Amikor még kicsi volt a Remi és kérdezték, hogy mikor fogok vele felvonulni, annyit mondtam: majd 6-7 éves korában. Hát nem így történt, ugyanis idén vele vonultam fel. Viszont csak két feltétellel vállaltam ezt be: átmegy a vizsgán, vagyis a Szent Iván-esti felvonuláskor nem lesz vele baj és hogy Kristály mellette lesz. A lovasnak pedig ki mást választottam volna, mint Zsófit. Össze vannak már szokva, sokat voltak együtt, más nem is kellett.
Annyit tudni kell, hogy idén kivételes alkalommal, a lovardában tartották meg a szüreti napokat, ugyanis eddig a városháza mellett volt, és pont felújítás alatt áll. Éppen ezért a felvonulás útja is megváltozott. Épp csak annyira, hogy a megszokottal ellentétben visszafelé mentünk. Vagyis a városházától a lovardába.
Zsófi pénteken hat után futott be, így már nem volt időnk terepre, ami azért is lett volna szükségszerű, mert 17-e óta nem lovagoltam velük. Így hát megigazítottam a lovak sörényét (rövidebbre vágtam), meg leápoltuk őket. Szerencsére másnap már nem voltak annyira koszosak. Este még azt latolgattuk, hogy bemenjünk-e reggeli hívogatóra. Hosszú mérlegelés után végül a nem mellett döntöttünk, egyrészt a lovak miatt (a csupasz patájuknak nem túl jó a beton, pláne hosszú távon), másrészt magunk miatt. Aludni kell, na. Meg erőt gyűjteni.
Mivel 13:30-kor kezdődött a felvonulás, ezért délre-fél egyre voltunk odarendelve, ami 11 órai elindulást jelent. Reggel kényelmes felkelés után felöltöztünk normális ruhába, majd nekiálltunk előkészíteni a lovakat. Zsófi ápolt, én fontam. Reminek rendesen befontam a sörényét, Kristnek pedig csak összegumiztam a tincseket, plusz befontam a farkát. Felnyergeltünk, ki-ki a maga lovát. Utána felváltva elmentünk felöltözni, hogy vigyázzunk a lovakra. Zsófi a tavalyi kék blúzomat húzta, én pedig a fehér "népi" ruhát a szalagavatós barna mellénnyel, hozzá farmert. Végre indulhattunk. A lőtérnél mentünk be, ahol is Remi nem volt hajlandó átmenni a hídon, még úgy se hogy Krist már rég a túl oldalon várt minket, ezért leszálltam róla, amikor is megtörtént a baj: a mellény madzagja beleakadt a nyeregszarvba, úgyhogy a mellényemnek annyi volt. Átkeltünk, visszaszálltam, mentünk az utcákon a célpontunk felé. Máshol már nem volt semmi probléma. Odaértünk a református óvodához, ahol alá kellett írni egy papírt (saját felelősségre veszünk részt stb.), közben a többi lovas is pont megjött. Átmentünk a posta mögé, ahonnan terveztük az indulást. Vizet osztogattak, mi meg beszélgettünk. Egy idő után szóltak, hogy sorakozó. Zsófi meg én a bandériumosok mögé álltunk be, mögénk pedig a téglagyáriak és utána sorban a többiek, de ennek úgyse volt nagy jelentősége, hiszen kb. a felvonulás elejétől a bandériumosok kivételével vegyültünk. Indulás előtt, azért kellett még várakozni, hogy megkapjuk a jelet, de ez is hamar eljött: mehetünk. A felvonulás alatt voltak helyzetek. Pl. az egyik ló előttünk bemutatott egy bakolás-sorozatot, Remi rásunyított és befordult néhány lónak, én meg nem győztem az egyik lovasnak mondani, hogy ne jöjjön közel, mert Remi sunyít, de nem hallgatott rám. Vélhetőleg volt már benne egy „kis” alkohol. Az egyik megállásnál elmentem Szandihoz, mert régen találkoztunk, váltottam vele egy-két szót, és mire elindultunk, már a helyemen voltam. A „vagányok” csinálták a szokásos műsorukat: ostoroztak, meg fel-le vágtáztak, amíg várni kellett. Végül is beértünk a lovardába, ahol is volt egy kis kavarodás. Beértünk, és senki nem tudta, hogy merre tovább, de aztán helyreigazítottak: a homokpálya mellett elhaladva menjünk be a füvesre. Mi Zsófival egymás mellett haladtunk. Aztán vége is volt a pályának, kimentünk és a kerítés mellett elindultunk vissza, amikor is kaptuk a felhívást: vissza. Hátra arc, mentünk vissza, aminek aztán semmi értelme sem volt, mert nem volt hova, ugyanis a pályán jöttek a többiek. Így visszafordultunk és várakoztunk. Végül szabad utat kaptunk, bemehettünk a melegítő pályára. Ott hülyültünk vágtáztunk, én Fannival versenyeztem, Zsófiék pocsolyáztak, Remi viszont nem akart bemenni. Leszálltunk a lóról, had legeljenek a pályán kívül. Odajöttek ismerősök, lovagoltak Kristályon. Később viszont elindultunk haza, hogy etetésre otthon legyünk.
Összességében jó volt, bár a lovardabeli szervezést egy kicsit átgondolatlannak gondolom. Amúgy az utcákon idén nem voltak annyian, mint az elmúlt években, és azt hiszem, hogy azért, mert a felvonulással párhuzamosan volt a szomszéd városban/faluban a vadásznapok, ami korábban egy héttel a szüreti után szokott lenni (eddig szeptember első hétvégéjén volt a szüreti, második hétvégén pedig vadász napok, de idén a második hétvégére rakták a szüretit). Remélem jövőre minden visszaáll a rendes kerékvágásba, vagyis a szüreti fő helye a városházánál lesz, ugyanis az egyetlen füvespálya, amin amúgy lovas versenyek szoktak lenni, kegyetlenül le lett tiporva.
A lovakra nem tudok egy rossz szót sem mondani, Krist végig kitűnően viselkedett, Remi pedig azt a pár sunyítást nem nézve, egész ügyes volt. Még utolsó megjegyzésként: az egészet természetesen kobak nélkül csináltuk végig.
Jövőre szintén megyünk, én már nagyon várom, és örülök, hogy részt vehetek a rendezvényen.