EquestrianBlog
Lexington Horse Show
2019. október 14., hétfő
Olvasási idő: 4 perc

Szerda reggel 9 után pakolunk be a terepjáróba, hogy Jn. fél 10-kor el tudjon indulni a lovardába, míg én meg a baba a házban maradtunk. Végül fél kettőkor jött értünk Jn., bepakoltuk a babát meg a maradék cuccot a kocsiba és neki is vágtunk kettőkor az útnak. Ötkor értünk a verseny területére és egészen 9-ig voltunk itt, addig a többiek bepakoltak, meg lelovagoltak három lovat. 9 után hárman (Jn., A. és én) elmentünk egy Bistro on Main nevezetű étterembe vacsorázni. Fél 11 után értünk a házhoz, de olyan volt az út ide, hogy úgy éreztük, hogy a semmi közepére jöttünk. És tényleg: még térerő sincs, csak wifi. Bepakoltunk és megbeszéltük a másnapiakat, majd mindenki ment aludni.

Olvass tovább!
Dressage at Devon
2019. szeptember 30., hétfő
Olvasási idő: 3 perc

Oké, ezt a bejegyzést tavaly csak az első napról írtam meg, mivel volt közöttünk Jn.-el egy nagyobb összezördülés, ami miatt kicsit fagyos volt a levegő. Nem volt számomra túl pozitív ez a verseny annak ellenére, hogy maga a verseny nagyon jó hangulatot árasztott. Mivel már egy év eltelt, ezért nem túl nagy részletességgel írok a további napokról, arról, ami még megmaradt.

Szóval szerdától egy újabb versenynek néztünk elébe: ezúttal Devonba utaztunk egy több napos versenyre, így szerda reggel bepakoltuk a cuccokat az autómba valamint Jn. terepjárójába, majd 10 után L.-vel (kutya) együtt elindultam a lovardába, Jn. pedig kicsit később indult el utánunk a babával és C.-vel (kutya). Míg a többiek bepakolták a két lovat és a felszerelést, addig én a babát tartottam ébren. Végül dél után kicsivel indultunk el. Ezúttal az út nem volt olyan hosszú, mint az előző többnapos versenynél, így nem is álltunk meg sehol.

Olvass tovább!
Centerline Events at HITS
2019. augusztus 19., hétfő
Olvasási idő: 5 perc

Nagy várakozások előzték meg az indulást, ugyanis ez az első verseny, ami messzebb van a lovardától, hosszabb ideig tart és amelyen először vesz részt W. Jn. évek óta visszajár ide, olyan ez a hely neki, mint a második otthona. A helyzet nehézségét inkább a hat-hét órás út adta a babával, hogy mennyire fogja bírni.

Szóval szerdán indultunk fél 12 körül és csak mentünk és mentünk… Ahogy Jn. mesélte mindenkinek: 1 baby, 2 cars, 3 dogs, 4 horses and 4 humans. A felosztás az volt, hogy én voltam Jn.-el, W.-el és C.-vel (aussie) a nagy kocsiban, mögöttünk a négy ló. Utánunk másik kocsiban A. és C., na meg a két kutya: L. (aussie) és S. (goldi). Meg egy rakat cucc.
Szerencsére a baba kb. egész végig aludt, úgyhogy csak egyetlen megállónk volt csak: Betlehemben, PA, egy outdoor plaza mellett álltunk meg ebédelni és egy kicsit nyújtózkodni. Végül fél hét körül érkeztünk meg a verseny területére, ahol a többiek kipakolták a lovakat meg a lovas cuccokat, én pedig magamra kötöttem a babát és felfedeztük a terepet, de csak kb. a feléig jutottunk, mert elég nagy területről van szó. Némely pályán még kint voltak az akadályok, ugyanis az előző hétvégén díjugrató verseny volt. Nagy sokára végeztek a többiek, úgyhogy előbb Jn.-el kipakoltunk a bőröndöket a hétvégére foglalt házba, majd mindnyájan beültünk a Miss Lucy’s Kitchenbe vacsorázni. Végül visszamentünk a házba, elosztottuk a szobákat, meg szétpakoltuk a cuccokat és elmentünk aludni.

Olvass tovább!
Amerikai élményeim – versenyek
2019. augusztus 4., vasárnap
Olvasási idő: 2 perc

Mivel a legtöbb versenyt leírtam az utazós blogomra, így azokat tervezem átmásolni és némiképp módosítani, hogy egy kicsit több lovas info és kép ill. kevesebb “hétköznapi” leírás legyen benne, így a versenyes posztokat több részre bontottam, mindegyiket az eredeti dátumhoz viszonyítva egy évvel később posztolom. Azonban voltunk több kisebb versenyen, azokat ebben a posztban terveztem megírni. De legyen ez a poszt egy összefoglaló az összesről.

Nem sokkal az után, hogy megérkeztem a családhoz, hivatalos voltam az első versenyre – persze csak mint a baba vigyázójaként. Az első a Loch Moy Horse Show volt az augusztus 4.-i hétvégén, mely igazából kb. fél úton volt a háztól a lovarda felé, így csak a verseny napján vitték oda Jn.-ék a lovakat. Én J.-val mentem ki, de a verseny nagy részét a kocsiban töltöttem a baba mellett, mivel eléggé tűzött a nap és mert akkor még minden ismeretlen volt a számomra. 

Olvass tovább!
Bajnok avató
2014. október 19., vasárnap

Olvasási idő: < 1 percMa rendezték meg a bajnokavatót, én élveztem annak ellenére, hogy nem lett túl fényes az eredmény.
Reggel kimentem a korábbi busszal, hogy körbenézzek, legyen fogalmam, mi is vár rám, ugyanis ez nem ügyességi verseny, hanem Póni Klub-os díjlovagló. A kicsik voltak még a körkarámban, amikor kiértem, de hamarosan az ő eredményhirdetésükre is sor került. Ahogy vége lett, már nyergelhettem is Kibo-t. Miután ezzel is megvoltam, mehettem ki a pályára melegíteni. Eléggé noszogattam, pálcával rá is segítettem, meg vágtáztam is, hogy valamennyire felébredjen. Hamar sorra is kerültem. A pálya a képen látható, a piros az ügetés, a kék pedig a lépés.
Le is szálltam, hiszen jött utánam egy lovas, aki pedig a vágtás pályán ment. Megvártam, amíg lemennek a vágtások, hisz az eredményeket egybe hirdették. Nos, ötödik lettem, elég hülye hibáim voltak, de majd korrigálom a következő versenyre. Végülis a részvétel a fontos.