás). Utána elmentünk átöltözni és reménykedtünk, hogy addig nem hemperegnek le a lovak. Én a fehér népviseletes blúzomat, és farmert húztam, Kata pedig lovaglónadrágban és barna felsőben volt. Úgy gondoltam, hogy nem kell kobak, mert nagyjából lépésben fogunk menni, de aztán mégis húztunk a fejünkre. Azon kívül pedig egy-egy sor műanyag virágfüzért szerkesztettünk a fejfedőre, mert hát az a hagyomány járja, hogy a lányok virágkoszorúval a fejükön szoktak ünnepelni.

Gyorsan felnyergeltünk, én ezúttal egyedül, hiszen apu nem volt itthon. Valahogy megoldottam. Elindultunk. A tóig nem is volt semmi baj, hanem ott éppen néptáncosok öltöztek át szoknyába, és enyhén fújt a szél, Remi pedig megijedt a szoknyák lengedezésétől. A főúton áthaladva, lefordultunk az első utcára, majd a lakótelepen mentünk keresztül .  A lakótelep és a Merkbau útja közötti szakaszon Remi a kerítésen levő zacskóktól ijedezett. Nem komolyan, csak sűrűn megállt, nagyon nézte és pattanásig feszültek az izmai. A Merkbau útja is igen érdekes volt, hisz jobb oldalt, ahol egyébként is mentünk, a fákra vízerőműves szalagokat kötöztek, ami hát eléggé lengedezett a szélben. Áttértünk a másik oldalra. Próbáltunk úgy menni, hogy Katáék vannak elől, de Remi mindig gyorsabban megy lépésben, mint az anyja, így inkább hagytam, had menjen. Áttértünk az úton, be az egyik utcába. Nem volt semmi gáz, ügetésben nyugodtan mehettünk. A kereszteződésnél találkoztunk lovasokkal, ők is a felvonulásra mentek. Csatlakoztunk hozzájuk és így érkeztünk meg a felvonulás helyére, a Lidl-el szembeni „park”-ba.

Alig voltak, mikor megérkeztünk, de gyorsan összejöttünk. Ott voltak a téglagyáriak, Fanni, Flenöry, Szabi, Lilla. Voltak néptáncosok, rézfúvós zenekar, babamama-klub. Várakozásnál az elején Remi egy kicsit ideges volt: dobálta magát, az anyja körül sétált (mivel messzebbre nem engedtem), de miután nekiállt legelni, ő is megnyugodott. Anyu is befutott autóval. Kértem tőle vizet, valahogy még odaadta nekem, de miután ittam, és vissza akartam adni neki, Remi megijedt a feje mellé tartott üvegtől és a zörgéstől. De aztán Fanni anyukájának sikerült odaadni. Anyu elment, és nem sokára utána a rézfúvósok is elindultak, nekünk még várni kellett.

Végül nagy sokára elindultunk az utcán, elöl a fogatosok, utánuk mi, nyergesek. Kb. 10 méter után leesett a virágkoszorúm, gyorsan megkértem egy arra járót, hogy adja oda. Ez megvolt, ezután rátértünk a bicikliútra. Keveset léptünk, viszont sokat ügettünk és sokat vártunk (ami nem lett volna, ha ügetés helyett lépünk). Sok ismerőssel találkoztam, igyekeztem mindenfelé nézni és mindenkinek integetni. A panyova végén rátértünk a főútra. Itt is kellett várni, Remi pedig ilyenkor mindig szembefordult a menettel. Nem tudom mire volt jó, de legalább nem volt ideges. A végén befordulunk a Sóstóra, a többiek kerestek maguknak helyet, mi viszont hazaindultunk. Hátul a kiskapun mentünk ki és a madárnál tértünk rá a kövesútra. Hazafelé már megengedtem a Reminek egy kis vágtát, egyrészt mert éreztem, hogy kell neki, másrészt jutalmul, mert nagyon ügyes volt. Hazaértünk, lenyergeltünk, Katát visszavittük a Sóstóra, én viszont nem mentem ki, mert el voltam fáradva, és mert eléggé lógott az eső lába (mondjuk ez gyenge érv).

Nem csak a móka kedvéért vettünk részt ezen a felvonuláson, hanem azért is, hogy leteszteljem Remit, mennyire alkalmas a szüretire. Hogy menjek-e idén vele, vagy várjak még egy évet. Ez a felvonulás a szüretinek a fele sem volt, mégis elég sok inger érintette: játszottak hangszeren, lengett a szoknya, voltak más lovak, és elég forgalmas út mellett mentünk el, bár az utóbbi már nem lényeges. Szerintem nagyon jól vette ezt az akadályt, de Kristály is jönni fog mellettünk, már csak azért is, hogy Zsófi is részt vehessen egy ilyen felvonuláson.