FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Állatorvosi nagyellenőrzés
2023. 11. 15. • LujziZsonglőr
Olvasási idő: 6 perc

Miután hazahoztuk Lujzit az érdi tenyésszemléről, rá két hétre felültem rá a szokásos edzésre (vagyis a pályán, apu pedig középen), lépésben még nem, de ügetésben elkezdett egyre jobban köhögni. Az elején még nem gondoltam semmire, de ahogy egyre többet ügettünk az edzés folyamán Lujzi egyre inkább elkezdett kehes-módon köhögni: mélyről, tüdőből, a szárakat kirántva lenyújtott nyakkal. Na gondoltam itt már, hogy ennek fele sem tréfa, hiszen korábban eddig vele ez nem történt.

Aznap este el is kezdtem az utánajárást. Benéztem a kehes lovas fb csoportba, hátha kiolvasok valami megoldást onnan. Itt ajánlotta sok tulajdonos a Meglio Equirespet, amit a meggyőző vélemények miatt meg is rendeltem. Viszont előtte még írtam a Meglio-soknak, hogy mi az eset, ugyanis Lujzi alapvetően nem kap semmit szénán kívül és nincs is másra szüksége, melyik terméküket ajánlják ebben az esetben: az Air+Energy tápot vagy az Equiresp tak. kiegészítőt. Végül abban „egyeztünk meg”, hogy kevés ápradarával fogja Lujzi kapni az Equiresp-et.

Közben én is és a tanyásunk is tapasztalta, hogy még álltában is elejtett egy-egy köhintést a ló.

Nem kellett sokat várni, rendelést követően hamar megjött a csomagom, mely 1 kg kieg. takarmányt tartalmazott. Aznap el is kezdtem neki adni a kiegészítőt.

Szépen lassan javulni kezdett a hafi állapota, már nem köhögött álltában és lovaglás közben is egyre jobb volt, de még mindig nem teljesen tünetmentes: már csak ügetés közben köhögött, az elején hatalmas mennyiségű trutyival az orrában, azonban ahogy egyre előreébb haladtunk az edzésben, úgy jött fel egyre kevesebb takony. Szóval dolgozott a kiegészítő.

Október elején azonban Zsongi is elkezdett köhögni, Lujzival ellentétben ő csak mozgás után köhintett egyet-kettőt, azonban a fiatal korára való tekintettel megszólalt a vészharang, hogy ez nem csak egy „sima” köhögés, ez valami komolyabb. Írtam is rögtön V.M. dokinak, hogy mi az eset, aki csak annyit mondott, hogy két hét múlva tud jönni, ha nem tudok várni, nyugodtan hívjak mást. Mivel ugye ő környéken a lóspecialista, ezért nem akartam más dokit, így hát jobb híján az Zsonginak és Reminek is elkezdtem adni az Equirespet.

Telt az idő, mindkét ló egyre jobban lett, Zsongi már egyáltalán nem köhögött, Lujzi pedig mozgás közben néha-néha.

Október közepén terepen a a közeli földesúti vasúti átjárón „játszottunk”, vagyis Remivel átmentem a túloldalra, hogy Zsongi utánunk jöjjön és megtanulja, hogy nem kell félni. Párszor átmentünk rajta oda-vissza és az egyik vissza alkalommal láttam, hogy Zsongi egy jó nagyot ugrik a sínek felett a betonon. Akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. Viszont ahogy mentünk tovább a terepen, Zsongi úgy kezdett el egyre jobban sántítani az egyik elejére ügetésben (a fenyőerdőben a domb tetején már kezdett látszódni), egészen annyira, hogy már rendesen bólogatott (a nem olyan messzi levő méhész-tanyánál). Nyilván onnantól kezdve csak léptünk Remivel, sőt az eredetileg eltervezett utat is levágtam és a következő hazafordulási helyen le is fordultam. Viszont akármennyire is rövidítettem Remi lépéseit, még így is gyorsan mentünk és Zsonginak utánunk kellett ügetnie – bólogatva. A játékboltos tanya után a kemény bekötőn végül úgy döntöttem, hogy inkább leszállok Remiről és hazasétálunk, hogy a csikónak minél kevesebbett kelljen ügetnie. Mikor a kinti legelőhöz értünk, szóltam is apunak, hogy nyissa ki a hátsó ajtót, hogy minél kevesebbet kelljen mennie.

Innentől kezdve nyilván már nem mentem a Remivel terepre, akármennyire is kívántam, inkább bent edzettem vele. Innentől kezdve Zsongi néha sántított, néha nem. Volt, hogy a karámban sántított, kivezettem, semmi.

