EquestrianBlog
Enyhe kólika
2014. február 23., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Ma, mikor betereltem a lovakat nem vettem észre semmit. Valamit tettem-vettem és mikor visszamentem, láttam, hogy Kristály fekszik. Ennek még örültem is, odamentem simogattam. Gyorsan beszaladtam a fényképezőmért és reménykedtem, hogy nem kel fel addig. Nem kelt fel. A kötőfékénél fogva felhúztam, tettem vele egy kört és elengedtem. Kapált egy kicsit a lábával, majd visszafeküdt oda, ahol előzőleg volt. Na, ez már gyanús volt. Hívtam aput, hogy jöjjön ki, nézze meg ő is. Megint felhúztuk Kristet, de nem feküdt rögtön le, csak kapálta a földet. Megegyeztünk annyiban, hogy ha negyed óra múlva megint fekszik, akkor kihívjuk a dokit. Mondjuk már késő volt, olyan 5 óra fele. Húsz perc múlva visszamegyek: fekszik. Felhívtuk M. doktort, kérdezgetett (miteszik, miótaeszi stb), majd mondta, hogy mozgassam addig, amíg nem kakil. Oké, felkantároztam, felültem rá szőrén. Kerültünk egy nagyot a tanyában, kimentem a betonra, de mivel már eléggé sötét volt, így istállólámpa mellett futószárra vettem. Semmi nem történt, csak nagyokat szellentett. Közben anyu felhívta V. doktort is, ő azt mondta, hogy fél óra és jön. Ez akkor volt, amikor még lovagoltam, de visszacsörgött, hogy egy sürgős elléshez hívták, egy óra múlva jön. Én visszaengedtem Kristet a karámba, majd feljöttem. Mondtam anyuéknak, ha jön V. doktor, akkor szóljanak. Túl sokáig nem szóltak, így lementem az irodába, de addigra már minden el volt rendezve. Kapott görcsoldót.

Szerintem jó, hogy nem vártunk reggelig, mert M. doki csak reggel jött volna.

Egy hónap
2013. április 22., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Már több, mint egy hónapja történt a baleset, most várjuk a dokit hogy levegye azt az utolsó kötést, amit már említettem. Közben Kristet elkezdtem egy-másfél órára kihozni legelni, végül a szombaton visszaengedtük a Remihez. Egyrészt mert legelés helyett néha tombolt (tisztára teli van), másrészt meg már úgy se lehet semmi baja. Ráadásul most Németországban vagyok, úgyhogy kapott egy plusz hetet, hogy élvezze a betegszabiját, de holnap után viszont nincs megállás. Úgyis megígértem néhány barátnőmnek a közös lovaglást (de persze majd fokozatosan).

Na meg volt a kovács is (mint ahogy aputól értesültem), rendbe rakta a lovak patáját. Mindkettő kitűnően tűrte, és ami a legnagyobb öröm, hogy Reminek már meg sem kottyant. Kristálynak volt egy kis patarothadása a bal hátsó lábán, de szerintem ez betudható az egy helyben állásnak.

Nyílik a kapu
2013. április 4., csütörtök
Olvasási idő: < 1 perc

Ma volt a doki, megnézte Krist lábát. Átkötötte a sebet és azt mondta, hogy óvatosan elkezdhetem kézen vezetni. Vagyis elkezdhetem újra vele a tlk-t. Jövő héten jön, újra megnézi és akkor elvileg lassan elkezdhetek vele lovagolni. Vééégre!!

Aztán kicsit bővebben kifejtette, hogy valóban a rúdba verte be a lábát, ugyanis egy kis visszakunkorodó bőr lifeg. Arra várunk, hogy amennyire lehet, megszáradjon, és akkor a doki lekozmatikázza, és utána szabad a pálya.

Gyógyulgatunk
2013. március 23., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Eddig minden nap volt a doki, kivéve tegnap meg ma. Kedden átkötötte a sebet, nem rakott rá nyomókötést, csak sima pólyát, hogy biztosítva legyen a fertőzésektől. Most jobban megnézte a sebet és mondta, hogy ilyet tényleg nem látott, ugyanis a boronás lovak egy picit feljebb sebesítik meg magukat, de Kristálynak pontosan (!) a pata fölött sikerült. Mondta, hogy legyünk türelmesek, mert elég lassan gyógyuló seb. Aztán volt a kovács is, akit bár a múlthétre hívtunk, csak ma ért rá. Ránézett Remire, mondta, hogy mivel úgy is vissza kell jönnie Kristet körmölni, ezért addig kibírja. Majd kb. két hét múlva jön.

Ma megnéztem Kristet (tegnap kresz miatt csak fél hétkor értem haza), és mintha a csüdje nem lenne olyan kecses. Ergo egy picit bedagadt. Tudom, hogy ezt természetes, úgyhogy annyira nem izgulok. Csak azt sajnálom, hogy annyit sem mozoghat, amennyit a bokszban tudna, hanem csak ki van kötve.

Kontroll
2013. március 16., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Ma délelőtt volt a doki, de csak annyi volt, hogy kiszállt az autóból, berohant Kristályhoz (alig bírtam követni), ránézett a lábára, mondta hogy majd holnap megint jön, átköti a sebet és beoltja tetanusz ellen, majd rohant is vissza az autóhoz, és el is ment. Anyu mondta, hogy ő mindig ilyen, mindig rohan mindenhova, de amit megcsinál az hibátlan (min. 40 éve állatorvos).