EquestrianBlog
Rosszul…
2011. február 21., hétfő
Olvasási idő: < 1 perc

Ma jött a hír… Dorkát valszeg el kell altatni. Anyu kérdezte, hogy az altatásnál ott legyek-e. Mondom soha. Nem akarom, hogy az legyen az utolsó emlékem róla. És hogy eltemessük-e. Mondom, nem kérdés. Persze könnyek között. Miért pont ő? Miért nem a másik, nekem mindegy, hogy melyik, de ne ő. Miért mindig az én kiválasztottam. Dorka az egyetlen, akibe annyira beleszerettem, amennyire a másik kettőbe nem. Dorkába szó szerint szerelmes lettem. De pont neki kell meghalnia. Bár még egy csepp, egy nagyon pici reményem még van, hogy túléli, és hogy nem jön ki a végbele. De ez csak nagyon kevés esély.
Ejtsük a témát, nem akarok erről írni. Így is fáj, látni szenvedni… 

Tegnap sokat voltam kint. Reggel vettünk Darlingot, mint jutalomfalatot. Délután mentünk vissza. Tanítottam a kutyákat, meg minden, jól ment. Pankával elkezdtem a Fordult. (hempereg) Aztán lefényképeztem telóval Dorkát, ahogy ott büszkén, magasra emelt fejjel ült (de nehéz erről írni), aztán egy csomót játszottam vele… 

Kritikus nap
2011. február 19., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Leszögezem, újabban eléggé mélyponton vagyok valami miatt és ráadásul jött a tegnapi meg a mai dolog.
Tegnap ugyanis megint kijött Dorka végbele. Megint megműtötték. Most két hét múlva megyünk varratot szedni. Ha addig bírja… mert…
Ma kakilni akart, de nem tudott, pedig ott volt a kaki a végén, csak valami olyat evett össze, amit nem bírt. Kipiszkáltuk (amit inkább nem részleteznék). Estére úgy-ahogy átestünk a nehezén, bár csak holnap dől el minden. Nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyek, mert szükségem van rá.
Délelőtt (miellőtt a Dorka "rosszul" nem lett) gyakoroltam a kutyákkal. Végre jutalomfalattal. Panka totál beizgult, alig bírt koncentrálni, de ahhoz képest ügyes volt. Sztem az a baj, hogy jutifalat nélkül gyakorlok. Aztán miközben Pankát jutalmaztam, Lady odakapott a kezemhez, hogy ő vegye el a jutalmat és kapott egy picit a fejére. Aztán duzzogodt egy kicsit. A nagy élvezet közben abbahagytam Panka tanítását és Ladyvel folytattam. Duzzogása miatt a Gyere ide!-vel kezdtük, aztán a feksziket gyakoroltam vele. A fekszik az most különösen jól ment.

Ma mégsem volt Betyározás, mert az oktató sajnos beteg lett.

Dokinál voltunk
2011. február 4., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Érzem, megint kisregényt fogok írni, de nem bánom, hiszen ki kell magamból írni. De csak mindent szépen sorjában.
Amikor apu jött értem, azzal fogadott, hogy megyünk a dokihoz, mert Dorkának kijött a végbele. Mondom, miért pont neki? Oké, bevittük megvizsgálta a doki, Dorka az asztalon pörgött (volna, ha engedem), aztán megkapta az altatóját, és már álomba is zuhant. Olyan rossz volt úgy kiterülve látni. Aztán egy másik szobába vitték, ott bevarrták neki. Közben apum beszélgetett egy másik dokival a tesókról, és felhívta az egyik barátját (akinek szilveszterkor elveszett a vizslája) hogy kell-e neki a kisfiú. Mindenről kikérdezett: törzskönyv, kor, anya, apa, kinézet stb. Az utóbbit leginkább Dorkáról mondta meg, aki ott szépen standardosan beállt az altatás előtt. Aztán mondta, hogy majd visszahív. Szóval, akkor egy feltételes gazdi már van. 😀 (ami nekem azért is öröm, mert a kant direkt vadásznak "szántam". Remélem így lesz)
Bevarrták neki, aztán visszahozták az asztalra, ő még nagyban aludt. Aztán kb. 10 perc múlva kezdett ébredezni, nyelve kivolt, kicsit kábán, de már kezdett érdeklődni a dolgok után. Aztán be az autóba. Először hátra akartam tenni, hogy ott aludjon, de mindig mire becsuktam az ajtót, felkelt és jött volna ki a ládából. Hát akkor jöszz előre. Az ölemben sikeresen elaludt (közben tisztára lezsibbadt a lábam), aztán betettem a szobájukba, ahol elkezdett visítani, jó megszántam. Bementünk a konyhába, ott is aludt, de etetésre felébredt, mondom nem kap, de mégis kapott. Tisztára fel volt pörögve meg minden. Ráraktam a hámot, had szokja, kicsit ültettem is. (zárójelben: megint kellene jutit venni) A doki kérésére szerdára megyünk vissza varratot szedni.

Anyu bejelentette, hogy a bútorozáson ügyködik (ügyködünk), és nyáron kiköltözünk a tanyára. Ezt vártuk már évek óta, és most végre talán meglesz és csak azért most, mert végre odáig fejlődött a tudomány, hogy tudtak oda netet teremteni. Bár nem az istenhátamögött vagyunk, csak a város felé nézve az erdő takar és így nem tud a hullámizébizé áttörni hozzánk. De mostmár megvan… És így kint tudok lenni és nem kell mindennap haza- meg visszarohangálni, és este 10-kor is megtudom vakargatni Panka fejét. Mennyire más lenne… többet lennék velük.

A holnapi napról annyit, mivel hogy a dokis incidens és más egyéb dolgok miatt nem tudtunk menni, ezért holnap megyünk és kb. 8-9-kor indulunk. Utána szeretnék Velük lenni, ezért kimegyek a tanyára, de próbálok minél előbb jönni, élménybeszámolóval.

Ma oltás, holnap oltás
2011. január 4., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap nem voltam, mert egyéb okból 9-ig voltunk a tanyán, és csak utána mentünk haza és nem tudtam tanulni semmire. De megúsztam. Huh.
Kiskutyák megvannak, Panka bolond. Ezt inkább nem részletezném, legyen annyi elég, ha mégegyszer csinálja, anya elviszi, vagy nemtudom. De nagyon mérges rá. És végül is az én hibám. Elég a szomorkodásból.
A mai nap. Ma is voltam kint, de csak mert jött a doki oltani Remit. Bár nem írtam, de karácsony másnapján elszakadt a kötőfék, el kell vinni szíjashoz és nincs kötőfékje. Hát hogy fogjuk meg? Az anyjáé nagy rá, a bikakötelet meg nem ismeri. Jó én simogattam, mellettem volt a doki. Megszagoltatta a kezét, amelyikben nem volt a tű, a másik kezével pedig gyorsan beleszúrta a csikó nyakába. Remi abban a pillanatban fordult hátra, azt hittem beletört szegénybe a tű, de szerencsére nem. Jutalom az abrak volt.
Aztán a doki megnézte a kicsiket is és mondta, hogy milyen szépek, és megnézte az autóban, hogy van-e oltó anyag. Nem volt, így holnap oltjuk őket. Kislányomat (sötétebbik barnaorrú) kiengedtem, és követett. Meg elkezdett a Ladynek nyavicskolni és ő meg nem tudott vele mit kezdeni. Olyan picike Lady mellet, de olyan aranyos, ahogy a hóban vágtázik az a kis barna foltocska. Képeket ígérek.