Viszont tegnap előtt mikor kivittem a Remit, hogy lefutószárazzam, Zsongi kilépve a karámból rögtön sántított, sőt a teljes rohanásban rosszul lépett egy pici dombon, arra olyan szinten besántított, hogy már nem volt kedve rohangálni, sőt az anyjához sem jött oda fszárazás közben, holott előzőleg legalább egyszer meg szokott „látogatni” minket munka közben. Teljesen látszott rajta, hogy nincs kedve mozogni, végig Lujzi karámja mellett maradt.

Ez volt az a pont, hogy felhívjam V.M. dokit, hiszen vigyáznom kell Zsongi lábaira. Még akkor, futószárazás közben hívtam is az állatorvost, aki másnap délelőttre ígérte, hogy érkezik.

Tegnap eltelt a délelőtt, nem jött a doki, onnantól kezdve óránként, másfél óránként hívogattam, végül este 6-kor kaptam tőle egy sms-t, hogy bocsi, közbejött valami, holnap (=ma) mindenképp jön. Köszi, én meg egész nap főttem a levemben.

Ma meg is jött a doki, felvázoltam mi a helyzet Zsongival (sínezés, elejére sántítgat). Kérésére megfogtam a csikót és kikötöttem, M. pedig végigtapogatta a térdcsontját, majd hozott egy nagy fogót, amivel megnyomkodta mindkét patáját, de Zsongi nem rántotta el. Kicsit rángatta, amit ráfogtunk a csikóságára, de nem rántotta el. A doki szerint, ha fájna, határozottan elrántaná. Próbáltam még megmozgatni karámon belül, de vagy elbújt az anyja mögé, vagy vágtázott a-ból b-be, nem akart ügetni. Így hát arra jutottunk, hogy kivezetem az anyjával együtt, hátha ott. Karámon kívül már nagyon szépen mozgott, ügetésben nem mutatott sántaságot.

M. doki egyébként meg is dícsérte a kinézetét és a mozgását (nézését és a járását) és kérdésemre azt felelte, hogy ő kb. 160-170 cm-re saccolja a végleges magasságát. (Most, kb. 5 hónaposan 120-130 cm körül van.)

Végül arra jutottunk, hogy lehet megnyomta valahol a patáját, kicsit érzékenyebb (be kell valljam nagyon túl is van nőve – jövő héten jön a kovács!), vagy a csontok végi növekedési zónáknál fájhat valami. Lehetőségekhez képest óvatosan mozgassam, ha a továbbiakban is sántikál, akkor szóljak.

Visszavittem Remit, illetve betereltük Zsongit és áttértünk Lujzira és a köhögésére.

Szintén elmeséltem a sztorit, amit már félig tudott, mert korábban már megírtam neki messengeren, közben felraktam a hafira a kötőféket és megfogtam a lovat. Ahogy M. közeledett hozzá, úgy kezdett el hisztizni, tépni magát, de hagytunk neki időt, hamar megszokta a dokit. Ez után a sztetoszkóphoz szoktattuk hozzá Lujzit, mert elsőnek az is nagyon félelmetes volt. M. meghallgatta mindkét oldalról, de nem hallott semmi rendelleneset. Ezt követően a doki megpróbálta megköhögtetni, de nem sikerült, mert a ló elrántotta magát, így hát jobb híján kivittem őt az istálló előtti placcra és elkezdtem őt futószárazni. Egyébként ez volt az első alkalom, hogy őt kötőfékben, körkarámon kívül futóztam és legnagyobb büszkeségemre nem akart elvinni, csak M. kocsija miatt „hisztizett” kicsit, de a lónak volt igaza, mert belelógott a körbe. Kb. 10 perc futószárazást követően sem köhögött a hafi, így a doki csak simán ebben az állapotában hallgatta meg újra a ló légzését a sztetoszkóppal, de legnagyobb megkönnyebbülésemre semmi rendelleneset nem hallott. Mondta is, hogy így erre nem is adna semmit a lónak.

Majd figyelni kell, hogy jövő szeptember környékén is újra elő fog-e fordulni a tünet (=allergia / kehesség), ha nem, akkor csak szimplán hazahozott valamit Érdről.

Visszavittem a lovat a helyére, majd átmentünk az irodába, ott beszélgettünk majd egy órát, kifizettem, ő pedig elment.

Örülök az eredményeknek.

Update: Ma (11.22-én) volt a kovács, mondtam neki, hogy figyelje Zsongi lábait a korábbi problémák miatt és a csikó bal első patájában volt is egy tályog, amit én nem vettem észre és amit ő ki tudott vágni, úgyhogy elvileg megszűnt a probléma. Egyébként meg is kaptam a lecseszést, mert utoljára aug. közepén volt, és mostanra túl hosszú már a csikó patája, kb. egy hónappal hamarabb kellett volna jönnie. Így utólag nézve teljesen igaza volt.